Fotó: Valuska Gábor
Háy Jánost lelkes teltház fogadta a Petőfi Irodalmi Múzeum nagytermében a Margó városi irodalmi fesztivál programján. Az önfeledten nevetgélő tömeget még a fullasztó meleg és összezártság sem tántorította el az ünnepléstől 2 órán át.
Háy pedig boldogan adta meg a közönségnek, ami a közönségé. Ugyan nyilvánosan megvallotta kisebbrendűségi érzéseit a nagyhangú és felszabadult színészekkel szemben, a maga visszafogottabb módján sokkal viccesebb volt a magyar szórakoztatoiparban tevékenykedők kábé háromnegyedénél. A beszélgetést vezető Winkler Nóra kérésére felrajzolta nekünk egész Háylandet, ahol mindig hűvös van, de nem hideg, az anarchia az úr, állandó a holdsütés (azért a biztonság kedvéért megkérdezte, hogy Trianon előttiek vagy utániak legyenek-e a határok), belepingálta a Szomorúmanókat, még egy igazi manóaktot is, a Teremtőket, és az Angyalokat propellerrel a hátukon. Közben Németországrol mesélt, ahol 20 méterre a zebrátol állnak meg az autósok, ha valaki át akar kelni, és rengeteg új munkahely van, rendkövetésével és túlszabályozottságával őt mégis irritálja, elmondta, miért tilos egy íronak hiúnak lennie, és hogy kinek rajzolta meg a Szomorúmanó focivàlogatottat annak ellenére, hogy nem kedveli túlzottan a sportágat. Komolyabb pillanataiban kifejtette, hogy a másokban való rendületlen hibakeresés igazi magyar specifikum, valamint hogy nem hisz benne, hogy már gyerekkorban elválik, ki milyen utat követ majd felnőtt korában.
Az est extrái, Beck Zoli gitàrja és Mucsi Zoltàn monológja a Nehéz cimű darabból mindig jó ütemben szakították meg Háy és Winkler eszmecseréjét, amit egy láthatatlan dramaturg valahogy tényleg ügyesen kézben tartott: a beszélgetés mindig a megfelelő ritmusban zajlott, a viccesebb szegmenseket jól váltották a komolyabb, elmélkedőbb szakaszok, és még a sokszor zavaró elkalandozások is jót tettek a hangulatnak. A tényleg kibírhatatlan meleg és a látványosan szaporodó izzadságfoltok ellenére senki nem illant el a beszélgetés alatt, csak miután egy rövid animációs kisfilm után, amelyben az Angyalok, a Manók és a Teremtők jellegzetes budapesti helyszíneken grasszálnak, Winkler Nóra lezárta a beszélgetést.
