Litkai Gergely, Grancsa Gergely, Fekete András, Nényei Pál és Baranyai (b) András a bemutatón (Fotó: Kovács Ádám)
Az irodalom fos – fakad ki a rossztanuló, pedig akkor még nem is sejti, hogy Az irodalom visszavág című kötet neki íródott. Neki, aki azt gondolja, hogy minden könyv vacak, és „minél hosszabb, annál vackabb”, aki magyarból mindig kettest kap (és az már jó!), és aki azt gondolja, hogy az irodalomóra csak arra van, hogy a tanár jól megszívathassa a diákot. Nem is sejti, hogy ez a könyv az eminens jótanulóknak is szól, azoknak, akiknek már az oviban is olvasónapló volt a jelük, a dolgozataik mindig kifogástalanok, és meggyőződésük, hogy az irodalom annyi és nem több, mint amit az iskolai tankönyvből bemagolnak.
Ritka az olyan magyaróra, ahol egymás sarkát tapossák az emberek, hogy bejuthassanak, és akik kívül rekedtek, még azok is abban reménykednek, hogy egy-egy szót azért elcsíphetnek. Valami ilyesmi történt csütörtökön este a Dumaszínház kisterménél, ahol az utcán kígyózott a sor, mindenki Az irodalom alfelére igyekezett, ami nem valami bizarr-perverz társas összejövetel volt, hanem dupla könyvbemutató, sok zenével (MnemonicKiss), egy kis standuppal, és a leendő olvasókkal most ismerkedő elsőkötetesekkel.
Nényei Pál: Az irodalom visszavág 1. - Léda tojásaitól az Aranyszamárig
Tilos az Á Könyvek, 2015, 424 oldal, 3990 HUF
Rögtön kezdésnek – Boncsér Sára és Pásztor Pál színművészek tolmácsolásában – nyakunkba is zúdultak a rossztanuló sirámai, aki nem akar „regények meg versek között tökölődni”, és akit igenis meg kell győzni arról, hogy az irodalom ugyanúgy élet és halál kérdése, mint a szerelem.
Nényei Pál és Baranyai (b) András
A Tilos az Á Könyvek a magyar könyvpiacon eléggé egyedülálló kötettel rukkolt elő a magát áprilisnak álcázó novemberben. Az irodalom visszavág alternatív irodalomtörténet (nemcsak kamaszoknak), melynek lapjain írója, Nényei Pál vitatkozik, érvel, ki- és beszól, látszólag összefüggéstelen dolgokat köt össze határozott kézmozdulattal (az irodalom születésének illusztrálására így akár az égdörgés is kiváló példa lehet), közben pedig lazán, könnyedén és szórakoztatóan mesél olyan sokak által porosnak hitt irodalmi műfajokról és témákról, mint a metafora vagy az eposz, vagy zúzza szét a népdalok gyermeki ártatlanságába vetett hitünket.
Nagyot téved ugyanis az, aki azt hiszi, hogy a Kiskertemben uborka, Reákapott a róka vagy a Hej, halászok, halászok! Mit fogott a hálótok? kezdetű dalocskákat eredetileg is a gyerekek szórakoztatására találták ki. Legyen elég annyi, hogy mindkettőben markánsan jelen van a nagybetűs szex, mire az est házigazdája, Litkai Gergely annyit jegyzett meg, hogy ezek után a Három bokor saláta, három kislány kapálta kezdetű dalról is egy komplett orgia fog az eszébe jutni.
Nényei Pál eredetileg egy hagyományos tankönyvben működött volna közre, ám saját bevallása szerint is azonnal botrányt okozott, amit írt, így végül a saját könyv írása mellett döntött, melynek illusztrációit Baranyai (b) András készítette. Nényei gyakorló tanár, aki munkája közben azt az alapvető bölcsességet szívta magába, hogy a diákok általában nem figyelnek, miközben odaadóan bizonygatva úgy tesznek, mintha mégis. Nényei Pál szerint ezáltal rögtön irodalom születik, hiszen a diák egy olyan alternatív nyelvi valóságot hoz létre, melyben ő valóban nem teszi azt, amivel vádolják (például nem facebookozik a tanórán). Akad azonban, ami még a sokat látott magyartanár fejébe se fér bele: tipikusan ilyen eset, amikor a diákot csak az érdekli, hogy egy kötelező hány oldalt tesz ki. Nényei szerint ez pont olyan, mintha egy bimbózó szerelemnél az izgatna csak minket, hogy az illető lány hány kiló, vagy hogy működik-e a vastagbele.
Fekete András - Grancsa Gergely: Kalasnyikov és Rózsafüzér
Tilos az Á Könyvek, 2015, 288 oldal, 2990 HUF
Nényei Pálhoz hasonlóan nem volt teljesen mindennapi a Kalasnyikov és Rózsafüzér című ifjúsági regény szerzőpárosa, Grancsa Gergely és Fekete András irodalmi indulása sem. Ők ketten eredetileg egy pagonyos Litera-bejegyzés erejéig álltak össze, amely akkora sikert aratott, hogy úgy döntöttek, „megpróbálnak továbblépni”, mely végül első közös regényüket eredményezte. Grancsa Gergely elmesélte, hogy az első fejezetet közösen írták, majd kitalálták a négy szereplőt, megbeszélték, ki melyik szálat viszi tovább, és kétfejezetenként cseréltek. Mindez már csak azért is izgalmas volt, mert sok esetben a cselekményszál folytatója teljesen más fordulatot csempészett a történetbe, mint amit a fejezet írója eredetileg elképzelt. „Ehhez igazodni kellett, de végül mindig pozitív csalódás volt, hogy a másik hogyan folytatta a sztorit” – mondta Fekete András.
Kapcsolódó cikk:
Grancsa Gergely a legjobban az epilógust szerette írni, mert akkor már látta, hogy „ez a sztori lassan révbe ér”, Fekete András pedig a kedvenc sorai közül kiemelte a mottót ( „DADA-DADA-DADA-DADA” – Salvador Dalí utolsó utáni szavai”), melyeket eredetileg utolsó szavaknak szántak, de a kötetet szerkesztő Péczely Dóra figyelmeztette őket, hogy a szürrealista festő utolsó leheletével állítólag az óráját kereste.
Nényei Pál mesél, a háttérben Pásztor Pál és Boncsér Sára figyel
A szerzőséggel egyébként még mind a ketten ismerkednek: Fekete András úgy jellemezte ezt az állapotot, mint az élet azon nagy eseményeit, amikor csak akkor esik le tantusz, ha már túlvagyunk rajta. „Nehéz különbséget tenni az eddigi életem és az utóbbi tíz nap között” – utalt nevetve a Kalasnyikov és Rózsafüzér egészen friss megjelenésére. A regényről Litkai Gergelynek az volt a benyomása, mintha Quentin Tarantino és Boris Vian együtt írták volna, Nényei Pál első kötetéről (melyet a tervek szerint további három kötet követ még) megjegyezte, hogy az kedvet csinált több klasszikus újraolvasásához, egyúttal felkeltette az érdeklődését a népdalok iránt – igaz, a kötetben leírtak ismeretében a saját gyerekének rögtön meg is tiltott ezekből hármat-négyet.
