A viktoriánus regény mint integrációs módszer

p.e | 2009. január 22. |

Evolúciós pszichológusok, a darwini fejlődéselméletet alkalmazták az irodalom területén végzett kutatásaik során. Tanulmányukban azt állítják, hogy a viktoriánus regények – egyfajta szociális „ragasztóként” funkcionálva – a társadalom javát szolgáló viselkedéstípusokat tükrözték és erősítették meg. A tanulmány szerint a 19. századi klasszikus angol regények nem csupán leképezték a korabeli társadalmat, hanem elvitathatatlan szerepet játszottak annak alakításában. Ezek az – egalitárius társadalomeszményt magasztaló – művek segíthették a társadalmi szabályok érvényesítését, és bátoríthattak az altruista magatartásra. Egyfajta eszközként szolgáltak arra, hogy az önzetlenség és a becsületesség iránti érzékre neveljenek. Az olyan klasszikus regények, mint Eliot Middlemarcha, vagy Austen Büszkeség és balítélete, az individuális preferenciákkal szemben, a kooperatív attitűdre helyezték a hangsúlyt.

A Missouri Egyetem kutatói 201 viktoriánus regénnyel, és azok 435 regénykarakterével kapcsolatosan töltettek ki több, mint 500 kérdőívet. A válaszadókat – többek közt – arra kérték, hogy a karaktereket protagonistaként vagy antagonistaként azonosítsák, és ítéljék meg az egyes szereplők motivációit. A válaszok kiértékelése után azt találták, hogy a karakterek csoportosulása, a vadászó-gyűjtögető társadalom együttműködő természetét tükrözték, ahol az egyéni dominancia, a hatalom és a gazdagság iránti individuális vágyak a közösség érdekében lettek elfojtva. Míg a protagonisták az olyan jellemvonások mentén értek el magas pontszámot, mint a „lelkiismeretesség” vagy a „gondoskodás”, addig az antagonisták a „státushajhászásban” és a „dominanciában” voltak sereghajtók.

A viktoriánus regényekben a domináns viselkedés erősen stigmatizált – mondja Gottschal, a tanulmány egyik társszerzője. A gazfickók, és női megfelelőik saját boldogulásuk megszállottjai és csak ritkán mutatnak szociális hozzáállást. Boehm és Carroll úgy hiszik, hogy a regények ugyanolyan hatással bírnak, mint a régi társadalmak tanmeséi. Az ilyen történetekben – ahogyan ezek a regények is sugallják – sosem győzedelmeskedhetnek a csalók vagy a zsarnokok.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

KÖNYVHÉT
...

Lehet-e örökölni a honvágyat? – Purosz Leonidasz mesél görög hátteréről / Flair #18

A Könyvhét utolsó, esős napján Purosz Leonidasz mesél legújabb, Honvágy című kötetéről. Hallgassátok a Flairt!

...

Babonák, titkok, kétfejű bárányok és Partium – Bemutatkozik Horváth Adél első regénye / Flair #17

Milyen furcsa lények és hiedelmek élnek egy kis faluban? A Vigadó tér 18-as standnál Bakó Sári vendége Horváth Adél.

...

Visszaszerzett nyelv: Csepelyi Adrienn a népi-urbánus lét békéjéről / Flair #15

A Vigadó téri stúdióban, Zámbó Jimmyvel a háttérben Csepelyi Adrienn mesél új tájszólásról, stigmákról, hazatérésről. Flair podcast, hallgassátok!

...

Skandináv krimik, királyi „fun factek” és klasszikusok – Tekla könyvei / Flair #14

Milyen út vezet a skandináv krimiktől a klasszikusok szeretetéig? Ez itt újra a Flair!

...

Értelmiségi pokoljárás Péterfy Gergellyel – Dante, a digó és a pesti svihák / Flair #12

Péterfy Gergely megírta Digó című regényét egy kiégett értelmiségiről, aki megjárja a poklot. Podcast.

...

Magány, szorongás és a „mindent kipróbálni” frusztrációja – Adorjáni Panna első regényéről / Flair #11

Mihez kezd egy generáció, ha a szülőktől örökölt értékeket nem érzik magukénak? Hallgasd a Flairt!