Csobánka Zsuzsa és Orbán Ottó verse

-Vass- | 2011. május 24. |

Születés- és halálának napja között hét nap van. Hét nap és hatvanhat esztendő. Hét nap a Teremtéshez is elég, és hatvanhat év az alkotáshoz. Orbán Ottó, a sokhangú költő, aki „sorsához járt próbaéneklésre” idén hetvenöt. Kilenc éve már, hogy pihen. - Orbán Ottó 75 éves lenne.

Hat kortárs szerzőt kértünk fel, hogy osszák meg velünk Orbán-élményüket, akik verseket, emlékeket, kacsintásokat kaptak tőle. Verseket, kacsintásokat, emlékeket kaptunk mi is tőlük. Ezeket tesszük ma közzé. - Csobánka Zsuzsa verse következik.

 

Csobánka Zsuzsa: Bábel


Megszólíthatatlan vagy,
ne ints, vissza se kérdezz.
Hajlékaim olyan emberiek,
tele vérrel, mocsokkal is talán,
nem vagyok méltó.
De ha vagy, és én elhiszem,
hogy valakihez beszélek,

lenned kell, lennem nekem.
Hála legalább, ha végképp elcsigáz az éjjel.

Birodalmam széles,
felhők kergetik.
Méhemben zsibongó sejtek
tágulnak, lüktetnek.
Mélyre ás az Úr, valaki alszik benne.
Mindegy, szőr vagy toll borítja-e a testet,
alatta csupasz.
Csupasz a madár izmos szíve felett,
és csupaszok a belső szervek is,
készen arra, hogy elhallgassanak.

Uram, magaddal mérsz.
A kezemben nehéz vasak,
ingek simulnak alatta.
Sima a gallér, sima az ingnyak,
simák a karok, a hát
és a tüdő mindkét lebenye felett az anyag.
Imára kulcsolt két erős kezem így ölel,
enged, fogad.

Lélegezz.
Amit most látsz, elmesélni egy élet kevés lesz.
Add, Uram, ne gyűrjem az ing alatt a testet,
igeneim igenek, a nemek nemek legyenek.
Néma legyek vagy pontos,

de inkább emberi,
hibáimban nélkülözhetetlen.
Olvass, Uram, hadd olvassalak.

 

 
Orbán Ottó: Ő


Ahogy az egyházak tanítják
Úgy biztosan nem
Világnagy vállfaként
Hogy ráaggassuk vétkeinket
És üdvözüljünk
A menny viszontszolgáltatásaképpen


Kételkedés nélkül nincs bizonyosság
S miért lennék pont én a sátán
Ha valamit csak jól szeretnék érteni
És ezért eszméről eszmére ugorva
Megkísérlem az átkelést
A zajló csillagjégfolyón
Bölcseletileg ez
A saját farkába harapó kígyó esete
A végtelennel
Költőileg viszont
Másképp sehogy sem értelmezhetôő
Ember vagyok embernek képzelem
Csak nálunk tökéletesebbnek
Tudja a különbséget jó és rossz között
És nem roppantja össze
A rettenetes felelősség
Hadd hihessem mindenek ellenére
Hogy létezik
Hogy van mérték az általános viszonylagosságban is
Hogy ő a harag és a lázadás is
Betegségben és bajban
Amíg csak élek
Hadd éljem szép világomat
Az ő világát
Az ő nevével
Kimondhatatlan
Parázsként égető
Nevével néma számon