Rózsa Gábor filmje szinte radar alatt repült be a magyar mozikba. A József Attila (Sütő András) és Gyömrői Edit (Michl Juli) kapcsolatáról szóló Reménytelenülről szinte véletlenül értesültünk. A független film állami támogatás nélkül mindössze 10 nap alatt forgott. Ehhez mérten számos hibája és gyengesége van – elsősorban a színészi alakítások és szövegmondás terén –, amint azonban belemerülünk a történetbe, egyszerűen belenyom a székbe és napokig nem ereszt.
A film több jelenlegi trendbe is illeszkedik, mint a hírességek vagy irodalmi alakok utólagos pszichológiai diagnózisának felállítása,
vagy az írók, költők életének kevéssé ismert részleteinek feltárása. De beleillik az ismert események vagy életrajzok női nézőpontok mentén történő újraértelmezésébe is. A Reménytelenül alkotógárdájának mindezeket sikerült tartalommal megtöltenie és a helyén alkalmaznia. A forgatókönyv Gyömrői Edit, József Attila, Szántó Judit, Hollós István és a többi érintett fennmaradt írásaira, levelekre, naplókra vagy versekre támaszkodik – gyakran szó szerint.
A terápia, ami meghatározott egy karriert?
A történet kifejezés jelen esetben kissé félrevezető lehet, hiszen a film cselekménye elsősorban az ülésekre korlátozódik, és szinte alig mozdulunk ki Gyömrői lakásából (aminek csodálatos a berendezése, a díszlet a film erőssége). A kamaradrámaian fullasztó közeg érzékletesen hozza vissza azt a légkört, amelyben József Attila terápiája zajlott. A hosszú, szinte mozdulatlan beállítások nem engedik szinte levegőhöz sem jutni a nézőt.
Gyömrői Editet 1935-ben keresték meg azzal, hogy vállalja el József Attila kezelését, miután férfi kollégái kudarcot vallottak a neves pácienssel. Aggályai ellenére fogadta a költőt, aki az ülések során minden lehetséges eszközzel szabotálta a közös munkát.
A film József Attila pszichoanalízisébe visz minket,
hogy a másfél évnyi tumultuózus közös munka után el is engedje a szereplőket. Ezzel is hangsúlyozva, hogy József Attila csupán egy páciens volt Gyömrői Edit több évtizedes praxisában.
A rémálom: a páciens
József Attila páciensként a pszichológusok rémálma: provokálja, megpróbálja megbotránkoztatni a terapeutát, próbálja átvenni az irányítást, megkérdőjelezi az intellektusát, hárít, tereli a témát, igyekszik lerombolni, áthágni a nő által felhúzott határokat. Ebbe olyan extrém esetek is beletartoznak, mint amikor éjszaka veri fel a terapeutát, késsel fenyegeti, vagy hazáig követi a nőt és vőlegényét, majd boxerrel támad a férfira.
Gyömrői ezeket a legjobb tudása szerint visszaveri, igyekszik a helyzethez alkalmazkodó új módszerekkel közelíteni az esethez, hogy hozzáférjen Józsefhez. Érdeklődése azonban soha nem megy túl az empatikus szakmai kapcsolaton. Őszintén szeretne segíteni páciensének, de ez nem az a mindent felemésztő önfeláldozás, amivel Szántó Judit, a költő élettársa támogatta a férfit.
Múzsa helyett szakember
Már a trailerből is látszott, hogy a fókusz jelen esetben Gyömrői Editen, a terapeután van, nem József Attilán. És ezt Rózsa Gábor szó szerint értette: egyes jelenetekben egyenesen kikomponálja a képből a kanapén ülő költőt, hogy végig Editen maradjon a fókusz, őt lássuk élesen.
A filmből egy szakmailag profi, lelkiismeretes pszichológus képe bontakozik ki, akit azonban a környezetében lévő férfiak mind a nőiségén keresztül látnak és kezelnek.
A nagybátyja, Hollós István, a Pszichoanalitikus Egyesület elnöke, akihez szakmai iránymutatásért fordul, atyáskodva söpri le a valós aggályait. Gúnyolja, mint egy gyereket, és jobban érdekli, hogy az unokahúg milyen túrógombócot tud készíteni, mint hogy milyen elakadásai vannak a munkájában.
Pszichológus kollégája, Rapaport Sámuel arra hivatkozva adja át Józsefet, hogy egy női terapeuta majd megnyitja a férfit. Az Edithez írt versek születése után József Attila barátai megpróbálják rábeszélni Gyömrőit, hogy feküdjön le a költővel az irodalom szolgálatában. Paradox módon egyedül Szántó Judit látja benne a szakembert, amikor felvázolja Attila állapotát és arra kéri, hogy ne kezelje, mert szerinte az csak ront a helyzeten.
A terapeutáról fennmaradt visszaemlékezések is a szexepiljét emelik ki, szinte a korabeli filmek hideg csábító démoni nőit, a femme fatale-okat idézi a leírásuk. A film szembe megy ezzel a képpel. Gyömrői Edit végig rendíthetetlen szakmaisággal áll József Attilához, amiben egyszer sem inog meg.
Gyógyulás vagy költészet?
A film nem engedi József Attilát hőssé válni. Sajnálatra méltó, esendő figuraként mutatja be, akinek a csodás intelligenciája elviselhetetlen személyiséggel párosul.
A Rózsa Gábor felvázolta József Attila-képben nincs semmi szexuálisan vagy romantikusan vonzó.
A költő egy szánandó, nyomorult alak, több számmal nagyobb ruhákban, nagy kalapban.
Lényeges döntés, hogy a versek nem hangzanak el – mindössze néhány sor – nem játszanak szerepet kettejük történetében, hiszen, ahogy Gyömrői ki is mondja, csak a pszichéjének lenyomataként, az analízis részeként értelmezhetőek számára. Nem ad teret nekik, ahogy a film sem, hogy befolyásolják a véleményünket. Ebben az értelmezésében nincs semmi a kamaszlányok rajongásának ideáljából. Csupán egy ember, a költő nélkül.
Ennek mentén érintik a művészeket a mai napig fogva tartó mítoszt, hogy az alkotáshoz szenvedés vagy egyenesen betegség kell, hogy a zsenialitás és az őrület szükségképpen együtt jár. József Attila attól is tart, hogy ha meggyógyul, akkor nem tud majd alkotni. Elképzelhető, hogy szabotálja is a terápiát. A szakember azonban pontosan látja, hogy a mentális hullámzása is rombolja az alkotóképességét.
Utólagos diagnózis
A mai vélekedés szerint Gyömrői Edit valószínűleg nem sokat tehetett volna József Attila gyógyulásáért. Ebben több tényező is akadályozta, például, hogy a pszichoanalízis és a pszichológia még nem állt azon a szinten, mint ma. A tudomány akkori állása szerint
skizofrénként diagnosztizálták a költőt, jelen tudásunk szerint feltehetően borderline személyiségzavarban szenvedett.
Ezt mai fejjel akár gyógyszeres segítséggel jobban kordában tudták volna tartani.
Gyömrői Edit 91 évesen Londonban halt meg. Itthon örökre a Gyermekké tettél, Nagyon fáj és az Aki szeretni gyáva vagy múzsája maradt.
Képek forrása: Reménytelenül - forrás: Rózsa Film Facebook-oldal
