C
Norman Mailer: A hóhér dala I-II.Ulpius-ház, 2008, 1710 oldal, 8500 Ft
Folytatódik a valódi gyilkosokat felsoroltató cikksorozat - a gyilkos csepeli házaspár után ezúttal Amerika egyik leghírhedtebb férfijáról olvashattok. Csak erős idegzetűeknek, spoiler-veszély!
Max és Colleen tökéletes párt alkottak. Szerették egymást és míg Max a jogi tanulmányait végezte, felesége otthon vigyázott kislányukra. Bár nem voltak gazdagok, boldogan éltek annak ellenére, hogy a férfi csak egy benzinkútnál kapott munkát a nyári szünetben. Az egyik munkanapján egy középkorú, acélkék szemű vendégre lett figyelmes. Mikor megkérdezte, miben segíthet, a férfi előhúzott egy pisztolyt, kifosztotta a benzinkutat és Max-et a vécébe küldte. Ráparancsolt, hogy feküdjön le és tegye a karjait maga alá, majd a pisztolyt Max tarkójához nyomta és kétszer lőtt.
Gary Gilmore másnap egy hoteltulajdonossal végzett hasonlóan kegyetlen módon. Az áldozat felesége a szomszédos szobában csak a beszélgetést és a lövést hangját hallotta, majd rábukkant a földön fekvő, vérző fejű férjére.
"Még soha nem éreztem olyan szerencsétlennek magam. [...] Elvesztettem Nicole-t. És ez olyan átkozottul fájt, hogy már fizikailag szenvedtem tőle - azaz alig tudtam járni, nem tudtam aludni, és jóformán enni sem tudtam. [...]
Aztán a fájdalomból hideg düh lett.
És kinyitottam a kaput, hogy kiengedjem.
Ez azonban nem volt elég.
Csak tovább folytatódott volna."
Bár harmincöt éves korához képest élete felét börtönben töltötte, Gary szerelmi bánatában ártatlan embereket gyilkolt meg, indok nélkül. Nem a kifosztott pénztárfiókok miatt tette, nem is gyűlöletből. Az áldozatok csak rosszkor voltak rossz helyen. Ha nem velük végzett volna, egyetlen szerelmét, Nicole-t ölte volna meg.
Nicole Baker és Gary Gilmore
Mailer interjúkat, hanganyagokat és más hivatalos dokumentumokat vett alapul, hogy a borzongásra vágyó olvasó a legkomplexebb képet kaphassa a két gyilkosság körülményeiről, a gyilkos családi hátteréről és az egész sztoriról kezdve Gary első szabadulásától a haláláig. Elárulom (csak azért, hogy ne kelljen az érdeklődőknek végigolvasnia az 1710 oldalas regényt), hogy A hóhér dalában a hangsúly nem a két gyilkosságon van, hiszen voltak már ennél nagyobb vérengzések is. A "poén" az, hogy amikor Gilmore a vádlottak padjára kerül, a legtöbben tisztában vannak vele, hogy halálra fogják ítélni. Csakhogy mindez 1976-ban van és az utolsó kivégzés tíz éve történt - az azóta halálra ítéltek pedig vígan tengetik napjaikat, mert az állam tartózkodik az élet bárminemű elvételétől, még ha legális módon történne, akkor is. De Gilmore ragaszkodik a mihamarabbi kivégzéséhez - esze ágában sincs élete végéig ott rohadni a börtönben.
A monumentális hosszúságú regényből csak az nem derül ki, hogyan vált Gilmore azzá, akivé. Képet kapunk az amerikai közvéleményről, a börtönben élők mindennapjairól és még a Gary történetéért küzdő filmrendező addigi életéről is - mindenről és mindenkiről, csak a gyilkosban lezajlott lelki folyamatokról nem. Amíg az első nyolcszáz oldal érdekesnek és olvasmányosnak is hat, a második rész nagyjából végig csak a sztori után koslató újságírókról szól. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének Gary életéről szóló anekdoták elszórva a regényben, csak nem kapunk konkrét választ a miértre. A tények csak a látszatot jelentik, az olvasónak magának kell levonnia a következtetéseket. Ha Mailer hozzá is tett valamit a történethez, nem sok nyoma maradt - a visszaemlékezések teszik ki a regény egészét. Ömlesztve, a leglényegtelenebb apróságokkal együtt.
Akit érdekel a Gilmore-sztori, többet tudhat meg róla ezekből a videókból. A könyv után, vagy akár helyette is.
