Stephen King állítólag véleményformáló erő. Még mindig? Max harminc évvel ezelőtt volt az, de ma már... ne vicceljünk. Persze egy újszülöttnek minden vicc új, így lehetséges talán, hogy vannak, akik azt hiszik, King még mindíg tud írni, és ugyanezek gondolják, hogy az efféle évvégi, filmekről és tévésorozatokról szóló toplistái fikarcnyit is számítanak. Már nem tartozok közéjük (húsz évvel ezelőtt nyáladzva vártam volna a maestro ilyetén kinyilatkoztatásait), és éppen ezért ez a cikk sem más, mint egyszerű kis színes, fluff piece.
A filmes toplistája egyvalamit bizonyít: hogy King összesen tíz filmet látott 2010-ben. Eleve az elvárás, hogy egy írótól valamilyen forradalmi, ízlésbeli revelációra számítunk, mikor másfajta médiumba vándorol, gyermeteg. King filmes ízlése totálisan unalmas, középosztálybeli-burzsuj, és abból táplálkozik, amit a sarki moziban az utóbbi időben megnézett. A nemzetközi irányba kagylózó kíváncsiság és a saját ízlésbeli határainak áttörése egyaránt hiányzik belőle. Persze Robert Crumb filmes ízlésétől is csak hányni lehetett, aztán a faszi ennek ellenére zseni volt.
Pista bá kedvenc filmjei idén: 10. Green Zone (Zöld zóna) / 9. Jackass 3D / 8. Monsters / 7. Splice (Hibrid) / 6. Kick-Ass (Ha-Ver) / 5. Takers / 4. The Social Network / 3. Inception / 2. The Town (Tolvajok városa) / 1. Let Me In (Engedj be!)
A Jackass 3D toplistás helyezéséhez még csak hozzáfűzni sem tudok semmit, aki ilyesmit a kedvencei közé választ, az a zebrán általbaktató nyugdíjasokat is nyugodt szívvel vadássza le. A Monsters és a Splice rosszul sikerült, sánta horrorfilmek, amelyeket a nyolcvanas évek vérmocskos hőskorában karóval vertek volna ki a mozikból (nem képzavar, hanem megszemélyestés, sháddöfakáp). Rajtuk kívül a Kick-Ass és az Inception képviseli még a listán a fantasztikumot - előbbi egy csiricsáré, ám üres film a kifelé futó szuperhősös alműfaj képviseletében, utóbbi pedig az év egyik legszebb blöffje, egy film, aminek sikerült elhitetnie magáról, hogy sokkal okosabb, mint valójában. A Let Me In a svéd Engedj be! című rendkívül hangulatos vámpírmozi amerikai re-make-je, amely amerikai környezetbe helyezi át a történetet és amerikai szinészekkel játszatja el. Legyen rá kiváncsi, akinek hat anyja van. A Social Network, bár technikai szempontból kétségtelenül csúcsminőségű, sajnos Aaron Sorkin bravúros mechanikával felszerelt, ám alattomos prekoncepcióval rendelkező forgatókönyvének hatására - egy egész generáció és egy életmód felett tör pálcát csak azért, mert ő maga nem ebből a generációból származik (tessék elolvasni bármelyik, a filmmel kapcsolatos hosszabb Sorkin-interjút) - rossz szájízen kívül mást nem nagyon hagyott hátra nálam.
Az egyetlen film, amely számomra valóban értékkel bír, az a Tolvajok városa, Ben Affleck pazarul le- és megrendezett krimidrámája. Kissé olyan, mintha Michael Mann átruccant volna prolikörnyezetbe (erre régebben volt példa, lásd Mann mesterművét, Az erőszak utcáit). Az egész film (már megint!) a nyolcvanas évek hongkongi akciós kisrealizmusát idézi meg, melós hősöket akiket szorít a környezet, de imádnak fegyverhez nyúlni - ha nem tudnám, hogy a rendezői székben Affleck trónolt, azt hinném, az isteni Ringo Lam rendezte ezt a már-már hibátlan mozit.
