![Hevesi Judit: Elmúlik minden [Ady100]](https://konyvesmagazin.hu/file/slides/konyves/ko/konyves/image/fe_1180_600_hevesi_judit-9783_1.jpg "hevesi_judit-9783_1.jpg")
Fotó: Valuska Gábor
Száz éve, 1919. január 27-én hunyt el Ady Endre, a magyar irodalom kikerülhetetlen alakja. Költőket, írókat kértünk meg, hogy válasszák ki a kedvenc Ady-versüket és kommentálják döntésüket. Az ady100 címke alatt gyűjtjük a cikkeket. Hevesi Judit válaszát olvashatjátok.
A hosszú hárfa-sor
Poros a hosszú hársfa-sor,
Holdfényes a püspöki udvar,
Simulnak a városi párok,
Vasúthoz futnak a kocsik.
Egyszer eljöttünk a vasúttal
S szállásozó csapatja járt
Előttem ifjú fellegeknek.
Akkor a hársak épp szerettek
S eső után szerelem-szag volt.
A Hold csak később bújt elő.
Nagyon szép és titkos volt akkor
E városban a szerelem.
Lelkem fiúk, jössztök velem
Régi, poros hársak alája:
Régi ember mindig megáldja
A régi, boldog sátrakat
És a világ nem változott.
Cukorra légy, hárson virág
És lesz vasúttal érkező
És csók is lesz, aki várja
És lehettem valamikor
Ölelések, hársak királya
És mintha csak tegnapelőtt.
Poros a hosszú hársfa-sor,
Holdfényes a püspöki udvar,
Simulnak a városi párok,
Vasúthoz futnak a kocsik.
A hosszú hársfa-sor (1913. júliusi vers, megjelent a Ki látott engem? kötet Az elveszett családok ciklusában, 1914-ben) a kedvenc Ady versem, szinte meglepő, hogy az övé. Sokszor mormolom magamban, általában stresszes helyzetekben, tehát ez a szöveg lényegében minden nap velem és bennem van. A gyönyörű sorokon túl főként azért gondolok rá szeretettel, mert Szőcs Petrával egy kirándulásunk alkalmával vagy hússzor elolvastuk, ami mindkettőnknek speciális, más-más, rajtunk túlmutató okok miatt nehéz út volt. Ha említjük egymás közt ezt a kirándulást, mindig hozzátesszük: juj de rossz volt. De a vers Adyhoz képest meglepő optimizmusa akkor is, azóta is felemelő: hárson virág és lesz vasúttal érkező. Meg elmúlik minden. És minden elmúlik.
