Boldizsár Ildikó: Mese Vasorrú Bakkerhekkerről és a plüssangyalba rejtett webkameráról - cyber fairy tale

.konyvesblog. | 2017. december 25. |

xmass-boritok-boldizsar.pngEljött az időszak, amikor a receptfüzettől a keresztrejtvény-gyűjteményig minden kiadvány karácsonyi kisprózát publikál, hogy legyen mit olvasni a Reszkessetek, betörők! után. Idén a Könyves Magazin sem akar kimaradni az év végi összegzésből és a karácsonyozásból, úgyhogy megkértük Boldizsár Ildikót, Király Kinga Júliát, Potozky Lászlót, Szerényi Szabolcsot és Szív Ernőt, hogy írják meg a saját rendhagyó ünnepi novellájukat. A szaloncukor- és giccstúladagolás elkerülése érdekében mindegyikük kapott egy 2017-re nagyon jellemző témát az észak-koreai atomfenyegetéstől a #metoo-kampányon, az álhíren és a kibertámadáson át a rapszodikus hármas metróig. A plüssangyal webkamerát rejt, a Mikulás meztelen, a karácsonyfa pedig a föld alatt lobban lángra. Elsőként olvassátok el Boldizsár Ildikló cyber fairy tale-jét. 

Könyves Magazin 2017/5. 

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2017, 76 oldal, 5 pont + 199 Ft

 

– Itt írd alá – mutatott a királyfi a lap aljára.

A királylány aláírta mind a négy példányt. Mivel nem volt a közelben se számítógép, se nyomtató, a titoktartási nyilatkozat példányait kézzel írta meg. A szöveget a királyfi diktálta, ő csak az adatokat adta meg: születési hely és idő, anyja neve, lakcím. Tanúkat nem kerestek.

A királyfi begyűrt két példányt a hátizsákjába, a másik kettőt pedig odaadta a királylánynak.

– Mostantól semmit nem árulhatsz el rólam senkinek, a fotóinkat pedig nem teheted föl a közösségi oldalakra – mondta, miközben megsimogatta a királylány arcocskáját. – Mindet semmisítsd meg, a rólam készült képekkel együtt.

– Dehogy semmisítem – gondolta a királylány, miközben búcsút intett a királyfinak. – Egyszer még sokat fognak érni nekem.

A titoktartási nyilatkozat hátizsákba gyűrt két példányát a boszorkány találta meg, amikor kimosni készült a királyfi vándorúton bepiszkolódott ruháit.

– Ócska kis sztori – húzta el a száját a banya, miközben átfutotta a sorokat. – Annyira unom. Mindig ugyanaz a forgatókönyv.

Kicsit tépelődött, hogy mit tegyen, aztán ránézett a királylány gyöngybetűire és meghozta a döntést:

– Ezt jelentenem kell.

Elővette a mobilját, és lefényképezte az egyik példányt. Megszámozta a képet (ezertizenkettő), és kiballagott a kunyhóból. A tisztáson volt a legjobb a térerő. Belépett a levelezőrendszerébe és kikereste a címet. Csatolta a megszámozott fotót, a tárgyhoz pedig beírta: „Mi legyen velük?” Levelet nem írt, így küldte el az üzenetet.

Pontosan ezertizenkettedszer hajtotta végre a műveletet.

Szokatlanul hosszú idő telt el a válaszig. Végre meghallotta a pittyegést. A kijelzőn ez állt: PQW132s.

– Bakker – nyögött fel. – Erről az óráról pont hiányoztam.

Fogalma sem volt, mi lehet ez. Az eddig kapott kódokat azonnal fölismerte. Pillanatok alatt dekódolta a kővé változtatást, az elrablást, a toronyba zárást, a vascipő-koptatást, az üveghegy-mászást, az állattá változtatást vagy a föld alá süllyesztést. A sárkányküzdelem kódját visszafelé is tudta. De a PQW132s-t most látta először.

Visszament a kunyhóba, ahol a királyfi nagyokat horkolva aludt. Bekapcsolta az asztali gépet, lefuttatott egy rendszerdiagnosztikát, majd belépett a titkos adatbázisba. Beütötte a keresőbe a kódot és belekortyolt a kávéjába. A szájában éppen szétáradt a keserű íz, amikor a képernyőn egyetlen szó jelent meg. A boszorkány kezéből kiesett a pöttyös bögre.

– Bakker! Ne már! Miért pont ők?

A képernyő egy pillanatra elsötétedett, majd egy bekeretezett mondat tűnt fel rajta vörös betűkkel:  

Utasítást nem kérdőjelezünk meg és nem bírálunk felül.”

A banya lehajolt a pöttyös bögre összetört darabjaiért.

– Persze, tudom – morogta – egyes számú szabály.

Mire fölegyenesedett, újabb mondat villogott a képernyőn:

Legkésőbb karácsonyig.”

– Vagyis pontosan két hónapom van rá – összegezte a boszorkány eseménydús délutánja történéseit. – Igazán nem sok egy ördögi terv megvalósításához.

Hangosan azonban csak ennyit mondott: – Rendben.

A királyfival kezdte. Tudta, hogy igyekeznie kell, mert miután a fiú fölébred és magába tömi a banya gasztronómiai csodáit – a fahéjas szilvalekvár volt a kedvence –, azonnal tovább áll. A boszorkány kihozott két üveggel a kamrából, egyiket a konyhaasztalra tette, a másikat felcímkézte. A címke alá nyomkövető chipet rejtett, majd az üveget átkötötte egy metálkék ajándékszalaggal.  

Utána a királyfi telefonját vette kezelésbe. Annyira ócska volt, hogy könnyen boldogult vele. Módosított néhány adatot a telefonon, az újabb királylány nevéhez pedig – szokás szerint – saját mobilszámát állította be. Erre csak az elején volt szükség, mert a boszorkány jól ismerte a királyfik szokásait: kétnaponta egy-egy sms, időnként szex-chat a messengeren. Szegény királylányok ezzel nem tudtak mit kezdeni. Ha nagy ritkán mégis befutott a fiúktól egy hívás, a boszorkány gyorsan kinyomta, és küldött egy integető cicamatricát piros szívekkel. Három integető cica után egyetlen királyfi sem jelentkezett többé.

A hátizsák alján lapuló laptopon néhány perc alatt kiderítette a belépési jelszót, majd ugyanennyi idő alatt feltelepítette a keyloggert. – Elég gyatra a digitális immunrendszere – állapította meg.

Szusszant egyet, feltette a teavizet, bekészítette a kávét, majd leült a varrógépéhez. Ezt a részt kifejezetten utálta. Maga elé terített egy hófehér plüssdarabot és ráfektette az angyal szabásmintát. Gondosan körberajzolta, kivágta és összeillesztette a darabokat. Arany fonallal apró csillagokat is cakkozott az angyal testére, majd nekiállt a fej kidolgozásának. A webkamerát úgy kellett beszerelnie, hogy a kamera pontosan az angyal szeme mögé kerüljön. Ebből kétszer is megbukott az Anonymous-mestervizsgán, mert nem tudta a megadott időn belül teljesíteni a parancsot. Most is túlment rajta három perccel, mert az angyal aranyhaja folyton a kamera elé lógott, de végül egy mini hajpánt – középen aranycsillaggal – megoldotta a problémát.

Az elkészült angyalt a fahéjas szilvalekvár mellé ültette, összedobott egy gyors – ám kulináris élvezetek szempontjából csöppet sem igénytelen – reggelit, pöttyös bögréjét teletöltötte kávéval és várta a királyfit. Kedélyesen megreggeliztek, aztán a királyfi eltette az ajándékokat. – Mindjárt itt a karácsony – gondolta –, jól jön majd valamelyik királylánynak.

A boszorkány alig várta, hogy a fiú kilépjen a kunyhóból. Volt benne némi aggodalom a királylány tűzfala miatt, nem tudta, mennyi idő kell az áthatoláshoz. A Metasploittal azonban pillanatok alatt megtalálta a rést a távoli operációs rendszeren – amit a múlt iránti tiszteletből egyszerűen csak óperenciás rendszerként emlegetett –, és azonnal átvette fölötte az uralmat. Miután itt is elvégezte a szükséges módosításokat, habozás nélkül megkezdte a küldetés teljesítését.

Innét tulajdonképpen már gyerekjáték volt az egész. Egész nap nyomogatta a gombokat, küldözgette a szerelmes üzeneteket meg a távvezérelt módon készített erotikus fotókat, és a királylány nevében időnként szex-chatelt a királyfival. A terv szépen haladt a végkifejlet felé, a királyfi egyre szerelmesebb lett, a királylány pedig kezdte elhinni, hogy ez a királyfi az igazi. Már csak kilenc nap volt karácsonyig.

– Bele kell húznom – gondolta Vasorrú Bakkerhekker –, mert ha nem sikerül, megint letiltanak a dark webről. Holnapra összehozok nekik egy randit – csettintett és meg sem lepődött azon, hogy milyen gyorsan sikerült. – Csak el ne felejtse odaadni a plüssangyalt – fohászkodott lefekvés előtt a banya. Főnöke ragaszkodott a finálé egyenes adásban való közvetítéséhez.

Nem felejtette el. Bakkerhekker viszont csak a találkozás ötödik percében tudta működésbe hozni a plüssangyalba rejtett webkamerát.

– Hozzám jössz feleségül? – kérdezte éppen a királyfi.

– Nem – gondolta a királylány, és azonnal igent mondott. – Karácsonykor megtarthatnánk az eljegyzést.

– Még csak az hiányozna! – gondolta a királyfi, és beleegyezése jeléül megcsókolta a királylányt.   

Bakkerhekker megtörölte izzadt homlokát.

Két hónap után végre saját levelezőrendszerét nyitotta meg.

Mission completed – írta a tárgyhoz, és már röpítette is az üzenetet.

 

A mese eredetileg a Könyves Magazin 2017/5. számában jelent meg. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.