Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Magvető, 368 oldal, 2013, 2792 HUF
Az utóbbi hetekben jelent meg Cserna-Szabó András a Szíved helyén épül már a Halálcsillag című regénye, ezért idejét éreztük, hogy összeszedjük, mik a kedvenc könyveink a szerzőtől, aki alapvetően novellában és esszében pörgött eddig.
1. Nagy Macskajajkönyv, avagy süssünk-főzzünk másnaposan
A másnapos szakácskönyv a 2007-es Jaj a legyőzötteknek! című gasztroesszé-sorozat bővített változata, azaz a receptek némelyikének elkészítése, majd elfogyasztása itt is megterhelné testünk finommechanikáját. A Darida Benedekkel közösen jegyzett sorozat első darabja ugyan tartalmaz műfajmegjelölést (a macskajaj regénye), mindkét esetben inkább hosszabb-rövidebb értekezéseket olvashatunk, melyek az idő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá definálják a katzenjammerológia lélektanát, mindezt úgy, hogy az előzmények és következmények tükrében pontos diagnózist állítson föl egy adott történelmi szituáció, vagy irodalmi alak (utóbbiak túlsúlyban) helyzetére nézve. S ahogyan eljutunk az Ókortól a Jövendőig (a könyv fejezeteit a korok és emblematikus figurák egymásutánja alakítja) úgy válik bizonyossá, hogy az ember és a mámor között felbonthatatlan, mennyei gyönyörrel és pokoli kínnal cicomázott frigy köttetett. Cserna-Szabó és Darida komoly gyűjtésükhöz forrásként például gasztrofreak élvezethajhászoktól, de íróink-költőink káros szenvedélyeit kutató Czeizel Endre munkájából is merített. Ha helyet szorítunk (konyhánk) könyvespolcán egy Macskajajkönyvnek, legalább arra biztosan számíthatunk, hogy hű társunk lesz a másnapos monotonitásban, amikor hidegen fogyasztunk minden ételt, a forró életre gondolva. A történetek középpontjában természetesen a művészek, mint a legérzékenyebb bohémek kapnak teret, akik így boldogan kiszólhatnak hozzánk a könyvből egy elbutult estén. Felvetődik, hogy Kafka Átváltozása igazából egy brutálisan megcsavart másnap, kiderül, hogyan lehet marhasülttől berúgni (bár, hogy miért, az nem). Elégedetten mosolygunk Hrabalra, amikor azt mondja nekünk bölcsen, megfontoltan, hogy a másnapos gondolatok viszik előbbre az embert, amikor a világ Istenné hízik, és mi bagolytüdővé aszalódunk. Végül pedig szívünk libamájjá hízik a reménytől, hogy bár vannak napok, amikor ember agya érzi a padlómágnest, azért a részegek (szinte) mindig Mária kötényébe hullanak.
2. Fél hét
A választott két mottóból is körvonalazódik a könyv csapásiránya. Rejtő százada este fél hétre már igencsak a pohár fenekére nézett, Márai Szinbádja (de Krúdyé is, minek tagadjuk) a délután és koraeste közti vékony határvonal időintervallumát használja, hogy a kiadós lakoma után, de még a súlyos esti mámor előtt meditáljon néhány gondosan megválasztott férfi társaságában. A mi meditációnk alaphangját az elbeszélések kedélyes íve adja meg, a tizenhárom novellát tartalmazó gyűjtés felütésében (Küklopszhasú és Mákkirálynő) az elbeszélés maga, valamint az irodalmi formában való megszólalásmód helyénvalósága kérdőjeleződik meg újra és újra. A novella kicsit francia filmnek érzi magát, és ilyenkor örül. A Taurus-köd egy hét töredékre darabolt utópisztikus sci-fi, melyről ordítanak a Vörösmarty-allúziók, ám e különösen aberrált világ Legyek Frigyessel, a pornóíróval elkeseredett küzdelmet folytat azokkal a sárkányokkal, kiknek véréből kikel a sárkányfog-vetemény, hogy aztán villámgyors, apokalipszis-szerű vízióban az életre kelt teremtmények elfoglalják előlünk a bolygót. A kötet két legerősebb darabja a Pretty Woman és a Kilencedik fejezet. Előbbiben Juli a biztonságérzetből szerelembe fajuló kapcsolata halálát emésztgeti egy kávézó teraszán. Szájában franciakrémest forgatva ízleli a mondandót, keresve a legjobb kifejezésmódot, a tűpontos szavakat, hogy bevallja bűnét, vagyis Lajosét, aki két napja, végső elkeseredésében felakasztotta magát a nő fregolijára. Súlyos bánata erős retorikát teremt, lelkiállapota mély bélyeget nyom az olvasóra. A Kilencedik fejezet egy részletekig figyelmes Kosztolányi-parafrázis, melyben az Esti Kornél kilencedik fejezetét olvashatjuk újra, az érem másik oldaláról, Dimó nagyapótól, aki ugyan nem bolgár kalauz, de Esti barátságos, bátorító hallgatása arra készteti, hogy gyerekkori sebeket tépjen föl az éjszakai vonatút bűnbánó szakaszában, melyben mindannyian megnyílunk annak, aki velünk szemben mosolyogva majszolja a felvágottas zsömléjét.
3. Levin körútAz újabb gasztro-tripeket sorakoztató Levin körút 17 novellát tartalmaz, melyben folytatódik a megszokott, Mikszáth-Krúdy-Móricz ösvényein járó elbeszélésmód. Ám Cserna-Szabó különlegessége itt is megvillan a vendégszövegek újrakontextualizálásában. A Levin körút egyrészt egy képzeletbeli hely, ahol mindig elég csípős a halászlé és hideg a sör, másrészt tisztelgés Rejtő nagy Levinje előtt, akiről ugyan nem tudunk semmi konkrétumot, annyi bizonyos, hogy remek érzékekkel megáldott börtönszakács. A kötetben olvashatunk Micimackó-átiratot, ahol öntudatra ébredvén a medvefeletti medve ropogós malacáldozatot mutat be a Százholdas Pagony kopogó szemű lakóinak. De előkerül Csokonai (ha szíhatok borocskát, gondjaim csucsúlnak), Vanek úr, Kafka Átváltozása a La botella de vino című darabban, ahol Gregor Samsa alteregója itt Roger Asmas, a csótány, aki emberré változik. Az Endormyce tales – gombamesék címűben Vonnegut Bajnokok Reggeljében szereplő alkoholtermelő gombák kapnak reflektoros főszerepet, hogy végül egy váratlan utolsó bekezdésben előttünk is új perspektívák nyíljanak a párhuzamos (mini)univerzumok felé (a lábjegyzetek pedig egyenesen fenomenálisak, novellán belüli novellák). A fiktív történetek mellett helyt kapnak hétköznapi jótanácsok (főzés, ivás, másnaposság, túlélés stb.), bár a szövegek minősége nem mindenhol egyenletes, néhol kicsit fárasztó. Szövegköztiség ide vagy oda, azért az mégis meglepett, amikor mondatra megegyező szövegkölcsönzéseket ismertem fel a Levin körút és a Macskajajkönyv között (de újszülöttnek minden vicc új!). Cserna elbeszélésmódja a konyhakönyvekben ugyan évek óta nem meglepetés (de ez inkább megnyugtató, mintsem aggasztó), az irodalmi fricskák miatt mégis érdemes nekivágni ezeknek az írásoknak is. A gasztronómia úgyis tisztán népköltészet, egész literatúránk szügyig van a pörköltben és nem kell fejünket a vágódeszkára hajtani, mert mindig lesz koholt indokunk a legdecensebb mulatozáshoz is. Nyakunkon a hétvége, holnapután szerda!
A 2009-es könyv Cserna-Szabó első és ezidáig egyetlen esszékötete. A 42 rövid írás azonban távol áll a tudományosság hangjának legszilárdabb alapjaitól. Nincs itt hosszú hivatkozáslista, kiszótárazandó kifejezések és modoros kritikusi hang. Amit itt kapunk inkább egy hosszú vallomásfüzér a szerzőtől, az általa csodált irodalmi alakokról, zenészekről, képzőművészekről. A szubjektív hang végigkíséri az írásokat, Cserna ezt nem is titkolja, a fülszövegben kiemeli, nem tudományos céllal fésülte egybe ezeket a különleges történeteket, hanem pusztán szórakozásból, szórakoztatásra. Krúdynál az asszonyi hajtű az, amit egy álmatlan utas megtalál, s később az apró tárgy segítségével szeretné közelebb férkőzni tulajdonosa történetéhez. Ilyen mesékkel, továbbgondolásokkal találkozhatunk a Mérgezett hajtűkben, mely egyértelműen az olvasói élményre épít – már csak a szerző helyzetét is tekintve. Cserna-Szabó saját meghatározó élményei forrásait sorakoztatja egymás után, így az olvasó duplán gazdagodik; friss olvasmányélménye mellett a szerző nézőpontját is magáénak tudhatja. Ugyan a mérgezett tű a kritikus fegyvere, itt némi cinizmuson túl semmi negatív lenyomata nincs az írásoknak. A már megszokott gasztrofil hang itt is dominál (Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen: egy, mégis annyiféle, ahányan hisszük), ez egészül ki az érzékeny látásmóddal, amely a szerzők lelkébe és műveik mélyére hatol. Olvashatunk többek között Szép Ernőről, aki a lélek cukros mérege, Ottlikról (akinek Minden megvan című novellája emelődik piedesztálra), Dosztojevszkijről (Az író olykor mondhat nemet az ördögnek, az álmodozó soha). A kritikus egymásra vetíti Joyce-ot és Borgest, megpróbálja skatulyázni Bodor Ádámot (blöff? dilettantizmus? posztmodern?), de szóba kerül Csehov, Tömörkény, Wilde, Hajnóczy, Mészöly (akinél nincs megoldás, csupán megoldások vannak), Hamvas Béla a nagy Beavató, Csáth Géza (kinek csillogó szikéje felmetszi a lelket), a kétarcú Frida Kahlo, vagy a zseniális Jimi Hendrix.
5. Szíved helyén épül már a Halálcsillag
A legújabb Cserna- könyv az év eddigi legjobban várt kötete, s ez már pusztán a frappáns címválasztás miatt sem meglepő. A Halálcsillag a mostanra megismert írói stílus esszenciáját egészíti ki valami hihetetlenül egyedi aromával, a cselekmény során kibontakozó kaotikum olyannyira magával ragad, hogy gyakorlatilag bárhol, bármikor olvashatóvá teszi magát. A pörgős fejezetekre osztott regény (novellaciklus?) két irányból induló mise en abyme, mely szükségszerűen átírja magát, hogy aztán szerzőjét is szereplővé tegye. Az önmagát narráló Emlék Bundás szíve olyan sötét, mint egy halott város általános iskolájának tornaterme éjjel, s ezt megvilágítandó három dologra igyekszik fókuszálni, a nőkre, a művészetre és az ivásra. E három bódító tényező politoxikomániájának következtében Bundás ellibben a valóság talajáról, hogy aztán újból az Édenben, a Bulgakovban, Pécsett, Kolozsvárott vagy a Király utcában találja magát. Ki akartam kapcsolni a rádiót, de nem volt bekapcsolva. Nem mondhatnám, hogy meglepődtem. Megszoktam már, hogy valaki folyton beszél a fejemben – hangzik el nem sokkal a felütés után, megadva az alaphangot egy travikkal, trógerekkel és egyéb trével teli történethez, mely hemzseg a pattogó párbeszédektől és színültig van humorral, olyannyira, hogy már-már Rejtő Jenő szelleme is igazolt jelenlétet mutathat fel (például a rendőrségi kihallgatás jelenetében, vagy a kiadó vezetőjével való diskurzusban). Főhősünk nem akarja elrontani örömünket az igazsággal, de ez talán nem is baj. Kalandjain örömmel kísérjük végig a fikcióba száműzött írót, akinek egyébként a valóságban komoly alkoholproblémával, párkapcsolati zűrökkel és talán még skizofréniával is meg kéne küzdenie. Története (élettörténete és az általa írt sztori is) épp attól lesz szívfájdítóan vonzó, hogy feláldozza magát önmaga miatt, azaz tudja, mi lenne a megfelelő lépés, ám ő paraszttal akar mattot adni. Pedig ha a gyengeelméjűség és a szorgalom frigyre lép, a borzalom medvelepkéje porozza a menyasszonyi csokrot.
Szerző: Lukács Barbara
