Fedezzük fel, olvassuk újra - ajánló

 

Csalog Zsolt: A tengert akartam látni, Palatinus, Bp., 2010, 464 o., 3600 Ft.

 

A tengert akartam látni 1981-ben jelent meg először. A szociografikus irányultságú szerző újabb időkben leginkább a hagyatékából előkerült pornóregényével hívta fel magára a figyelmet, ám ennél a tényezőnél sokkal fontosabb, hogy munkássága immár bőségesen megérett az újraolvasásra. Ennek mintegy első lépéseként tavaly májusban a Litera és a Nyitott Műhely közös sorozatában, az Előhívásban porolták le Csalog Zsolt remek riportregényét. A könyvhöz a Palatinus jóvoltából most végre a halandó olvasó is újra könnyedén hozzáférhet. A tengert akartam látni négy munkásportrét tartalmaz, négy hosszabb monologikus elbeszélést, melyben a különböző beszélők egymás után, mégis szorosan egymáshoz kapcsolódva mesélik el tragikus színezetű történetüket. A késő kádári Magyarország világa tárul itt fel a dokumentumszerű pontossággal megírt lélekrajzokban. Ezek a szövegek azonban nemcsak társadalomtörténeti értékük, de szépirodalmi minőségük miatt is számot tarthatnak a szélesebb érdeklődésre.

 

 

Akit érdekel a tiszaeszlári vérvád története, és a hozzá kapcsolódó botrányos peres eljárás, annak jó szívvel ajánlom Eötvös Károly klasszikusát. A nagy per eredetileg 1904-ben, három kötetben látott napvilágot a Révai gondozásában. Most a M-érték kiadó közismerten csúnya kivitelű, ám annál színvonalasabb diákkönyvtári sorozatában kapott helyet. A tiszaeszlári per, amely a könyv tulajdonképpeni témáját adja, 1883-ban zajlott - vagyis másfél évtizeddel a Dreyfus-ügy előtt -, és Európa-szerte hatalmas port kavart. Tiszaeszlár, a kis alföldi falu neve tőlünk nyugatra ma már jelkép: a magyarországi antiszemitizmus rémtetteinek egyik mementója. Maga az ügy azzal kezdődött, hogy egy keresztény cselédlány rejtélyes körülmények között eltűnt. Ennek ürügyén elevenítették fel a faluban a zsidó rituális gyilkosságok régi hiedelmeit. A helyi zsidó közösség tagjait azzal vádolták meg, hogy a kislányt a zsinagógában szertartásos módon meggyilkolták, és a vérét a húsvéti pászkába keverték. A megtámadott zsidók védelmét Eötvös Károly látta el, aki - saját épségét is kockára téve - valódi lehetőséget teremtett, hogy a meghurcolt családok tisztázzák magukat az abszurd vádak alól. A per hosszú és bonyolult bizonyítási eljárása végül a vádlottak felmentésével zárult. Eötvös Károly a mélyen antiszemita korabeli Magyarországon vete a bátorságot, és dokumentálta, közzé tette a jogeset történetét. Könyvében megvilágította az eset összefüggéseit és levonta a történtek messzemenő tanulságát. És noha Eötvös politikai karrierje ezzel véget ért, ügyvédi praxisa éppen ekkor indult csak be igazán. Alig fél évszázaddal később az egyik pesti napilap hasábjain egyébként maga Krúdy Gyula is megírta az eset történetetét. A Krúdy-regény több mint száz folytatásban jelent meg. Ez A tiszaeszlári Solymosi Eszter kötetben egyébként csak 1975-ben kerülhetett az olvasók elé, két évvel azután, napvilágot látott Sándor Iván szintén a témába vágó szociografikus értekezése.

 

 

 Örömteli hír, hogy újabb két kötettel gazdagodik az idei Ünnepi Könyvhét alkalmából a Jelenkor kiadó Mészöly-életműsorozata. Mészöly Miklóst elsősorban ugyan prózaművészete emeli a magyar irodalom legnagyobbjai közé - már ha ez alatt a munkája kanonizációs értékét értjük -, ugyankkor színpara szánt szövegei sem elhanyagolható jelentőségűek. A Színházon kívül című kötet az életműnek ebbe a szegmensébe enged betekintést. A szerző az 1995-ben megkezdett életműkiadása számára huszonkét kötetbe rendezte össze az írásait. A negyedik út című új esszékötettől kezdve a kiadó némiképpen eltér majd ettől a rendtől, legalábbis a tanulmánygyűjtemények esetében. A negyedik út mostani változata valójában ugyanis nem készült el az életműsorozat számára, Mészöly csak kijelölte, hogyan képzeli el a kötet szerkezetét. Válogatásának alapja az 1990-ben Szombathelyen megjelent azonos című gyűjtemény, amely a szerző legmostohább sorsú tanulmánygyűjteménye. Megjelenésekor a példányok nagy része kis sem került a könyvesboltok polcaira, most ezeket az írásokat is újraolvashatja, akit érdekel. Mészöly Mikós és a Jelenkor kapcsolata egyébként meglehetősen messzire nyúlik vissza. A kiadó szempontjából leginkább a kezdetekig. A Jelenkor első könyve 1989-ben nem más volt, mint Mészölytől a Pille magánya című esszégyűjtemény első kiadása.