Pár napja mutatta be a Szabó Benedek és a Galaxisok ötödik lemezének első dalát egy videoklipben, illetve a Cím nélküli ötödik lemez borítóját. A Borítópornó rovatban még soha nem mutattunk lemezborítót, de ezen most változtatunk, mert a legendás Európa Zsebkönyvek sorozatát játékba hozó vizuál úgy működik, mint a félszáraz madeleine süti. Egyszerre idézi meg a puha kötés mögé rejtett gyerekkorunkat, illetve azt az örök titkot, hogy a legizgalmasabb irodalmat valamiért ponyvaformátumban olvastuk. Például így ismertem meg Truman Capote, Boris Vian, Slawomir Mrozek, Csingiz Ajtmatov, Simone de Beauvoir, Ernest Hemingway, Philip Roth, Stefan Zweig, Anthony Burgess és Graham Greene műveit. Szabó Benedek és Balogh Gallusz, a borító tervezője válaszolt kérdéseinkre.

Rendhagyó módon a Borítópornó rovatban egy lemezborítót mutatunk be, ami egy könyvborítóval játszik. Hogy jött az ötlet, hogy könyv kerüljön a lemezborítóra?

Szabó Benedek: Az ötlet elég régi. Eredetileg már a 2015-ben megjelent Legszebb éveink borítóját is úgy képzeltem el, hogy a legendás Pöttyös vagy Csíkos könyvek borítóit idézi majd, aztán elsikkadt a dolog. Csak most tudtam meg, hogy a csíkos verziót később megcsinálta a Katatón Bölcsészek, és nagyon menő lett. Feltehetőleg ők is szeretnek olvasni. Én is nagyon szeretek olvasni, sokkal korábbról eredeztethető szerelem ez, mint a zene. Igazán csak a könyvekben tudok elveszni. Hiszek benne, hogy az igazán jó dalszöveg nem lírai, hanem prózai jellegű. Mindig kis novellákként tekintettem a dalszövegeimre, amik persze hol jobban, hol rosszabbul sikerültek. Amikor elkezdtem írni az ötödik lemezt és kiömlött belőlem minden, a düh és a frusztráció mellett a régi emlékek és a régi tervek is, úgy gondoltam, épp ideje valóra váltani ezt az álmot is. Szerencsére pont jókor, mert most először érzem úgy, hogy nincsenek igazán gyenge sorok, béna szakaszok az albumon. Csináltam egy egyszerű vázlatot a borítóból, amit elküldtem Gallusznak, ő pedig megcsinálta sokkal jobban.    

Szabó Benedek és Balogh Gallusz

Mit jelent az életetekben az Európa Zsebkönyvek sorozata? Melyik volt a kedvenc?

Szabó Benedek: Nekem a nyarakat, amiket azzal töltöttem, hogy a bajai házunk hosszú könyvespolcai előtt állva válogattam, melyik regényt vagy novelláskötetet olvasom el, miután befejeztem az előzőt. Gyerekkoromban a szüleim és a család barátainak tanácsai mellett elsősorban a borítóra hagyatkozva választottam könyvet, a klasszikus Európa Zsebkönyvek pedig ebből a szempontból is minden idők egyik legjobb magyar sorozata. Az első kettő, amit olvastam, sci-fi volt: a Bradbury-féle Marsbéli krónikák és Stanislaw Lem Kiberiádája, ezek örök kedvencek. Kamaszkoromban az Autóbusz és Iguána című amerikai novelláskötetet olvastam rongyosra, és persze Moraviát, mint a kamaszok általában, később Cortázart is itt fedeztem fel a Nagyítással, aztán már Pesten Ajtmatovot is, tavaly pedig vettem az antikváriumban egy csomó Graham Greene-regényt, a nagy részük szintén ebben a sorozatban jelent meg - az Utazások nagynénémmel borítóját valamiért nagyon szeretem. Szóval sokat jelent, na.

Balogh Gallusz: Főleg gimi alatt olvastam zsebkönyveket, amikor még volt időm könyvtárba járni (és olvasni), de úgy emlékszem, nekem csak a Mesterlövész volt meg otthon ebben a kiadásban.

Hogyan készült a borító? Miből indultatok ki a tervezéskor?

Balogh Gallusz: Rengeteg borítót áttanulmányoztam a zsebkönyves sorozatból, de alapvetően a lemez hangulatához akartam igazodni. Sokat hallgattam nyáron a demókat, és valamiért Ronnie Landfield festményei ugrottak be, ezért az ő színvilágából indultam ki a háttérhez, aztán később a színek változtak, de ez a color fieldes vonal megmaradt. A focizó alakoknál az egyszerű vázlatszerű rajz pedig elég sok, fölöslegesen túlrajzolt próbálkozás után jött, amikor ráakadtam a Zabhegyező zsebkönyves kiadásának borítójára.

Mennyire lett más a végeredmény, mint a legelső változat?

Balogh Gallusz: Amikor Benedek felkért, küldött egy Paintben összerakott látványtervet, amin a rajz alapjául szolgáló Bergkamp-fotó volt, ez annyira tetszett, hogy nem nagyon akartam változtatni a koncepción. Apróságok azért változtak, eredetileg nem volt rajta a Bergkampot üldöző alak, és végül megtükröztem az egészet, de igazából az ötlet maradt, nekem csak ki kellett találnom, hogy nézhetne ki úgy, mint egy régi zsebkönyv.

Szabó Benedek: Sokkal szebb lett. 

A Szép volt című videóban hangsúlyosan megjelenik a verseny, a sport és konkrétan a foci is, ahogy a borítón is. A dalok hangulatáról mit árul el ez a borító?

Szabó Benedek: Sőt, Scholtz Kristóf zenekari fotói is egy focipályán készültek. Az egyértelmű volt, hogy a borítón Bergkamp Argentína elleni legendás gólja, illetve az azt megelőző pillanat lesz látható. A kilencvennyolcas volt életem első világbajnoksága, akkor szerettem bele a fociba. Tizenegy voltam és nagyon lelkes, a meccseket felvettem videokazettára és még évek múlva is vissza-visszanéztem őket. A Bergkamp-gól ezért a gyerekkorom egyik legfontosabb szimbóluma, a hosszú nyaraké, a kerti focimeccseké, a horvátországi nyaralásoké, a mozi előtt kígyózó soroké, a végtelennek tűnő gondtalanságé és persze a mindent kiszínező nosztalgiáé. Ezeket mind meg is írtam a Bergkamp című számban. Az új lemez mind zeneileg, mind szövegileg visszanyúl a kilencvenes évek kollázsszerű esztétikájához, illetve talán éppen a szövegek idomították magukhoz a zenét. Az album néhol keserű, ugyanakkor zeneileg nagyon színes, tényleg olyan, mint egy novelláskötet, úgyhogy abszolút passzol hozzá a borító. Csinálunk egyébként focis kártyákat is a zenekar tagjairól, lehet majd gyűjteni.        

Melyik az a friss külföldi lemez- és könyvmegjelenés, aminek a borítója különösen megragadott titeket, és miért?

Szabó Benedek: A Kankyo Ongaku című japán ambient-válogatás borítója nagyon szép.

Balogh Gallusz: Bár nem túl friss, de nemrég megvettem Bryan Ferry Another Time, Another Place című szólólemezét bakeliten, kizárólag a borító miatt. Bryan Ferry áll rajta fehér szmokingban egy medence mellett és szomorúan cigizik, elég jó kép.