Az amerikai lányok legjobb barátja, egy Lyme-kóros író vallomása, női szerzők a társkeresőn, és a szekta, amit David Foster Wallace irányított. Ez a heti Hosszú.
Kérdezd Judyt!
Minden kislánynak Scaachi Koulhoz hasonló nagynénire lenne szüksége. A Hazlitt felelős szerkesztője ugyanis nem kezdett végtelen litániába, hogy felkészítse az életre 5 éves unokahúgát, Raisint (akinek remélem, ez csak a beceneve), hanem egy igazi szakértőhöz fordult. Az ifjúsági irodalom királynőjéhez, John Green tündérkeresztanyjához, vagyis Judy Blume-hoz, akiről valószínűleg még soha nem készült szomorú fotó. Judy harmadikban az iskolai zaklatás sebezte lelket gyógyítja, hatodikban az első menstruáció horrorját (méghozzá egy kevésbé hagyományos módon: Istennel), az egyetemen pedig a kiismerhetetlen lánybarátságokhoz nyújt használati utasítást.
„Anyway, let me know when you read this, probably in a few more years, when you learn how to turn on a computer without spilling apple juice on it. We’ll get you a library card and I’ll introduce you to Judy. You have no idea how many people consider her a best friend.”
Hogy miért? Mert ő tényleg tudja, hogy miről álmodik a lány.
(Koul levelét itt tudjátok végigolvasni (PMS környékén erősen zsebkendőigényes!)>>>
A New Age öl, butít és nyomorba dönt
I never became a hippie, but I began to call myself “spiritual.” I began to blame things on my ayurvedic makeup (my pitta vata nature), I began to chant during chores, I began to read the works of Eastern sages and prophets of every caliber. At worst I was J. D. Salinger’s Franny with the Jesus Prayer; at best—or another kind of worst, at least—I was Madonna and Gwen Stefani, blond sisters with brown hearts, in power-yoga fever, bindis and psychedelia in the pop world just before the freak-folk fringe.
Az iráni-amerikai író, Porochista Khakpour 1997-ben lépett be először egy jógastúdió kapuján, és csak az Y2K űzte ki onnan. Legközelebb akkor próbálkozott a spiritualitással, amikor egy rejtélyes betegség megismertette az inszomniával. Bármit is csinált, nem tudott elaludni, ha mégis sikerült neki, a következő napot vényre felírt kábulatban töltötte. Mindent megtett, hogy rájöjjön, mi okozhatja a betegségét. Tényleg mindent:
I turned to friends and talked to a psychic who told me my anxiety had done this, not given me a nervous breakdown, but rather shattered an orb of glass around me. She told me to drink water with lemon, avoid a friend with an H name, be around nature, and that I was a prostitute in a past life. $250. And this also did not help.
Semmi sem segített, ezért már az öngyilkosság is megfordult a fejében, aztán megérkezett Ryan, a Hare Krishna-szerelem, és az is kiderült, hogy Khakpournak Lyme-kórja van.
MRI, ecstasy és hepiend is lesz 2017-ben megjelenő betegségmemoárjában, a Sickben>>>
Motherfuckers read Virginia Woolf too
„Mindig azt szoktam mondani, hogy ha egy férfi barátnőt akar, akkor húzzon fel egy Feminista vagyok! feliratú pólót, és állandóan legyen nála egy könyv!” - nyilatkozta a Könyvesblognak bő egy hónapja Jennifer Clement. Ezzel a Buzzfeed szerzője is egyetért, sőt azt is kikötötte, hogy csak olyan férfiakkal randizik, akik női szerzőktől is olvasnak könyveket. Ha a Harry Potter az egyetlen női szerző által írt szöveg, amit valaha olvastál, esélyed sincs. Alanna Okun egy szakítás után regisztrált újra az emberi Amazonra, vagyis az OkCupidra, és a Magamról rovatba csak annyit írt: üzenj nekem, ha nem minden kedvenc könyvedet férfi írta.
DWF, a posztmodern szektavezér
Az amerikai irodalom kvintesszenciáját próbálta megragadni a Literary Hub. 30 ország íróit, szerkesztőit, fordítóit és kritikusait kérték meg, hogy válasszanak 3 amerikai könyvet, ami szerintük a leginkább tükrözi az ország lelkét és mindennapjait. A válogatásból nem maradt ki David Foster Wallace minden szempontból súlyos regénye, az Infinite Jest sem. DWF írókollégákat, újságírókat, irodalomtudósokat látott el követendő, forradalmasító, megfejtendő matériával, hét évvel ezelőtti öngyilkossága óta pedig ikonná, sőt egyes körökben igazi szentté vált. A Vulture gigantikus cikket közölt az íróról, aki július végén újra népszerűvé teheti a kilencvenes évek legnagyobb divatbakiját, a bandanát, ekkor mutatják be ugyanis a The End of the Tourt (trailer ITT), amelyben egy újságíró, David Lipsky turnézza vele végig Amerikát. DWF nem rajongott a nyilvános szereplésért:
The whole going around and reading in bookstores thing,” he told a German television interviewer in 2003, “it’s turning writers into kind of penny-ante or cheap versions of celebrities. People aren’t usually coming out to hear you read. They’re coming out to sort of see what you look like, and see whether your voice matches the voice that’s in their head when they read. None of it’s important. It’s icky.
- mégis napokat töltött az úton, hogy minél több emberhez eljuttassa az Infinite Jest-et. Még Charlie Rose műsorába is ellátogatott, beszélgetőtársai az elsőkönyves Jonathan Franzen, és Mark Leyner voltak. A szereplést később egy Don DeLillónak írt levélben hibának titulálta, de én csak egyetlen hibát találtam benne. Jonathan Franzen haját.
