Fotó: Szabó Virág
Hetven zsidó mesét, legendát és történetet gyűjt egybe a Könyvhétre megjelenő A rabbi és az oroszlán című antológia. A meséket Bajzáth Mária válogatta, és ebben a folyamatban részt vettek a Lauder Javne és a Scheiber Sándor Gimnázium munkatársai is. A mesepedagógus az élőszavas mesélés fontosságáról, a háttérben zajló munkáról és a kimaradt történetekről is mesélt nekünk.
A rabbi és az oroszlán összesen hetven mesét gyűjtött össze – mik voltak a válogatás fő szempontjai? Milyen forrásokat használtatok elsősorban?
Tizenöt fejezetben, harmincnál is több témát járnak körbe a mesék. Többek között életről, halálról, igazakról és hazugokról, miértekről és hogyanokról, állatokról, emberekről, növényekről, bölcsekről és balgákról olvashat az olvasó. A történeteken keresztül igyekeztem az élet és a bennünket körülvevő világ lehető legszélesebb és legszínesebb bemutatására. Annak ellenére, hogy az elmúlt száz évben megjelent több tucat zsidó mesegyűjtemény, és mindből válogathattam, nagyon sok munkánk volt a szövegekkel. Kevés a jól fordított – vagy jól lejegyzett – zsidó mese. Sokat kellett, többnyire angolból, újrafordítani-fordítani, összevetni változatokat, megpróbálni újramesélni.
A rabbi és az oroszlán - Zsidó mesék, legendák, történetek (vál. Bajzáth Mária, ill.: Herbszt László)
Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2018, 285 oldal, 3699 HUF
A kötet összeállításában tevékenyen részt vett két budapesti zsidó iskola is – nekik elsősorban mi volt a feladatuk?
Sokat kellett dolgozni az egységesítéssel, a zsidó nevek, helyek, zsidó kifejezések, ünnepek írásakor. A zsidósággal kapcsolatos szómagyarázatokat is ők írták, a szellemi és vallási tartalmak helyességére is vigyáztak. A népmesékben, legendákban őrzött tudás és tapasztalat egy része a 21. század mesehallgatója és a pedagógia szempontjából elavult, érvénytelen. Közösen döntöttük el, melyek azok a történetek, amelyeket át szeretnénk adni a következő generációnak. Ehhez rengeteg szempontot kellett figyelembe venni a válogatáskor. Nagy feladat, izgalmas munka volt mindenkinek.
Épp az iskolák részvétele veti fel a kérdést: elsősorban mesekönyvnek vagy oktatási segédanyagnak, egyfajta alternatív olvasókönyvnek szántátok a válogatáskötetet?
Egyértelműen mesekönyvnek, legalábbis első körben. Közös célunk az iskolákkal, hogy a meséket a gyerekek élőszavas mesemondás, vagy felolvasás útján hallják először. Legyen a történetekkel kapcsolatban olyan meghatározó befogadói élményük, amikor élő ember életre kelti a szöveget. Amióta világ a világ, így öröklődtek a történetek. Az, hogy a mese és a mesekönyv univerzális varázseszköz, és ezerféle felhasználási módja létezhet, csak ezután következik. Használható alternatív olvasókönyvnek, a nagyobbak maguknak is olvashatják, és el tudom képzelni, hogy az ünnepek vagy próféták-királyok kapcsán, esetleg gondolkodást fejlesztő órákon oktatási segédanyag is lehet. Amit minden alkotó fontosnak tart, hogy a gyűjtemény sok korosztályt, sokszor, sokféleképp szólítson meg. Kerüljenek vele kapcsolatba minél többször, és többféle módon a gyerekek és a felnőttek.
Nagyon sokfélék a kötetben szereplő zsidó történetek, de miután ennyi történet átment a kezeden, meg tudod fogalmazni, hogy van-e bármi olyan jellegzetesség, amely kimondottan a zsidó mesék sajátja?
Azt üzenik: tedd a dolgod, ügyelj a szavaidra és a cselekedeteidre, tanulj, tedd jobbá a földi világot a Teremtő örömére, az légy, akinek születtél. A hőseik nagyon emberi emberek, akiknek az a dolguk, hogy a földi életükben rendet tartsanak és teremtsenek. A Teremtőbe vetett bizalom, a hit, minden akadályt legyőző, irányt mutató és megtartó erőként jelenik meg. Különleges, összetett gondolkodásmód jellemzi a bölcs zsidókat, amivel szinte minden kérdést megválaszolnak, és sajátos, nagyon szórakoztató a mesékben lépten-nyomon megjelenő zsidó humor is.
Egy válogatási folyamat mindig fájdalmas is egyben, hiszen a válogatást végző személynek sok olyan történetet ki kell hagynia, melyeknek máskülönben helyük lehetne a kötetben. A dolog jó oldala, hogy mindig akadnak kedvencek is. Neked a kötetbe került történetek közül melyik a legemlékezetesebb?
Élőszavas mesemondás alkalmával hallottam egy történetet, amely azt meséli el, hogy miért van az emberek ajka fölött a függőleges mélyedés. Mivel nem találtam hitelesnek tekinthető zsidó forrást, nem került a kötetbe, de most nagyon röviden, csak az elejét, elmesélem:
„Amikor az anyák szíve alatt megfogan egy élet, Lajla, a tündér odatelepszik a magzat mellé és a fülébe suttogja a világ összes meséjét. Kilenc hónapig duruzsol, és elmesél mindent, ami valaha volt, vagy valaha lehet. Amikor a gyermek megszületik, minden történetre emlékszik, amit az édesanyja szíve alatt Lajla elmondott neki. Szeretné továbbadni az embereknek az összeset, de mielőtt hang jöhetne ki a torkán, Lajla fölé hajol, és mutatóujjával lepecsételi az újszülött ajkát. Egyszer azonban született egy gyermek, akinek Lajla elfelejtette lepecsételni az ajkát…”
Olvass bele a könyvbe:
BajzathM_ARabbiEsAzOroszlan_reszlet01.pdf by konyvesblog on Scribd
