Hess András nélkül nincs az a Budai krónika, amilyennek jelenlegi formájában ismerjük. Ahhoz tehát, hogy kicsit megismerjük az első, Magyarországon nyomtatott könyv történetét, megkerülhetetlen az ő személye és munkássága. A német származású nyomdász életrajzi adatai a múlt homályába vesznek (olyan alapadatokat nem tudni róla, mint hogy mikor született, ahogy azt sem, mikor halt meg), az viszont eléggé biztosnak látszik, hogy a római Lauer nyomdában dolgozott, és Kárai László budai prépost meghívására érkezett Budára. A hazai könyvnyomtatás hajnalának másik kulcsfigurája Vitéz János esztergomi érsek, aki a történeti források szerint már az 1450-es években megismerkedhetett a német nyomdák működésével, és azt sem kizárt, hogy az 1470-es évek elején Kárai László épp az esztergomi érsek megbízásából járt el, amikor Magyarországra invitálta Hesst.
Látszólag jelentéktelen mozzanat, hogy ki hívta meg a német tipográfust, a későbbiekben viszont látni fogjuk, hogy egyáltalán nem mellékes szempont. Mire ugyanis Hess András Magyarországra érkezett,
a magyar belpolitikai helyzet eléggé megváltozott,
kenyértörésre került ugyanis a sor Mátyás király és Vitéz János között. Utóbbi kegyvesztett lett, 1472 elején Esztergomban házi őrizetbe került, és ott is maradt augusztusi haláláig. Ez a nyomdászmester terveit is némileg átkeretezte, hiszen egy ilyen nagyszabású vállalkozás beindítása már akkor is sok pénzt igényelt. Az akkori magyar belpolitika érzékeny, bonyolult viszonyait mindenesetre jól tükrözi a kötet ajánlója, amelyben Hess maga is elismeri, hogy sokat töprengett rajta, kinek dedikálja a kötetet, végül a prépost mellett döntött, így aztán az elkészült kötetet nem az esztergomi érseknek, hanem Kárai Lászlónak ajánlotta: „… egyrészt Te tettél érdekemben a legtöbbet, másrészt a magamra vállalt munkát nélküled sem elkezdeni, sem befejezni nem tudtam volna”.
A pontos időpontokat nehéz meghatározni, de történeti források szerint Hess András valamikor 1471 tavaszán érkezhetett Budára, akkor még abban a hiszemben, hogy anyagi támogatást, biztos megrendeléseket kap majd. Innentől kezdve homályos, hogy pontosan mi történt (már 1471 nyarán megkezdi a munkát, vagy kivárja, hogy rendeződjön a politikai helyzet és csak 1472-ben áll neki?), az viszont biztosnak tűnik, hogy nagy műhelyről akkor már nem is álmodhatott: budai officinájában egyetlen nyomdagéppel (sajtóval) dolgozott, a legbonyolultabb műveleteket ő maga végezte. A közel félmázsás betűkészletet Itáliából hozta magával, a papír Velencéből érkezett. Azt Hess már a kötet eleji ajánlójában leszögezte, hogy Budán egy olyan krónika kinyomtatásába fogott, ami hite szerint „minden magyar ember számára kedves és kellemes”. A fakszimile kiadást kísérő tanulmányában Farkas Gábor Farkas rámutat, hogy a krónika alapvetően több önálló történeti mű összeolvasztásából létrejött szövege 14-15. századi kódexekből maradt ránk. A mű a magyarok eredetével indít, és az íve egészen Mátyás király uralkodásáig terjed, bár az a rész arányosan nézve meglehetősen kurta, amire magyarázat lehet, hogy az akkori belpolitikai konfliktusok egy része még nagyon friss volt (ld. Vitéz János fogsága). Ezekről tehát a krónika szemérmesen hallgat, és egy diplomatikusnak szánt ígérettel veszi elejét az esetleges számonkéréseknek: „Felséges és győzhetetlen urunknak, királyunknak többi nevezetes és emlékezetes tetteit, mivel oly sok van, és mivel ezeket röviden összefoglalni nem lehet, más alkalomra kell halasztanunk, és részletesebben kell majd elbeszélnünk.”
Itt érdemes még megállni egy pillanatra. A fentiekből is látszik, hogy az első, Magyarországon nyomtatott könyv lényegében egy történeti munka, egy históriás kötet, ami
meglehetősen szokatlannak számított abban az időben.
A korabeli gyakorlat ugyanis nem ez volt. Mivel abban az időben a nyomtatás borzasztóan drága tevékenységnek számított, ezért egy-egy nyomda első munkái között inkább latin nyelvtanok, bűnbocsátó levelek, kalendáriumok, kisebb terjedelmű, ám népszerű humanista művek vagy szerkönyvek szerepeltek. A Hess András által nyomott kötet a magyarság történetéről már csak ezért is egyedülállónak számít.
Hess a munkát végül 1473-ban, pünkösd előestéjén fejezte be (a Budai krónika utolsó mondata is ez, ld. a fenti képet: „Finita Bude anno Domini MCCCCLXXIII in vigilia penthecostes: per Andream Hess”), a történészek szerint pedig lényegében
ezzel a mondattal kezdődött a magyar nyomdászat története.
Hogy mi lett azután az első magyar ősnyomda és Hess András sorsa, azt a kutatóknak egyelőre nem sikerült rekonstruálniuk. A krónikából összesen mindösszesen tíz példány maradt fenn, ezekből kettő Magyarországon van, az Országos Széchényi Könyvtárban és az ELTE Egyetemi Könyvtárban, de őriznek egy-egy példányt többek között Krakkóban, Lipcsében és Párizsban, és még a New Jersey állambeli Princeton Egyetem könyvtárában is található egy kötet.
Forrás: OSZK Chronica, OSZK Typographia
