Jim Kay illusztrátor a Harry Potter-könyveknek és filmeknek is nagy rajongója volt, most pedig ő álmodhatta újra a varázslótanonc képi világát. A napokban magyarul is megjelent a Harry Potter és a bölcsek köve első illusztrált kiadása, melyről tudta, hogy nagy falat lesz. Mi volt a legnehezebb feladat, mi vette igénybe a legtöbb időt Roxfort megrajzolásánál, és melyik film ment folyamatosan a háttérben, miközben dolgozott? Helen Boyle-nak elárulta.
„Kapaszkodj meg! Azt akarják, hogy illusztráld a Harry Pottert” – Jim Kay illusztrátort ezekkel a szavakkal hívta fel az ügynöke. Kay a felkérést egyszerre találta nagyszerűnek és félelmetesnek, hiszen, ahogy Helen Boyle-nak adott interjújában kifejtette, Harry Potterről mindenkinek van véleménye. A napokban jelent meg magyarul is a Harry Potter és a bölcsek köve első illusztrált kiadása, melynek képi világát az itthon eddig főként a Szólít a szörny illusztrációiról ismert Jim Kay álmodta újra.
J. K. Rowling: Harry Potter és a Bölcsek Köve - Illusztrált kiadás
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár, Animus Kiadó, 2015, 256 oldal, 6980 HUF
A könyvek és a filmek nagy rajongójaként Jim Kaynek „hihetetlen lehetőség volt”, hogy „alfától ómegáig” megteremthette Harry világát. A rajztanára annak idején mindig arra tanította, hogy az embernek szüntelenül meg kell mérettetnie, nem szabad elkényelmesedni.
„Tudtam, hogy a Harry Potter nagy falat lesz: mert gyerekkönyv, mert nagyformátumú, és mert fantasy. Lehet, hogy többnek tartom magamat, mint egyszerű grafikus, aki pusztán tájképeket alkot, de a Harry Potterben érzelmeket kellett kifejeznem a karaktereken keresztül. A legnehezebb a szereposztás volt: meg kellett találnom a saját Harrymet, Ronomat és Hermionémet. Sosem rajzoltam még gyerekeket, ezért valóságos mintákra volt szükségem, főleg mivel a gyerekek felnőnek a sorozatban. Ezért az ügynökömmel gyerekeket kerestünk a karaktereimhez” – mesélte.
Roxfort megrajzolásánál az előkészületi fázis, az a folyamat, melynek során elképzelte Roxfort „architektúráját”, borzasztóan sok időt emésztett fel. Lerajzolta az alaprajzot, ahogyan ő Roxfortot képzelte a hét könyv alapján. De amikor elkezdte a különböző folyosókat egymásra halmozni, nehezére esett elképzelni, hogyan kapcsolódnak azok egymáshoz. Az egyetlen módja a lerajzolásuknak az volt, ha modell után dolgozik, pont úgy, ahogy a gyerekek csinálják: megépítik legóból, aztán már le tudják rajzolni. Tehát modelleket készített papírból és gyurmából, és azok után rajzolt. Ezek arra is jók voltak, hogy a fényhatásokat és az épületek rendszerét kikísérletezze.
Jim Kay saját bevallása szerint nagy John Howe- és Alan Lee-rajongó, ők mindketten dolgoztak a Gyűrűk ura-filmeken. „Határozottan nagy hatással volt rám, ahogy Peter Jackson hozzáfogott a filmekhez: különböző művészeket vont be, hogy különféle kreatív megközelítésekkel kísérletezhessen. És a lehetőség, hogy hasonlóképpen közelítsek a Harry Potterhez, hihetetlenül izgalmas és szórakoztató volt” – teszi hozzá. Kay amúgy nem tud csendben dolgozni, kell valami háttérzaj, ráadásul valami ismerős dolog: „Miközben a Harry Potteren dolgoztam, bekapcsoltam a Gyűrűk ura-filmeket háttérzajnak. Zsinórban játszottam le mind a hármat, egész nap mentek, úgyhogy most már fejből tudom a szövegkönyveiket”. 
Ami a könyvben alkalmazott stílusokat és technikákat illeti, Kay elmesélte, hogy próbálta megtalálni a stílust, de folyton meggondolta magát. Sok kép vízfestékkel készült, és az illusztrációk egyenetlen széleit is meghagyta. „A dizájner azt mondta, tetszik neki, őrizzük meg, és használjunk tintapacákat is a lapdizájnokhoz. Néhány portrét is készítettem Hans Holbein stílusában, mert mindig is nagyon szerettem volna festeni egy olajfestményt. Ezért úgy döntöttem, Dumbledore-t és McGalagony professzort olajfestményen ábrázolom” – avatott be műhelytitkaiba.
Kay elmesélte azt is, hogy a részletek egyfajta kapaszkodót jelentenek neki, mert a spontán képek komoly nehézséget okoznak, míg a részletes dolgokkal jobban boldogul: „Richard Scarry könyvein nőttem fel, és imádtam a részletességüket, és úgy gondolom, a gyerekek szeretik nézegetni a részleteket”. Kay-nek ugyanakkor lehetősége adódott arra is, hogy a saját részleteit is hozzáadja Harry Potter világához, így boltokat rajzolhatott az Abszol útra, és készített tankönyvoldalakat a trollokról és a sárkánytojásokról.
„Imádom ezeket az illusztrációkat, mert nem kötődnek szorosan a sztorihoz, és az olvasók nem is számítanak rájuk, amikor kinyitják a könyvet. Valami újat akartam hozzáadni, és Jo írásában az a nagyszerű, hogy utal ezekre a tankönyvekre. Egy egész könyvtárat meg lehetne tölteni azokkal a könyvekkel, amelyeket megemlít, és mindez hitelessé teszi a történet világát.”
Jim Kay világában van egy speciális részlet, amelyet szeret minden könyvébe belegyömöszölni. Évekkel ezelőtt a testvére vidéki házában lakott egy ideig, és egyszer kifeküdt a kukoricaföldre, amikor egy nyúl vágott át a kukoricáson: „Ránéztem, és ő visszanézett rám. Olyan élmény volt, amely örökre velem marad, a nyúl személyes kedvencem. Ezért igyekszem minden könyvembe belerajzolni egy nyulat. A Harry Potterben az Abszol úton látható”.
Jim Kay nagy örömmel készítette a fejezetek nyitó illusztrációit. A kedvence az, amelyiken egy disznó szerepel egy épület domborművén, az épület kéményein madarak fészkelnek. Azért szereti, meséli, mert ez volt az egyetlen illusztráció, amely elsőre sikerült – általában negyedik vagy ötödik kísérletre szokott összejönni.
A könyv tele van érdekes nézőpontokkal, meglepő képekkel és perspektívákkal; Kay azt mondja, hogy a maga részéről szereti a különféle nézőpontokat: „Fáraszt, ha mindent a saját magasságomból kell néznem, szerintem jó felidézni, milyen volt gyereknek lenni, és megmutatni a dolgokat a gyerekek szemszögéből. Hagrid egész oldalas képe, amelyen alig fér el a plafon alatt, Harry perspektívájából készült, ahogy felnéz az óriásra.”
Az interjúért köszönet az Animus Kiadónak!
