Tekinthetünk az agresszíven maszkulin nézőpontú szövegek ellenpontjaként is erre a békésen feminin könyvre. Mint Margit Patrícia Eszter elmondja, azt is akarta bizonyítani, hogy a romantika és az intellektus nem zárják ki egymást, nemcsak az ironikus beszédmódnak van létjogosultsága. A zsidó menyasszony egy lány lelki-szellemi útkeresésének története a zsidó vallás és misztika sűrűjében.
Amikor megérkezem, az írónő kedvesen fogadja az érkezőket, barátait, rokonait, Vári Gyuri egyedül olvasgat a színpadon. Családiassá kezd válni a hangulat. Lehet enni-inni és enneagram személyiségteszteket (a kabbalisztikus hagyományból származó személyiségelemző módszer) kitölteni. Az egyik érdeklődőt arról faggatom, mit gondol a könyvről. Azt mondja, jó kis történet, szórakoztató, de a nyelvezettel nem tör világmegváltásra. Megérkezik Winkler Nóra és elkezdődik a beszélgetés. Hamar kialakul az összhang Winkler óvatosan felforgató kérdései, az írónő bájos, helyenként önironikus válaszai és Vári humora között. Winkler bevezetője után az írónő felolvas egy részt a könyvből, azt, amiben a főhős, Dallos Saci Jeruzsálem óvárosában beszélget a szörfös rabbival a betegségek eredetéről és a szefirák szerepéről.
Nemcsak saját önéletrajzának elemei, hanem mások történetei is belekerültek a könyvbe, hiszen szociológusként és újságíróként hivatásából is találkozott ezekkel. Dallos Saci sokmindenki lehetne, aki az önismeret vallásos útját járja. – válaszol az írónő arra a kérdésre, hogy a különböző stációkon keresztül önmagát megtaláló, „csitribeszédű” lányból komoly nővé érő Saci mennyire az ő „Így jöttem” története. Miért pont „romantikus regényként” jellemzi a szöveget az egyik fülszöveg? - a kérdés ezúttal Várihoz érkezik. Azért, mert „a könyvben van szerelem”. A szerelem megtalálása párhuzamos a lelki fejlődés állomásaival és összekapcsolódik azzal a nagy és kézreálló hagyománnyal, hogy a misztikus tapasztalat nyelve gyakran a szerelem nyele. A klasszikus fejlődési regény sémája az utaztató regény sémájával találkozik. Az írónő szerint ez akkurátus leírás, ő mégis igyekezett eltérni a hagyományos fejlődési regény sémáitól, mégpedig a zsidó hagyomány időfelfogásával: a történet inkább koncentrikusan, mint lineárisan halad, és addig ismétlődnek a helyzetek, míg a hős meg nem oldja azokat. Ezért térnek vissza például a halál (öngyilkosság, terrorcselekmény, a nagypapa halála) motívumai, és a lány testiséghez és párkapcsolathoz való viszonyában is spirálszerű fejlődést látunk.
A Dallos Saci név „olyan zsidósan hangzik”, azon kívül, hogy Saci, az írónőhöz hasonlóan szeret énekelni – mondja a szerző a névadás kapcsán, és a név korántsem elhanyagolható része a történetnek: Saciból előbb Sári, majd Sára lesz, ahogyan nővé érik. Végül megtalálja az igaz szerelmet Ábrahám személyében („Lehet, hogy ez egy kicsit túlzás” – teszi hozzá az írónő az Ábrahám névválasztással kapcsolatban). A főhős párkapcsolataiban a fiúk egyébként szefirákat testesítenek meg. (Itt jön egy kis tétovaság, hogy vajon mindenki tudja-e, mi a szefira, mire az írónő Vári Gyuri elé tol egy papírt, hogy olvassa föl, mert azon rajta van).
Babka erős és emlékezetes karakter, több ember nagymamájából alakult, a jellegzetesen arisztokrata attitűd és az „erős komcsi” vonal elemei egyaránt megtalálhatók benne. A figurák alakításában az egyik nehézséget az jelentette a szerzőnek, hogy megtörtént, valós elemeket nem hittek el az olvasók.
Az írónő jelenleg is Amerikában él és egy liberális zsidó közösségben dolgozik ortodox zsidóként, ahol keleti filozófiákat próbálnak összehangolni a zsidósággal. A könyvre is rányomta a bélyegét, hogy Amerikában készült, ezért lett hepiend, ami Magyarországon nem biztos, hogy előfordult volna („Remélem, nem lett túl giccses”). Amikor 6 évvel elkezdte írni a könyvet, akkor hangzott el a vélemény: „Tehetséges lány, de meg kéne tanítani írni”, melynek hatására a szerző creative writing workshopokon gyúrta át a szöveget, majd Vári György és Bódis Kriszta is segítségére volt a végleges verzió kialakulásában.
