Kőszeghy Péter, Szanyi Péter, Eörsi László, Filep Tamás Gusztáv (A szerző felvétele)
Az íróként alig ismert, de mindenképpen figyelemre érdemes Gáli József posztumusz kötetét, A püspök madarait az Aurórában mutatták be a Kalligram Kiadó és Mazsihisz szervezésében. Gáli túlélte a holokausztot, és ’56-ban is szerepet vállalt.
Amíg az Auróra személyzete szorgalmasan hordja le a székeket a pincébe, hogy a közönségből mindenkinek legyen ülőhelye, Kornis Mihály előadásában, felvételről halljuk Gáli József Farkaskutyák című novelláját. Aztán Pályi Márk, a kötet szerkesztője, Csillik Dávid, a megjelenést támogató Mazsihisz ifjúsági vezetője, Balla Margit, a szerző özvegye, valamint Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó igazgatója nyitja meg a könyvbemutatót. Utóbbi bevallja, hogy néhány hónappal ezelőtt ő sem ismerte az író munkásságát, de éppen azért tartotta fontosnak A püspök madarai című, elbeszéléseket és drámákat tartalmazó posztumusz kötet kiadását, hogy az életmű ne hulljon ki az emlékezetből.
Márton László viszont egyenesen arról ír a könyv utószavában, hogy valójában nincs is életmű, ezért aztán nincs minek kihullania az emlékezetből. Pedig a Gáli személyét övező nimbusz alapján azt gondolhatnánk, a legnagyobbak között lenne a helye. Műveinek viszont szinte egyáltalán nincs recepciója, drámái kapcsán inkább műsorról levett – megbukott vagy betiltott – előadásokról szólnak a visszaemlékezések, és meséit, novelláit is kevesen olvasták, még a tájékozottabb irodalmárok közül sem mindenki. A nevét hallva sokaknak még az sem ugrik be, hogy ő fordította többek között Kafka műveit. Ráadásul hiába készült róla portréfilm, eddig nem mutatták be.
Gáli József: A püspök madarai
Kalligram, 2017, 396 oldal, 3990 HUF
Sorsa tragikus, egyben példaértékű is. Asszimilált zsidó családban született 1930-ban, Gyulán. 1944-ben, tehát kamaszként deportálták Auschwitzba, ahol elszenvedte lengyel rabtársai támadását, elveszítette teljes családját, összebarátkozott viszont Angyal Istvánnal. Azzal az Angyallal, aki később – vele együtt – ’56 hőse lett, bár az utószóban leírtak szerint Gáli nem volt klasszikus forradalmár. Szerkesztette az ellenzéki Igazság című lapot, a Rákosi-rendszert bírálta Szabadsághegy című darabja is, aztán mégis egy olyan gyilkosság vádjával ítélték halálra (majd az ítéletet módosítva hosszú börtönbüntetésre), amit nem ő követett el. Végül szívrohamban halt meg 1981-ben, ötvenegy évesen – tulajdonképpen fiatalon.
A Rózsa Péter vezette kerekasztal-beszélgetés hol egy Wikipédia-szócikk nyilvános szerkesztésére, hol pedig laza, kötetlen baráti anekdotázásra emlékeztet. Filep Tamás Gusztáv kisebbségkutató a hiányos bibliográfiát egészíti ki szóban, Kőszeghy Péter irodalomtörténész a Válás Veronában című dráma aktualitására hívja fel a figyelmet, Szanyi Péter szobrász a Gáli védjegyének számító szódásszifon-szemüvegre és a közös kanasztapartikra emlékezik, Eörsi László történész pedig az író ’56-os szerepéről értekezik, megemlítve, hogy akik antiszemita akcióként értelmezik a forradalmat, tévednek.
Előkerülnek a Gáli személyével kapcsolatos városi legendák is, például a németországi szívműtétről: a Lufthansa gépe állítólag azért repült alacsonyabban, hogy a beteg író biztosan túlélje az utat. Az özvegy szerint ennek nincs semmiféle valóságalapja, de mivel tetszik neki a történet, úgy dönt, maradjon csak meg a köztudatban. A megszólalásokból, illetve Márton László emlegetett utószavából kiderül, hogy az író remekül ábrázolta a diktatúra abszurditását, az elnyomás, a kiszolgáltatottság érzését, Ruszkai Szonja és Valcz Péter színművészek felolvasásai pedig csak megerősítik ezt a képet, a Szappan című egyperces ráadásul megmutatja, hogy humora sem volt utolsó.
Szerző: Szarka Károly
