Háy: A fájdalmat nem tartom rossz dolognak

.konyvesblog. | 2014. április 27. |

Háy János: Napra jutni

Európa Könyvkiadó, 2014, 264 oldal, 2618 Ft

háy1.jpg

Fotó: Valuska Gábor

A könyvfesztivál harmadik napján mutatták be Háy János legújabb könyvét, a Napra jutni című novellafüzért (olvass bele a kötetbe itt). A történetek a felnőtté válásról, vagyis a „napra jutásról”, ezen belül pedig főként az apa-fiú kapcsolatról szólnak, és kevésbé sötét hangulatúak, mint a tavaly megjelent Mélygarázs – tudhattuk meg. A bemutató nem csak a terembe jutás nehézségei és a benti konzervszardínia-életérzés miatt volt rock-koncert hangulatú, hanem Beck Zoli (a 30Y frontembere és Háy rájátszásos párja) gitárral előadott dalai miatt is, melyek jól kiegészítették a beszélgetést és a Háy által felolvasott részleteket.

Már 20 perccel a bemutató előtt hosszú sor kígyózott a Millenáris Osztovits Levente terme előtt – a Napra jutni bemutatójára már bejutni sem volt egyszerű, ülőhelyet is kifogni pedig szinte lehetetlennek bizonyult. Néhányan be sem fértek a terembe. 

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK

Interjú Háy Jánossal

A mélygarázsból részlet

Háy beszélgetőtársa, Barna Imre tréfásan meg is jegyezte: nem szervezett performansz ez a rock-koncert hangulat, bár Háy Jánostól talán ez nem is állna távol. A beszélgetés – melyet mindvégig oldott hangulat, sok poén és szurkálódó megjegyzések jellemeztek – Háy pályája kanyargásainak megtárgyalásával indult, és ez a téma később is többször visszatért. Barna Imre szerint ugyanis Háy a „gyerek”-tematika után a mélyebb rétegek felé fordult a sötét hangulatú Mélygarázzsal – a Napra jutni ehhez képest visszakanyarodásnak tűnik A bogyósgyümölcskertész fiához, és egyben a derűsebb, napfényesebb Háy-szövegekhez.

háy4.jpg

Háy elmondta: a Napra jutni történetei 2012 előtt születtek, tehát korábbiak, mint a Mélygarázs, így a kanyarodás is éppen ellentétes: a fényből indult el a sötétség felé. „Egyébként nem vagyok ennyire tervezett szerző” – jegyezte meg, majd hozzátette: A gyerek után szeretett volna valami olyasmit is írni, ami a fájdalom mellett melegebb, pozitívabb emberi érzéseket is megszólaltat, ezért kezdett el ezen a novellafüzéren dolgozni. Műfajilag közelít a regényhez, hiszen a szövegek összeolvashatók, viszont önmagukban is megvan a saját kompozíciójuk, a többi novella ismerete nélkül is megállják a helyüket.

A cím a felnőtté válásra utal: arra a pillanatra, amikor az addig óvott, dédelgetett gyerek kilép a fénybe, és elkezd önállóan cselekedni. Az apák életében is eljön az a pillanat, amikor kénytelenek hátralépni, hogy az árnyékuk ne vetüljön többé a fiukra. A nyitó novella így zárul:

„Még lett volna módom visszarántani, de nem tettem semmit csak néztem utána, hisz apa csak az lehet, aki egyszer megválik fegyvereitől és hagyja a fiát a napra jutni.”

Persze, egyáltalán nem biztos, hogy ez egy vidám folyamat lesz, sőt, nagyon is sok veszélyt rejt magában, mégis így kell történnie, mert egyszerűen nem létezik más alternatíva. A könyvbemutatónak ezen a pontján futott be – általános derültséget keltve – Beck Zoli egy üveg borral és egy gitárral. „Mindig ez van, a Háy végre mond valami jót, én meg megzavarom az egészet” - szabadkozott, aztán a megérkezése örömére mindjárt el is játszotta Háy Gyerekversének megzenésített változatát. 

háy2_1.jpg

A párbeszédhez visszakanyarodva Barna Imre a novellák narrációjáról kérdezte az írót: ő úgy látja, mintha a szemléleti pozíció Istenével lenne azonos. Háy leszögezte: az író egy szinten van a saját szereplőivel, nem felülről nézi őket, nem bíráskodik felettük – mindig sorsokat képvisel, a sorsok igazságát. Ugyanakkor, attól függetlenül, hogy vallásosak vagyunk-e vagy sem, tradicionálisan bennünk él annak a lehetősége, hogy kilépjünk önmagunkból, és kívülről nézve átlássuk a saját sorsunkat – ez kicsit tényleg Isten pozíciója. De nem is muszáj idáig elmenni: régebben, ha valami problémája volt, mindig megfogalmazta magában oroszul, és úgy már általában inkább butaságnak tűnt, mint igazi gondnak – sokszor egy ilyen apró szemléletváltás is elég ahhoz, hogy máshogyan lássuk a dolgokat. A novellafüzérben váltakoznak a szemléleti pozíciók: nincs igazi mindentudó narrátor, legtöbbször a gyerek nézőpontja érvényesül, de keveredve a külső elbeszélőjével. 

Itt következett volna Mucsi Zoltán felolvasása, de mivel a színész nem tudott megjelenni a bemutatón, Háy olvasta fel saját szövegét, Az ablak című novellát. Előtte még megjegyezte: „Mucsi Zoltán hiánya kíséri az életemet”, hiszen Mucsi a Mélygarázs bemutatóján sem tudott ott lenni, pedig az a regény kifejezetten az ő hangjára íródott (azóta a hangoskönyv-változat egyébként elkészült). A felolvasás után Beck Zoli eljátszotta a novellához tematikusan kapcsolódó Egy perccel tovább című 30Y dalt. 

A beszélgetés fonalát felvéve Barna Imre megjegyezte: azért ebből a szövegből is látszik, hogy az a környezet, amiben a fiú felnő, egyáltalán nem idilli. Háy szerint itt nem annyira a környezet az érdekes (bár egyszer egy külföldi vendégszereplése alkalmával észrevette, hogy akkor vált érdekessé a közönség számára, mikor elmondta, hogy nekik otthon csak kerti budijuk volt) – valójában sosem a puszta szociográfiai érdeklődés miatt olvasunk el valamit, másrészt pedig a felnövés folyamata minden külsőségtől függetlenül ugyanolyan nehéz tud lenni. Hogy miért ír sokszor fájdalmas témákról? Talán mert a „happy feelinget” nem lehet olyan jól megfogalmazni. „Általában ott ragadok meg egy sorsot, ahol a leginkább sérülékeny, mert onnan tudom kirántani, megmutatni, felmutatni. Egyébként a fájdalmat nem tartom rossz dolognak. A nem-érzést tartom rossz dolognak. A fájdalom jó dolog, mert ugyanazon a skálán van, mint az öröm.” Létezik egy másik skála is, a Tesco Gazdaságosra helyezett érzelmek skálája, és ez az igazán veszélyes.

háy3.jpg

A bemutató végéhez közeledve Barna Imre még megkérdezte: hogy lehet az, hogy írásai a fájdalmas témák ellenére alapvetően mégis derűsek, vidámak – s van-e köze ennek ahhoz, hogy a Háy-szövegeket nem igazán lehet úgy olvasni, hogy közben ne lebegne a szemünk előtt az író képe, még akkor is, ha nem nézünk rá folyton a borítón lévő fényképre. „Hát én azért remélem, hogy ránéznek!” – nevetett az író, majd kifejtette: ő a közvetlenség híve, és igyekszik ennek megfelelően is írni, hiszen a műalkotás mindig egy nagyon intim érintkezés az olvasó és a szerző között: ez az, amiért valójában olvasunk, ez okoz katarzist. Talán ez, a szövegei közvetlensége az, ami alapvető derűt és optimizmust sugall, még akkor is, ha a téma fájdalmas. „Egyébként is, én egy optimista író vagyok”– tette hozzá.

Barna Imre legutolsó kérdése az volt, min dolgozik most Háy, és mit várjunk az új szövegtől: visszamegyünk a Mélygarázsba vagy maradunk a napon? Az író elmondta: jelenleg Horváth Csaba mozgásművész számára igyekszik Bornemissza Péter Magyar Élektráját átültetni mai magyar nyelvre úgy, hogy azért a szöveg eredeti jellegzetességei is megmaradjanak. Az pedig, hogy a következő munkája hangulatilag merre fog kanyarodni, még számára is kérdés. A könyvbemutató Beck Zoli előadásával ért véget: az Aktmodell a fősulin című dalt játszotta el.

Szerző: Illés Zsófia

 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.