Komoly kihívója akadhat a verset szavaló Rambónak, Horváth Viktor ugyanis angolra fordította Arany János három klasszikusának egy-egy részletét, de úgy, hogy nagyon meglepődnénk, ha nem lenne belőlük mém pár napon belül.
A fordítások a Szépírók Társasága és a 2000 folyóirat Arany-pályázatára készültek. „Természetesen eljátszottam a gondolattal, hogy nyerek, és akkor majd a zsűrivel közösen lubickolunk a botrányban, de nem nyertem.” Horváth A vers ellenforradalma (Magvető, 2014) című könyve egyik fejezetében foglalkozik „a gagyi magyar-angol fordítással”, az Arany-átiratok ennek a fejezetnek a "kibontása”.
„Ez tanulás, módszertani gyakorlat, a verselés kultúrájának árnyalása, gazdagítása. Olyan, mint amikor tükörbe nézünk -- külső nézőpontból látunk meg valamit a magyar versről.” Ráadásul „Arany angolból fordított; biztosan örült volna, ha őt meg angolra fordítják. Lehet, hogy ő maga meg is próbálta, és lehet, hogy pont ilyenre sikerült. De mindenképpen örült volna ennek”. És persze a legfontosabb: „Ez játék. A játék jó.”
"(...) mivel nincs irodalmi mű, ami szent lenne, bármivel bármit megtehetünk. Merjünk eszetlenek lenni – lehetünk, csak legyünk is tisztában vele" - írja Horváth A vers ellenforradalmában. "Tehát előre."
Következzen a Three fair Golden translations turnings (Turned by Victor Croatian).
John Golden: Toldy
Burns from the warm sunshine the barren waste’s offspring;
thirsty grasshopper flocks on the fields are browsing.
One, only one lad is on feet in the landscape;
his glance is a lightening, his stepping is earthquake.
But he is not large-faced, just modest and sporty,
he is a handsome guy, his names’s Miklosh Toldy.
Now here comes the army, Latzfy with his all force,
and here comes the chief too: Endre Latzfy of course.
„Pretty Hungarian leventes* golden and fair!
Alas! How bitterly, oh, how painfully I stare!”
„Beautiful young brother, why do you stand alone?”
said the army to him „you can join us, come on!”
*A member of a military youth organisation in Hungary (1929-44).
„I would go with you but, I am afraid I cant;
my nasty brother Georges keeps me as a peasant.
I work on the plough-land from sunrise to sunset
while Georges is laughing up. Don’t wonder I’m upset.
I toss heavy millstones, I hold long wooden poles,
I exterminate wolves, I slow down the wild bulls.
I kill naughty soldiers from the Czech Republic;
Georges doesn’t care about these, he fucks me in public.
He is a rich broker, as greedy as evil,
hates my noble nation, wants me to be civil.”
„This is a sad story” said him Endre Latzfy,
„now we ride to your bro, the foxy-cunning Georgy.
You are an idiot, and please don’t ask: why;
we go on but, you stay, Toldy Miklosh, good bye.”
Like a wounded wild boar, blowing in his rage and,
from his iron footsteps shakes and trembles the waste land.
Toldy goes home alone like the brown-eyed midnight,
as the troops go away, deep silence comes mindjárt.
A walesi bárdokat Peter Zollmann szöveghű fordításában ITT hallgathatjátok végig.
John Golden: Madame Agnes
Madame Agnes in the streamlet
is washing her snow-white bed sheet,
her white bed sheet, her clean laundry.
What is that stain on the bed sheet?
Oh father of compassion do not forsake us!
Madame Agnes in the water
is washing her doubtful bed sheet.
What is that suspicious brown splash?
Agnes woman cant wash her bed – shit.
Oh father of compassion do not forsake us!
"A műfordítás az élményt adja át – a struktúra élményével együtt, annyiban, amennyiben a célnyelv engedi, ehhez pedig egyszerre kell fegyelem, hajlékonyság és rugalmasság. Aki mindenáron ragaszkodik bármihez, az nagy eséllyel szintén komolytalanságba fut. Ez is jó – kérdés, hogy mi a cél. Nem csak az eszetlenség vezet paródiához. A szigorú szószerintiség és sorkövető írás szintén elvetemült iróniába futtatja a művet." (A vers ellenforradalma, 109. oldal)
John Golden: The bards of Wales
Edward the king, the English king
rides on his rusty horse:
„Let me see – said him to himself –
the value of our Wales.
If there are rivers and good soil
and meadows green and fat;
if did it good the watering;
the partial patriots’ blood.
And the people, the wretched beasts,
if they are as happy
as my best friend, the Welsh baron:
the old Montgomery?”
(This is the name of the castle,
where he put up that night,
and also the name of the host,
the flattering old knight.)
Undomesticated animals and fish,
which stimulates the mouth and eye,
one hundred servants bring;
’tis custom, don’t ask why.
„You lords, you lords, but nobody
tells that I’m nice and smart?
you lords, you lords, you Welsh doggie,
doesn’t live long Edward?„
The words get torn, the voice gets stuck;
no bards tought that would be handsome →
so Edward king, the English king
killed the musician bandsmen.
Edward the king, the English king
has told his rusty horse:
„My country is really fucking,
but Wales is even worse.”
