Háromszázharmincöt újdonság várja az érdeklődőket a csütörtökön kezdődő 85. Ünnepi Könyvhéten, de ha nincs kedved átnyálazni az összes címet, akkor íme, adunk egy kis segítséget. Tizenöt könyvet válogattunk ki a színes halmazból, melyek között van verseskötet, szociográfia, nagyregény és gyerekkönyv is. Ha nincs közöttük a kedvenced, írd meg kommentben!
Bartók Imre: A nyúl éve
Bár hivatalosan a Ló évét tapossuk, 2014 mégis A nyúl éve lesz. Legalábbis Bartók Imre szerint, aki alig egy évvel a rettenthetetlen gyilkológépek, Karl, Ludwig és Martin felbukkanása után ismét leereszkedett a nagyváros mocskába, hogy a jelenből vizsgálja a problémákat. Hősei már lepusztult öregemberekként kénytelenek boldogulni a posztapokaliptikus New Yorkban, amit mutáns növények, és ember-állat hibridek népesítenek be. A gondolkodók megpróbálnak új kezdetként tekinteni a megváltozott világra, ebben pedig Gonyolék, egy titokzatos mutánskolónia felderítője siet a segítségükre. Erős gyomorra ezúttal is szükségünk lesz olvasás közben.
Csobánka Zsuzsa: A hiányzó test
A hiányzó test több szálon is kapcsolódik Csobánka előző regényéhez, a Majdnem Auschwitzhoz: itt is holokauszttúlélők harmadik generációjával találkozunk, akik a múlt után kutatnak Közép-Európa városaiban: Krakkóban, Prágában, Szabadkán és Ungváron. A legegyértelműbb összekötő kapocs azonban Goran Gasparović személye, akinek most megismerjük az élettörténetét tanítványa, Joanna Maya kerettörténetébe ágyazva. A regény tükröződések sorozata: mindenkinek önmaga tükörképével, és végső soron a múlttal kell szembenéznie, ez az utazás pedig leginkább egy élve boncoláshoz hasonlítható.
Egressy Zoltán: Százezer eperfa
A nájlonorkídeákat elfújja a szél, Jucika sem fröcsikézik többé az igrácsi kocsmában. A kultstátuszba emelkedett Portugál szerzője, Egresssy Zoltán ezúttal a meteorológia segítségével mesél a jelenről, minden aktualitáson túlmutatóan. Második regényében, a Százezer eperfában a Meteorológiai Világszervezet végrehajtó tanácsának tagja érkezik teljes titokban az országba. Itt van, pedig senki sem hívta, azért jött, hogy megvizsgálja a szelet, illetve annak hiányát. Az utópisztikus jelenben ugyanis hazánk az epicentruma az egész világot aggasztó szélcsendnek. A nyomasztó némaságot egy hatalmas vihar előzi meg, és egy margitszigeti eperfa alatt életeket bonyolít egymásba. „A vihart felváltó szélcsend rátelepszik nemcsak a tüdőkre, de a szívekre is, a háttér lassan előtérbe nyomul, hogy átvegye az irányítást az egyéni sorsok felett.” Ismerős, ugye?
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat
A kardozós változat után most végre megjelenik az Egyszerű történet vessző száz oldal című regényfolyam második kötete, a Márk-változat is. A regény az ötvenes évekbe kalauzol minket, és egy kitelepített család történetét meséli el. A családtagok valamennyien egy szobában élnek, mégis világok választják el őket egymástól: az apa iszik, az anya nem keresi senki kedvét, az idősebb testvért a szavak érdeklik, süketnéma öccsét pedig Isten. És közben mind nagyon magányosak. Még az Isten is. Bár a fülszöveg alapján a regény kimondottan szomorkásnak tűnik, azért biztosak lehetünk benne, hogy a megszokott és jól bevált Esterházy-kelléktár, a humor, a nyelvjátékok és az irodalmi utalások végtelen sora ebből a műből sem maradt ki.
Gyukics Gábor: A Kisfa Galeri
Szociohorror - igazít útba a borító. Gyukics Gábor a jazz-szesz-szabad szerelem ölelte hetvenes évekbe kalauzolja el olvasóit: hősei „mozgalom” és társadalmi tér nélküli, közép-európai hippik, akiknek válaszaik (illúziók híján) nincsenek, legfeljebb kérdéseik és tagadószavaik. Rend és káosz, bűn és bűnhődés, szerelem és gyűlölet, élet és halál: e fogalmak falainak rendre „biztosítókötél nélkül” ütköztek neki a könyv szereplői, és sokan nagy árat fizettek érte.
Hankiss Elemér: A befejezetlen ember – Önmagamról és egy furcsa világról
Befejezetlen lények vagyunk, mondja Hankiss Elemér, de mielőtt bárkit elöntene a búbánat, hozzáteszi: szerencsére. A teljességet keressük, és keresés közben elvakít minket a sikereknek és kudarcoknak, örömnek és szomorúságnak, tréfáknak és tragédiáknak, a jóságnak és a gonoszságnak, a reménynek és reménytelenségnek, a fényeknek és az árnyaknak az a káprázata, amelyet életnek nevezünk. Róla, rólunk szól Hankiss Elemér legújabb könyve.
M. Nagy Miklós: Ha nem is eg
y bomba nő...
A könyv sokatmondó alcíme: Szerelmesregény. És valóban egy nagy és örök szerelem története: azé a szerelemé, mely az eddig csak műfordítóként ismert M. Nagy Miklóst az orosz irodalomhoz fűzi. Az ironikus, és sokszor önironikus önéletrajzi regényből ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ: „Találkozott-e Dosztojevszkij és Tolsztoj a kibertérben? Hogyan indult, ha indult, Oroszország elnöke a bajba jutott hódarvak megmentésére? Miért szerette Lenin, a dadaista őspunk, a légyölő galócát? Vagy tán ő maga is hatalmas gomba lett volna?” A regény ismertetője azt ígéri, hogy azok is kedvet kapnak tőle az orosz irodalomhoz, akik eddig még egy betűt sem olvastak belőle.
Nemes Z. Márió: A hercegprímás elsírja magát
„Császári kemencében sütötték ki a szultán fejét,/legyen ropogós és európai. A keleti vonásokat azonban/a pörköléskor sem lehetett teljesen eltüntetni./Mire kész lett, izmos kezek emelték ki a sütőből, nyelvek/csattogtak, mindenki szénfekete háremébe akart nyúlni./A csonkból sugárzott a férfierő, és a legények megbabonázva/tülekedtek körülötte, miközben a menet a palota belső/termei felé indult, ahol a hercegprímás már tűkön ült./Éhes a magyar, adjatok neki! - kiáltotta a titkos tanácsos,/hogy írmagja se maradjon az uralkodónak, aki oly elszántan/termett.” Groteszk és szürreális tündérmeséket válogatott össze harmadik kötetébe Nemes Z. Márió, melyek szavai időnként a szó szoros értelmében húsba vágnak.
Péterfy Gergely: A kitömött barbár
„Sokkal több férfi és nő fejében fordult meg a gondolat, hogy ölelkezzen vele, mint ahányan végül ezt nyíltan is ki merték mutatni, s a legtöbbet végül mégis visszatartotta a félelem vagy az viszolygás: sokkal izgatóbb volt az aktus gondolatának lehetőségével eljátszani, azt az undor és a megkívánás közötti határon ide-oda mozgatni, mint beteljesíteni”. 1796-ban Kazinczy Ferenc hétéves börtönbüntetését tölti Csehországban, amikor Bécsben meghal barátja, Angelo Soliman. Holttestét császári parancsra kitömik és kiállítják a Természettudományi Múzeumban. Harminchat évvel később Török Sophie, Kazinczy özvegye elmegy a múzeumba, hogy szembenézzen a kitömött testtel.
Rakovszky Zsuzsa: Szilánkok
„Szilánkok egy ház romjai alól, / amely leégett az idő tüzében” – emlékezhetünk a Dal az időről szép soraira. Rakovszky negyedik történelmi regénye ezekből a szilánkokból építkezve áll össze monumentális történetté. A helyszín egy nyugat-magyarországi kisváros, Sók (mely kísértetiesen emlékeztet az írónő otthonára, Sopronra), az időpont pedig ezúttal a huszadik század eleje: a boldog (vagy nem is annyira boldog) békeidők, majd az ezt felrobbantó első világháború időszaka. Hősei árvák vagy félárvák, akiket kísért a múlt: egyrészt próbálnak szabadulni tőle, másrészt szeretnék megismerni, hiszen ahhoz, hogy átvészeljék a zavaros időket, elsősorban arra lenne szükségük, hogy önmagukat megértsék. Rakovszky ezúttal is nehéz témát boncolgat, a rá jellemző lélektani alapossággal és szikár költőiséggel.
Rutkai Bori: Sárkányjárgány
Elvarázsolt kaland-dalokat röpít felénk fekete pikkelyes, ezüst nikkeles Sárkányjárgányán Rutkai Bori. Az intergalaktikus frontasszony és szuperszónikus képzőművész versei a 2002-es Málna ünnep, és a 2012-es Festménymesék és dalversek után ezúttal ázsiai pázsitokról, pekingi csapongókról és tél utáni délutánokról csilingelnek. Dallam is érkezik hozzájuk, méghozzá CD-melléklet formájában, hogy nagy ricsajjal roboghassunk palánta planéták fel Űr Lajossal, a legbátrabb űrhajóssal. Ha Rutkai gyerekprojektjének koncertjeire eddig kölcsöngyerekkel jártunk, most megnyugodhatunk. A könyvesboltban elég csak annyit mondanunk, az unokaöcsénknek lesz.
Tábori Zoltán Cigány rulett
„Amikor a romák elleni támadássorozat Kislétával a kilencedik állomásához ért‚ és az immár százhúsz fősre bővült nyomozócsapat meg mindig nem tudott kézzelfogható eredményt felmutatni‚ Draskovics Tibor rendészeti miniszter úgy döntött‚ fel kell állítani a Vének Tanácsát” – erős felütéssel indít Tábori Zoltán Cigány rulett című regénye, és a szerző a folytatásban sem óvatoskodik. Tábori 2008-ról és 2009-ről mesél, Galgagyörkről, Tarnabodról, Nagycsécsről, Pécsszabolcsról, Alsózsolcáról, Tatárszentgyörgyről, Tiszalökről, a kakukktojás Bocföldéről és az utolsó állomásról, Kislétáról. Tizenegy szépirodalmi igényű riportban, azért, hogy jobban megértsük, mi történt, és azért, hogy ne történhessen meg újra.
Tallér Edina: Most akkor járunk?
Most akkor járunk? – teszi fel a kiskamaszlét legfontosabb kérdését legújabb regényének címében Tallér Edina. A nyolcadikos Beni a szomszéd lányt, Esztert tartja a legjobb barátjának, ám ahogy az a nagyoknál lenni szokott, a fiú-lány barátság létjogosultsága egy idő után számára is megkérdőjeleződik. (A kicsiknél sem szokott másképp, elég csak Darura és Lilire gondolnunk.) Mégpedig abban a pillanatban, amikor felfedezi, hogy barátjával van egy hatalmas probléma – az, hogy lány. És ezen a tényen az egész fővárost behálózó közös villamoskirándulás sem változtat. Sőt.
Térey János: Átkelés Budapesten
Térey János új kötetében Budapest kevésbé ismert arcát mutatja meg: az olyan szegleteket, amelyekre „ritkán vetül a bédekkerírók pillantása. Nem koptatja ezeket az utcákat, csak az időjárás és az emberi erózió. A következő történetekben az a derűs kísértetváros nyílik meg, amelyik alattunk vagy mellettünk létezik.” Térey verses novelláiban igyekszik megmutatni mindent, válogatás nélkül: múlttól a jövőig, Kőbányától Budafokig, pornórendezőtől külvárosi rockerig. A nagyszabású és kisszerű szereplőkben csak egyvalami közös: valamennyien emberek, s így megértésre, szeretetre vágynak. Ennek érdekében kötik meg a maguk kompromisszumait, s süllyednek bele észrevétlenül privát tragédiájukba.
Weöres Sándor: Priapos – Pajzán versek
A csodaszép pejkón innen és a csiribiri zabszalmán túl is van verses élet, nem is akármilyen. Weöres Sándor minden hangnemben és versformában képes volt remekműveket alkotni, és a sorból a pajzán, főként a népköltészeti rigmusok modorában írt versikék, sikamlós szonettek és epigrammák sem maradhattak ki. A 2001-ben először kéziratos hasonmás kiadásban megjelent Weöres-kötetben a magyar néphagyományok mellett remekül megférnek az antik költészeti formák is, hiszen az ókori görögök a kötet címét adó Priapos személyében a termékenység istenét tisztelték. Az 1950 őszén lejegyzett 40 vers a politikai cenzúra időszakára esett, sokáig a kutatók sem tudtak létezéséről.
