A 82 éves, Nobel-díjas szerző két korábbi önéletrajzi könyve, a Hagymahántás közben és A doboz - Történetek a sötétkamrából című kötetei után utolsó önéletrajzi könyvét adta ki.
fotó: Graeme Robertson, Guardian
“A Grimmek szavaival lezárom az önéletrajzi írásaimat. Az én koromban az ember azon is csodálkozik, ha megéri a következő tavaszt és tudom, mennyire hosszú idő befejezni egy újabb könyvet” - nyilatkozta Grass a Der Spiegelnek. Ennek ellenére nem tart a haláltól: “Rájöttem, hogy egyrészről az ember készen áll a halálra. De ugyanakkor azt is szeretném látni, hogy mi lesz az unokáimmal vagy, hogy például mik lesznek a hétvégi meccsek eredményei. És van néhány egyszerű dolog, amit még át akarok élni. Jakob Grimm így ír az öregedésről: >Az utolsó szüret már úton van.< Ez a mondat nagyon közel áll hozzám.”
Egy amerikai dokumentum, amely bizonyítja,
hogy Grass az SS-ben szolgált
Grass, mint annyi más gyermek, a Grimm-meséken nőtt fel és saját bevallása szerint íróként is nagy hatással voltak rá a Grimm-testvérek történetei: “Hüvelyk Matyi ott él a Bádogdob hősében, Oskar Matzerathésban és maguk a Grimm-testvérek is feltűnnek a szövegeimben, például A patkánynőben, ahol egy miniszter és annak helyettesének figurájában elevenednek meg, akik mindent megtesznek, hogy megállítsák az erdők pusztulását.”
Grass azért választotta a Grimmek történetét, mert segítségükkel próbálta feldolgozni életének politikai és társadalmi aspektusait, hiszen a “Grimm-testvérek ugyanolyan radikális változások idején éltek, mint én”. A könyvben újra abban az időben találja magát az olvasó, mikor Grass az SS-nél szolgált és felelevenítődik eskütételének pillanata is. “Nem tartom magam bűnösnek. Behívtak, mint sok ezer másik fiút. A háború vége felszabadított a vak kötelezettségvállalás alól, ezután tudtam, soha többé nem leszek hajlandó megesküdni semmire.”
Grass lányával táncol a Nobel-díj átvétele után ünnepségen
A Nobel-díjas szerző a Der Spiegelnek arról is nyilatkozott, hogy miért ódzkodik a digitális forradalomtól. Grass egyelőre nem hajlandó elektronikusan elérhetővé tenni műveit, szerződésben kötelezte kiadóját, hogy egy könyvét sem jelentethetik meg e-könyv formátumban és arra számít, hogy a jövőben megszületik végre egy olyan törvény, amely rendesen védi a szerzők jogait. “Szeretném megállítani a folyamatot, nem szeretném, hogy az emberek számítógépeken olvassanak, de úgy tűnik ennek gátat szabni lehetetlen. Mindazonáltal, az elektronikus fejlődés hátrányai máris tapasztalhatók az alkotási folyamatban. Rengeteg fiatal szerző azonnal a számítógépén ír meg mindent és ott is szerkesztik a szövegeiket.” - Ezzel szemben Grass még mindig először papírra ír, majd kétszer legépeli a szöveget Olivetti márkájú írógépén és végül a számítógépbe felvitt változatot is kinyomtatja és kézzel javítja, és semmi kedve változtatni ezen a módszeren, tűnjék bármily régimódinak. “A gépen a szöveg valahogy mindig késznek tűnik, még akkor is, ha nagyon messze áll még attól. Ez nagyon csábító tud lenni. Én általában az első változatot egyszerre, kézzel írom meg, és ha valami nem tetszik, ott kihagyok egy kis helyet a lapon. Aztán az üres részeket az Olivettin kipótolom. Ennek az alaposságnak köszönhetően a szöveg meglehetősen hosszú lesz. Ezután próbálom ötvözni az első szövegváltozat eredetiségét a második pontosságával. A lassú szövegalkotásank és szöszmötölésnek köszönhetően kevesebb lesz az ügyeskedő és hirtelen megoldás a végső változatban.”
Grass további tervei között nem újabb könyvek írása szerepel, hanem inkább a nyomdászatban szeretne elmerülni: “Rézkarcokat és hidegtű-technikával készült grafikákat szeretnék készíteni a Kutyaévek című könyvem kiadásának ötvenedik évfordulójára” - mondta.
