A viktoriánus regény mint integrációs módszer

p.e | 2009. január 22. |

Evolúciós pszichológusok, a darwini fejlődéselméletet alkalmazták az irodalom területén végzett kutatásaik során. Tanulmányukban azt állítják, hogy a viktoriánus regények – egyfajta szociális „ragasztóként” funkcionálva – a társadalom javát szolgáló viselkedéstípusokat tükrözték és erősítették meg. A tanulmány szerint a 19. századi klasszikus angol regények nem csupán leképezték a korabeli társadalmat, hanem elvitathatatlan szerepet játszottak annak alakításában. Ezek az – egalitárius társadalomeszményt magasztaló – művek segíthették a társadalmi szabályok érvényesítését, és bátoríthattak az altruista magatartásra. Egyfajta eszközként szolgáltak arra, hogy az önzetlenség és a becsületesség iránti érzékre neveljenek. Az olyan klasszikus regények, mint Eliot Middlemarcha, vagy Austen Büszkeség és balítélete, az individuális preferenciákkal szemben, a kooperatív attitűdre helyezték a hangsúlyt.

A Missouri Egyetem kutatói 201 viktoriánus regénnyel, és azok 435 regénykarakterével kapcsolatosan töltettek ki több, mint 500 kérdőívet. A válaszadókat – többek közt – arra kérték, hogy a karaktereket protagonistaként vagy antagonistaként azonosítsák, és ítéljék meg az egyes szereplők motivációit. A válaszok kiértékelése után azt találták, hogy a karakterek csoportosulása, a vadászó-gyűjtögető társadalom együttműködő természetét tükrözték, ahol az egyéni dominancia, a hatalom és a gazdagság iránti individuális vágyak a közösség érdekében lettek elfojtva. Míg a protagonisták az olyan jellemvonások mentén értek el magas pontszámot, mint a „lelkiismeretesség” vagy a „gondoskodás”, addig az antagonisták a „státushajhászásban” és a „dominanciában” voltak sereghajtók.

A viktoriánus regényekben a domináns viselkedés erősen stigmatizált – mondja Gottschal, a tanulmány egyik társszerzője. A gazfickók, és női megfelelőik saját boldogulásuk megszállottjai és csak ritkán mutatnak szociális hozzáállást. Boehm és Carroll úgy hiszik, hogy a regények ugyanolyan hatással bírnak, mint a régi társadalmak tanmeséi. Az ilyen történetekben – ahogyan ezek a regények is sugallják – sosem győzedelmeskedhetnek a csalók vagy a zsarnokok.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.