Estél már áldozatul a magyar könyvkiadók rossz ízlésének? Hagytál már ott könyvet a könyvesboltban, csak mert rusnya volt a borítója? Kellett már újságpapírba csomagolnod egy remek regényt, mert bántotta a szemed a magyar borító? Egy jó könyvborító nem túlzsúfolt, nem hasonlít semmi máshoz, és azonnal megragadja a szemet. Ám mire egy külföldi könyv eljut a magyar olvasóig, jelentős dizájnváltáson megy keresztül. Pedig csak egy kis bátorság kellene! Egy fiatal magyar grafikus, Szabó Levente már megmutatta, hogy lehet ezt jól is csinálni, de sajnos még mindig több az elrettentő példa. Íme néhány borítómetamorfózis, a giccstől a teljes fantáziátlanságig.
Láttál béna borítót? Másold be a borító linkjét a kommentek közé, mert mi tovább keresünk.
Koporsó, pingvin, öltönyös alvilágiak. Még a fülszöveget sem kell elolvasnunk, hogy legalább halvány sejtésünk legyen, miről is lesz szó.
A magyar kiadás jámbor arcú pingvinje olyan, mintha épp egy Antarktisz faunájáról szóló dokumentumfilm plakátjáról totyogna felénk. Nem is hisszük el, hogy halál van odaírva, biztos hal akart lenni, csak elgépelték.
Nagyjából bármit rajzolhattak volna a Halálkultusz eredeti borítójára, semmi nem lett volna olyan szörnyű, mint a magyar változat.
Biztosak vagyunk benne, hogy Chuck Palahniuk szívesen elbeszélgetne a Halálkultusz magyar borítójának tervezőjével a Harcosok Klubjának békés teadélutánján. A könyv tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott, a tizennyolc éven felüliek pedig talán még akkor sem vennék a kezükbe, ha egy eltérített gépen száguldanának a semmibe a Krédó Egyházának tagjával, és ez lenne az egyetlen út a meneküléshez.
Némi steampunk és egy csipetnyi alkímia már elég is, hogy A hallhatatlanság elixírjét levegyük a polcról.
Az ikeás keretbe száműzött megsárgult fénykép, és a repedezett házfal már így is a kelleténél szájbarágósabban ordítja, hogy itt bizony egy családregénnyel (nyilván második világháborússal) van dolgunk, de a biztonság kedvéért még egy cirádás keretbe foglalt menóra is került a borítóra, hogy véletlenül se tévesszünk irányt. Részletkérdés, hogy a főszereplő család harminchat generációját csak problémásan tudták volna belezsúfolni a viharos huszadik századba.
Az ott komolyan a Nevermind borítóján lubickoló gyerek és a fájdalomtól üvöltő Kurt Cobain? Pont ilyen montázsokat ragasztgattunk tizennégy évesen a tolltartónk belsejébe.
Nincsen angol klasszikus nőalak nélkül, de a Jane Eye-re szerencsére pont annyi romantika, és gyertyafénynél elsírt könny fért, amennyit épeszű olvasó elvisel.
Végy néhány majdnem korhű ruhába öltöztetett hajadont, állítsd őket cirádás tapéta elé, válassz valami cifra tipót, és már kész is az ízléses címlap. Kizárt, hogy az angol klasszikusok magyar borítóihoz ne egy randomgenerátorral gyártanának illusztrációt.
Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Meleg színek, és nihil. A Penguin nem nagyon tud hibázni.
A világirodalom összes vidéken játszódó klasszikusának kvintesszenciája egyetlen képbe sűrítve. De legalább nem egy piszkos arcú, éhes kisgyerek.
Bármi is ez, imádjuk!
"Valaminek a helyes értelmezése és ugyanannak a dolognak a félreértése nem zárja ki egymást." (F. K.)
Erről tényleg nem jut más az eszünkbe, csak az, hogy "Tengerparton áll a tölgyfa, aranylánc csüng az ágain."
Most akkor ti jöttök, kommentekbe várjuk a borítókat!
