70 éves a brazil Mágus

(Kép: Coelho/Twitter)

Ma lett 70 éves a világ legmegosztóbb írója, Paulo Coelho, akiről elsőre mindenkinek a csúcsokat döntögető eladások és a túlszaturált naplementefotókra fotosoppolt életbölcsességek jutnak eszébe. Pedig a brazil Mágusnak nemcsak az ezoterikus háziasszonyok és az az irodalmi életben kevésbé jártas celebek köszönhetnek sokat, hanem például a brazil popzene is. 

A Coelho-képlet viszonylag egyszerű: olvasmányos történet, nyakon öntve misztikummal és felejthető életbölcsességekkel, amelyek az olvasás pillanatában vigaszt nyújtanak, ösztönzőleg hatnak, elégtételül szolgálnak, ám amint becsuktuk a könyvet, már el is felejtettük őket. Pedig van néhány regénye, amiben meglett volna a potenciál, például Az ördög és Prym kisasszony, amelyben a Jó és a Rossz örök küzdelmének helyszíne egy kis hegyi falu, ahová egy idegen képében megérkezik az Ördög, és jutalmat ajánl, ha a közösség feláldoz egyet a tagjai közül. Coelho azonban nem egy feszültséggel teli kamaradrámát hoz ki a történetből, esetleg Shirley Jackson A sorshúzásának mainstream átiratát, hanem egy túlmoralizált tanmesét.

A PopJak-estek 2015-ös évadzáróján arra keresték a választ, mi lehet a hatalmas siker oka. Urbán Bálint, az AntiCoelho blog szerzője arra jutott, hogy a válasz a történelemben keresendő.

Posztmodern világunkban ugyanis nagyon nagy a világmagyarázat iránti igény. A modernizmus egyfajta metafizikai csőddel zárult: a második világháború után világossá vált, hogy a felvilágosodás koráig visszanyúló nyugati filozófiai hagyomány kudarcot vallott. A hatvanas években ezért indult el egy ellenkultúra: a hippi mozgalom, a new age, amely már nem hitt a hagyományos, egységes világnézetben. Coelho ebből a kultúrából jön; írásaiban mintha egy hurokkal igyekezne megkerülni a hagyományos nyugati gondolkodást. Rengeteg metafizikai modellt mozgat egyszerre a keresztény misztikától az iszlámon át a kazah mitológiáig  a könyveit elolvasva éppen ezért úgy érezhetjük, egyfajta spirituális metszetet kaptunk a világegyetem egészéről. Ugyanakkor Coelho arra is ügyel, hogy az általa közvetített gondolatok könnyen oldódóak legyenek: inkább mindennek csak a felszínéről merít, a Bibliából például általában a mindenki által ismert részeket idézi. Ugyanígy, ha mondjuk egy várost vagy egy országot mutat be, nagyjából ugyanazokat tudjuk meg az adott helyről, amit eddig is tudtunk: Svájcról például azt, hogy ott órák vannak, és az emberek szeretik a sajtot és a csokoládét. Ezáltal egyfajta családiasságot teremt: egy ismeretlenül ismerős világba kalauzol, ahol az olvasó otthonosan mozoghat.

Kétségtelen, hogy Coelho remekül ért a marketinghez: egyik titkos fegyvere a személyes jelenlét, fáradhatatlanul turnézik a könyveivel. Állítása szerint előszeretettel jár olyan országokba, ahová más bestseller-írók nem nagyon mennek, így volt már többek között Bulgáriában, Macedóniában, Szlovéniában, Lettországban és Szlovákiában is. Sőt, 2005-ben Magyarországra is ellátogatott a könyvfesztivál díszvendégeként.

(Kép forrása)

Leghíresebb regényét, Az alkimistát mindössze két hét alatt vetette papírra. Azért ilyen gyorsan, mert - ahogy fogalmazott - a "lelkében már megírta a könyvet".  A siker azonban kezdetben váratott magára, első kiadója például csupán 900 példányt kinyomtatását reszkírozta meg, döntését pedig azzal indokolta, hogy ebből a könyvből sosem fog több elmenni ennél. Coelho később kiadót váltott, az igazi nagy áttörést mégsem ez, hanem az angol nyelvű fordítás hozta meg neki. A regény azóta több mint 119 országban jelent meg és több mint 65 millió példány fogyott belőle. Életművét olyan sok nyelvre lefordították (csak Az alkimistát nyolcvanra), hogy 2009-ben még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legtöbb nyelvre lefordított élő író. (Összehasonlításképpen: a legtöbb nyelvre lefordított, már nem élő író William Shakespeare - a szerk.) 

Az alkimistának igazi celeb-rajongói is vannak, Will Smith például a kedvenc könyveként emlegette, és azt nyilatkozta róla, hogy Coelho az univerzum egészéről beszél, ami benne van egyetlen homokszemben, Bill Clintont pedig az elnöksége idején egy példánnyal a kezében fotózták le. A lányától kapta kölcsön, és nagyon tetszett neki.

Coelho olyan, mint a pornó

Már sokan sokszor feltették maguknak a kérdést: kicsoda Paulo Coelho? Brazil regényíró, vagy önsegítő könyveket kiadó mágus? Kimeríthetetlen giccsgyűjtemény? Jól felépített marketingfogás? A posztmodern humanizmus atyja, vagy inkább gátlástalan pornószerző? És mégis, mi az óriási siker titka?

Az Athenaeum 2008-ban jelentette meg Fernando Morais Coelho monográfiáját, amelyből kiderül többek között, hogy az író a fiatalkora egy részét elmegyógyintézetben töltötte. Apja ugyanis nem nyugodott bele, hogy fia nem követi őt a mérnöki pályán, és drasztikus módszert választott, hogy elnyomja a lázadását. A három évnyi kényszerkarantén után Coelho számára "az alkotói létet a színház jelenti, és ebben eredményeket ér el, hol színészként, hol dramaturgként; színdarabíróként már kevésbé. De a közeg a fontos, a bohém életmód: az ivászatok és a drogok." Az intézetből egyébként, ahol az elektrosokkterápia is bevett módszer volt, ha nem is a gyógyításra, de a páciens megtörésére, háromszor is sikerült megszöknie. Intézeti élményei 1998-as regényében, a Veronika meg akar halniban köszönnek vissza, melynek címszereplője azt hiszi, hogy sikertelen öngyilkossági kísérlete után már csak néhány nap van hátra az életéből.

Szt. Coelho élete az elmegyógyintézettől a sikerig

A felhvásunk után Plexus nevű olvasónk is vállalta, hogy olvasni fog helyettünk, amiért nem lehetünk elég hálásak neki, ezért legyetek azok ti is. B+ A mágus. Paulo Coelho élete. Athenaeum, 2008, 615 oldal, 4490 Ft. A hazai könyvkiadás mostanában bőségesen ellátja a...