Őrült Johannát, Kasztília királynőjét a források szerint negyvenhat évig, haláláig egy komor kőtoronyban tartották fogva Tordesillas főterén. Kint a hispán napfény, bent szótlanság, sikolyok és összetöredező gondolatok és sötét. Ahogy a tavaszi napfényről a Hadik Kávéház gyéren világított, emeleti beszélgető-félszobájába érkezem, feltűnő a félhomály, vagyis inkább a világos hiánya. Hamar megtelnek a helyek. Az asztalokon mindenfelé, mint címerteremben, vagy arcképcsarnokban, Farkas Péter: Johanna című legújabb kisregényének példányai. Komor, hallgatag, baljós borító. A könyvről író az íróval, barát a baráttal beszélget majd. A szerzőt Németh Gábor faggatja, de előbb – mintha csak összebeszéltek volna – szinte egyszerre fordulnak háttal a közönségnek és némítják el a telefonjaikat. A készülékek elhallgattak, beszéljenek hát a szavak.
Németh Gábor azzal kezdi, hogy már régebben olvasta ugyan a kéziratot, véleményét azonban eddig még nem osztotta meg a szerzővel. Így aztán remek alkalom ez, hogy érzéseit elmondja, kérdéseit feltegye Farkas Péternek. És teszi. Úgy gondolja, a Johanna megjelenése csendes ünnep, hiszen csendes ünnep minden fontos, jelentős megjelenés az irodalomban. Hozzáteszi még, hogy véleménye szerint eddig ez a legjobb Farkas-regény. (A szerző szerényen, egyetértően bólint.) A Johanna több szempontból sem magányos könyv – teszi még hozzá Németh. (Össze)olvasható ugyanis egyrészt Farkas Péter két ezt megelőző regényével, a Nyolc perccel és a Kreatúrával, másrészt pedig – a szerző korábbi műveihez hasonlóan – az interneten széles jegyzetapparátussal is kiegészül.
A cím és a bevezető sorok nagyon konkrét figurát ígérnek, majd hirtelen elbizonytalanodunk, hiszen azt olvassuk: „A következőkben elbeszéltek főszereplője tehát akár Johanna is lehetne.” Ki hát a főhős? – érkezik a kérdés. Johanna egy általános női figura – válaszolja Farkas Péter. Alakja pszichiátriatörténetekben jelenik meg, holott intelligens és autonóm nő volt, akit egyszerűen ellehetetlenített, tönkretett az a kan-macsó világ, amelybe beleszületett és amelyben élni volt kénytelen. A történelemben és az irodalomban egyébként több „Johannát” is felfedezhetünk. A regénynek fontos ihletője volt például Adalbert Stifter: Turmalin című elbeszélése, amely egy apja fogságában élő kislány történetét mondja el. A Turmalin központi figurájának élete kísértetiesen hasonlít Johanna sorsára. A Johanna másik, az egész szövegen végighúzódó motívuma Purcell: Artúr király című operájának Cold song című áriája Klaus Nomi előadásában. Farkas úgy érzi, a bizarr performanszairól ismert, David Bowie holdudvarában is feltűnő színész-énekes sorsa is összeér Johannáéval. Nomi ugyanis a nyolcvanas évek elején lett HIV-fertőzött és az akkoriban még kevéssé ismert kór betegeinek rengeteget kellett szenvedniük a halálukig.
Farkas Péter azt tanácsolja olvasóinak: merjenek ellépni a szövegtől. Nem a kibetűzés ugyanis a lényeg szerinte, hanem a sorok közötti töprengés, merengés, az internetes jegyzetapparátus használata. A jegyzetek nélkül is működik persze a regény, a megjegyzések azonban új, egészen más kapuit nyithatják meg az olvasók számára. A felhasznált, a szövegbe illesztett idézetekkel kapcsolatban Farkas egy Déry Tibortól kapott tanácsot idéz fel, ami úgy szólt, hogy nem lopni kell, hanem szervesíteni. Farkas Pétertől megtudjuk még, hogy előre megfontolt szándékkal, női szempontból igyekezett megírni Johanna történetét, hiszen Johanna sorsában döntő, hogy nőnek kellett lennie. Németh Gábor felvetésére, hogy a regény olvasható-e akár női megváltástörtént, egy félmosoly és egy megerősítő, rövid igen a válasz. A szerző azt is elmondja azt is, hogy magát – minthogy a nyelvvel, ezzel a holt anyaggal üzekedik nap, nap után – gyakorló, szellemi nekrofilnak tartja.
Kemény és szigorú könyvről beszélgettünk – így Németh Gábor zárlata. A kiadónak pedig újranyomni javasolja a három legfrissebb Farkas-regényt. Egyben. Kreatúrák címmel. Búcsúzóul felolvassa még a Johannából a Nomi figurája ihlette Fagy szellemének áriáját. A Hadikból kilépve, gondolatokkal jólesetten eltelve nézünk szembe a lebukó napkoronggal.
A LiteraTV beszélgetése Farkas Péterrel korábbi, Kreatúra című könyvének megjelenése kapcsán.
