Fotó: Németh Dániel / Margó Irodalmi Fesztivál
Szécsi Noémi új regénye, az Egyformák vagytok megjelenése kapcsán Réz Anna beszélgetett a szerzővel a Margó harmadik napján, többek közt arról, hogy a zárókötet hogyan illeszkedik a trilógia első két darabjához – a Nyughatatlanokhoz és a Gondolatolvasóhoz –, hogyan folytatja, bontja ki a megkezdett történeti szálat, mennyiben mai regény és milyen problémákat terít boncasztalra a nőket illetően.
Az Egyformák vagytok a női szolidaritás regénye.
– hangzott el a beszélgetés kezdetén; ezt maga a cím is megerősíti, melynek mind pozitív mind pejoratív felhangja érvényesül a regényben. Társadalmi regényről, szatíráról van ugyanis szó, mely a 2017-es budapesti állapotokról szól, a szólamban pedig mindkét oldal egyszerre érvényesül:
Egyformák vagytok és vagyok én is.
A regény két szálon fut: a jelen idejű szál a két főhősnő, Elza és Em egy napján kalauzol minket, miközben a másik szálon megismerkedhetünk múltjukkal, a nehézségekkel, ellentmondásokkal, melyekkel meg kellett küzdeniük, és az elmulasztott lehetőségekkel. Fiatalon vidékről Budapestre költöznek, meg akarják hódítani a várost, ám előbb utóbb szembesülnek azzal, hogy életüket a férfiak határozzák meg, áldozatul esnek nekik, letörik ambícióikat, és nem tudják elkerülni a szembesülést elveszett illúzióikkal. A negyvenesek dilemmája ez, az egzisztenciális, családi, párkapcsolati kérdések leképeződése.
Szécsi Noémi: Egyformák vagytok
Magvető Könyvkiadó, 2017, 240 oldal, 3299 HUF
Illetve az is dilemmaként fogalmazódott meg, melyet – akár tételmondatként is értelmezhető – kérdésként szegezett Réz Anna Szécsinek:
Mennyire ura az ember a saját sorsának, ha nő?
Majd hozzátette:
Véletlenül írtál egy férfigyűlölő könyvet?
Nem álltam ki teljes mellszélességgel a férfiak mellett, de igyekeztem szimpatikus férfikaraktereket írni. A nők szenvednek attól, hogy macsó társadalom veszi körül őket. A kiábrándulást, csömört mindannyian megéljük.
– vallotta be Szécsi, Réz pedig továbbvitte a gondolatot:
A nők addig léteznek, amíg baszhatóak, és abból lehet gyerek.
Idővel pedig egyre láthatatlanabbá válnak:
Kemény futam ez. Ha az ember belenéz a tükörbe, ugyanazt az arcot látja, amit húsz évvel azelőtt. De ha megnéz egy fényképet, kiderül, hogy megváltozott. Vannak, akik azt hiszik, ezt ki lehet aludni. De nem lehet. Dilemma ez az embernek, méginkább a nőnek. És elérnek egy korba, amikor már nem tekintenek rájuk a vágy tárgyaként – ettől a nők szenvednek. Ebből a szembesülésből nem marad ki senki.
Bécs még a Sisi-kutatónak is tartogat meglepetéseket
A kamera pásztáz: a belvárosi lakásétterem luxusházibulijától, ahol a budapesti kulturális elit felvonul, a romkocsmanegyeden át a régmúltat újrajátszó filmsorozat forgatásáig. A dialógus az Angliából hazatért szabad szájú könyvkiadói jogásznő és a filmforgatáson szakértő labilis idegrendszerű történésznő között folyik.
Szécsi Noémi kitért arra, hogy íróként célja az, hogy a történelmi traumákat humorral kezelje, ám ennek a jelenlegi közbeszéd nem igazán kedvez – ahogy a családot érintő kérdésekkel kapcsolatban sem kedvez. Elza és Em történetét szintén humorral, iróniával, cinizmussal írta meg, de ahogy fogalmazott:
Lehet, hogy ez nem alkalmas a feltárásra.
Majd hozzátette:
Nem mindig családbarát a humorom.
Réz Anna kérdésére, mit tanácsolna a fenti, nőket érintő traumák feldolgozására azoknak, akik nem írnak, röviden csak annyit válaszolt:
Manapság mindenki megírhatja a saját történetét, a saját regényét. Sőt, meg is kell írnia.
Szerző: Szmerka Dániel
