Első mondat: "Mit látsz, András? - kérdezte az asszony."
Cserna-Szabó András elfoglalta a nagy semmit, a Pusztát, vad, véres és zsíros történetekkel töltötte meg. A Sömmi. (igen, ponttal a címben - a szerk.) lendületes, zúzós regény Rózsa Sándorról és a betyárvilágról, tele természetesnek tűnő kegyetlenkedésekkel, zabálásokkal és imádni való naivitással. Cserna-Szabó elszabadult, lapról-lapra többet vállal, nincsenek már határok, amiktől megriadna: ha valakinek felnyitják a koponyáját, akkor biztosak lehetünk benne, hogy utána bele is kóstolnak, mert a Sömmi. világában egyszerű szabályok uralkodnak, mégha a maga módján Rózsa Sándor is egy vívódó nagy életű antihős, akit a boldogság keresése és a bosszúszomj egyaránt motivál.
Cserna-Szabó András: Sömmi.
Magvető, 2015, 208 oldal, 2990 Ft
Rózsa Sándor alakjáról írt már Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Tömörkény István, Krúdy Gyula, készült történetéből film, emlegették a magyar Robin Hoodként is. Egy szétírt, rengeteg történettel terhelt irodalmi alakról beszélünk, aki nem mellesleg egy valódi betyár volt. Az már nehezen dönthető el, hogy mi a valóság, mi a fikció, de pont ezért izgalmas a 19. századi rabló alakja, aki a Sömmi.-ben szerződést köt az Ördöggel.
A Sömmi. nem is regény, hanem hullámvasút, a több oldal hosszúságú mondatokon hol felfele kapaszkodva, hol sikítva zuhanva merülünk bele a Pusztába: családtörténetek, félelmek, és persze Magyarország tanyavilága, reménytelenségből építkező reménysége, valamint az életnek dinamikát adó, végtelenül egyszerű törvények. Cserna easternjében két elárvult, ám mégis félelmetes, vérengző fiatal srác, a húszas éveik elején járó Rózsa Sándor, valamint az elbeszélő Veszelka Imre keveredik egymás mellé: az élet igazságtalan, a maga módján mindenki családot keres magának, hogy rend legyen és béke. Rózsa és Veszelka betyárcsaládja az apátlanokat gyűjti maga köré, olyan sehova sem tartozó férfiak ők, akik az igazságot keresik, de a rendszeren kívülre szorultak.
A regény elbeszélője a "legszöbb paraszt", Veszelka Imre, aki borzasztóan erős és hátrányos helyzetű, hiszen pestiesen beszél (a sömmit is semminek mondja), nem ö-zik mint a többiek, ezért születésétől fogva megkülönböztetik. Veszelka rajong a csendes, ám szintén árva Rózsa Sándorért, követi mindenhova, jobb keze lesz. Ő meséli el Rózsa legendáját, mint egyetlen hiteles forrás, kezdve azzall a jelenttel, amikor az Ördög megjelenik a Rózsa családnál, hogy magabiztos MLM-ügynökként szerződést ajánljon a hamarosan megszülető Sándor lelkéért. Az ilyen bizniszekről tudjuk, hogy egy ajánlat nem ajánlat, az Ördög nem nyugszik, amíg meg nem szerzi Sándor lelkét.
Az irodalmunkból ez a látszólagosan könnyed és bátor történetmesélés hiányzik, mintha félnének az írók tőle, az olvasók meg hiába keresik. A kritikákban, cikkekben sokszor emlegetett párhuzam, hogy Cserna lenne a magyar irodalom Quentin Tarantinója több szempontóbl is áll (látványos jelenetek, erős önreflexió, újramesélt legendák, emlékezetes mondatok etc.), de a legfontosabb párhuzam még is a történetmesélés felszabadítása, a megkötések nélküli, őrült szórakoztatás, amelyet ha lehántunk, sokkal közelebb kerülünk a magyar kultúrtörténet legendás alakjához is.
A Sömmi. egy csodálatos regény, amiben egyszerre fordulhat elő, hogy Rózsa Sándor foggal harapja le a herét, amiben az elbeszélő szerszámja tartja félelemben a pusztát, Jókai Mór tök részegen átalussza élete buliját, Mikszáth Kálmán palócát nem érteni, Rézi néniről kiderül, hogy nem is öregasszony, hogy a paprikás halat és halpaprikást egy életen át lehet váltogatni, hogy a depressziós Rózsa Sándor összes csaját boldoggá kell tennie a szerencsétlen Veszelkának, és ami úgy építi tovább a magyar néplélek délibábszerű alakjának történetét, hogy közben becsületesen darabjaira is szedi.
A Sömmi.-t lehet zabálni kifulladásig, mint a Jókai-bablevest.
