Amikor a Marvel bő két éve, nem sokkal a Bosszúállók mindent elsöprő sikere után bejelentette, hogy filmet forgat A galaxis őrzői (Guradians of the Galaxy) című képregényéből, az emberek nem nagyon tudtak reagálni a hírre, mert csak kevesek voltak, akik tudták, hogy miről van szó, már akkor érezték, hogy ebből valami őrületesen szórakoztató mozi lehet. És tényleg az lett: A galaxis őrzői óriási kereskedelmi és kritikai sikerrel startolt el (az Index is szerette), és már be is jelentették a folytatását 2017-re. Most kicsit ránézünk a hirtelen világhírűvé vált csapat képregényes eredetére.
A jövőbeli galaxis őrzői
A galaxis őrzői 1969-ben bukkant fel először a Marvel képregényeiben, de akkor az még egy teljesen más csapat volt, többé-kevésbé más koncepcióval. Az inkább DC-s munkáiról híres Arnold Drake író és Gene Colan rajzoló egy alternatív 31. századba helyezték a történetet, amiben négy hős fog össze, hogy megakadályozza a badoon fajt a Föld naprendszerének meghódításában. A csapat egyik tagja Vance Astro, 20. századi, földi asztronauta volt, aki egy évezredet töltött hibernációban az Alfa Centauriba tartó utazása alatt.
A badoonal vívott harcaik során a jövőbeli hősök visszautaznak a 20. századba, és többek közt Amerika Kapitány és a Bosszúállók segítségével aratnak győzelmet ellenségeik felett. Érdekesség, hogy a csapat egyik tagja, Yondu Udonta, kissé átfazonírozva, felbukkan a mozifilmben is: Michael Rooker alakítja, és ő a főhős, Peter Quill „pótapja” és egy törvényenkívüliekből álló rabló- és zsoldos csapat vezetője.
A galaxis őrzőinek ez az első inkarnációja bő két évtizedig csak meglehetősen rapszodikusan bukkant fel a Marvel képregényeiben, mígnem 1990-ben végül saját sorozatot kapott (Jim Valentino író-rajzoló kezei alatt), ami 1995-ig futott, és 62 részt élt meg.
Második felvonás
Ezután bő 10 évig megint nem történt semmi említésre méltó, és nem csak A galaxis őrzői, hanem úgy általában véve a Marvel űrrészlege háza táján. Aztán 2006-ban, amikor elvileg minden a szuperhősök Polgárháborújáról szólt, a semmiből berobbant az Annihilation című sorozat: egy őrületesen grandiózus űropera, amiben egy rakás karakternek (Novától az Ezüst Utazóig) össze kell fognia a Negatív Zónából kitörő Annihilus iszonyatos, egész világokat és rendszereket elsöprő serege ellen.
Az Annihilation sikere új életet lehelt a Marvel űrkalandjaiba: elindult az új Nova sorozat, 2007-ben pedig érkezett a folytatás, az Annihilation: Conquest, amiben a változatosság kedvéért Ultron készült ledarálni az egész univerzumot. Ezt a sorozatot Dan Abnett és Andy Lanning írták, és ebben állt össze először az új A galaxis őrzői csapat: Peter Quill, vagyis Star-Lord, Rocket Raccoon, Groot, Bug, Captain Universe, Mantis és Deathcry (utóbbi nem bizonyult hosszú életűnek).
Az Annihilation: Conquest népszerűsége vezetett az új, 2008-ban elstartolt A galaxis őrzői sorozathoz, amit szintén Abnett és Lanning írtak. Az ebben felbukkant, immár „hivatalos” csapat jobban emlékeztet a mozifilmben látotthoz: Peter Quill, Rocket Raccoon, Groot, Gamora, Drax, Adam Warlock, Phyla-Vell/Quasar és Mantis rúgták, lőtték és robbantották szét az univerzum békéjét veszélyeztető gonoszok seggét.
A géppuskás mosómedve, a sétáló fa és a többiek
Abnett és Lanning hozott anyagból dolgoztak: új csapatuk összes tagja évtizedek óta létező karakter volt. Mi most itt csak azokra koncentrálunk, akik a filmben is szerepelnek.
Peter Quill/Star-Lord
Star-Lord Steve Englehart ötlete volt, és 1976-ban debütált a Marvel Preview 4. számában. Englehart szándéka az volt, hogy egy grandiózus történetet írjon, amiben a kicsinyes, elviselhetetlen főszereplőből idővel egyfajta kozmikus lény válik, és végigkalandozza a naprendszert, majd pedig annak határain is túljut. Az író azonban még azelőtt lelépett a Marveltől, hogy tervét megvalósíthatta volna, utódai pedig egészen más sztorit dolgoztak ki Quill számára. A karakter akkori eredettörténete azonban már irreleváns, minthogy éppen tavaly írta át Brian Michael Bendis, az új A galaxis őrzői sorozat szerzője: a jelenlegi kontinuitás szerint Star-Lord egy földi nő és egy spartaxi férfi (a Spartoi birodalom császára) gyermeke (de James Gunn rendező már elárulta, hogy a filmekben másvalaki lesz a főhős apja).
Rocket Raccoon
Az antropomorf mosómedve (aki persze valójában nem mosómedve) a sztori szerint a Halfworld nevű elmegyógyintézeti bolygón végzett genetikai kísérletek eredménye. A karakter Bill Mantlo fejéből pattant ki (a Beatles Rocky Raccoon című száma inspirálta), és 1976-ban, a Marvel Preview 7. számában bukkant fel először, majd vendégszerepelt egy Hulk-képregényben, mielőtt 1985-ben megkapta a saját, négyrészes minisorozatát (amit egyébként Mike Mignola rajzolt). Rocket még felbukkant itt-ott az évek során, de az Annihilaton: Conquestig többé-kevésbé elfeledett karakternek számított. Éppen idén nyáron indult új, saját sorozata, amit Skottie Young ír és rajzol, és ami júliusban a hónap legsikeresebb amerikai képregénye lett, maga mögé utasítva Pókembertől Batmanig mindent. Szomorú adalék a figurához, hogy atyját, Bill Mantlót 1992-ben elgázolta egy autó, minek következtében azóta is agykárosodással, ágyhoz kötve él.
Groot
Groot, az óriási, sétáló-beszélő fa esett át a legnagyobb változáson első megjelenése óta. Stan Lee és Jack Kirby legendás párosa jóvoltából bukkant fel a Tales of Astonish 13. számában, még 1960-ban, vagyis a Marvel nagy szuperhősforradalma, a Fantasztikus Négyes, Pókember és mindenki más előtt. Groot a Planet X-ről származik, és eredetileg egy gonosz idegen volt, aki embereket rabolt el a Földről, hogy tanulmányozza őket. A Tales of Astonish-ban fellelhető horrorisztikus vonásai aztán lassan belesimultak a Marvel szuperhősuniverzumába – Groot vendégszerepelt a Hulkban és a Pókemberben (bár itt csak Peter Parker egy rémálmában jelent meg), mielőtt Peter Quill bevette őt A galaxis őrzői tagjai közé, ahol szoros bajtársi kapcsolatot alakított ki Rocket Raccoonnal.
Drax
Drax (Jim Starlin és Mike Friedrich kreálmánya) egy közönséges ember, Arthur Douglas volt, aki feleségével és lányával vezetett egy sivatagi úton, amikor űrhajójával megtámadta őket Thanos, az őrült titán (az Iron Man 55. számában, 1973-ban). Lánya életben maradt (később belőle lett a telepata harcos, Moondragon, aki majd szintén csatlakozik A galaxis őrzőihez), Arthur lelkét pedig az isteni erejű Kronos egy új, brutálisan erős testbe helyezte (kezdetben egyéb képességei is voltak, pl. tudott repülni) – így született meg Drax, a pusztító, akinek egyetlen célja, hogy végezzen Thanosszal. Drax számtalanszor összecsapott nemezisével, míg végül saját, időközben megtébolyodott lánya megölte. Később újjászületett, és immár Peter Quill csapatának tagjaként védelmezi az univerzumot – és persze folytatja a Thanos utáni hajszát, lekaszálva mindenkit, aki az útjába áll.
Gamora
Gamora, akárcsak Drax (és Thanos) Jim Starlin fejéből pattant ki: 1975-ben bukkant fel először a Strange Tales 180. számában, mint a badoonok által lemészárolt Zen Whoberi nevű faj utolsó túlélője, akit Thanos vesz magához, hogy egyfajta pusztító, élő fegyvert faragjon belőle. Ahogy a filmben, Gamora végül a képregényben is elárulja Thanost, és segít a Föld és a galaxis hőseinek az ellene és más gonoszok ellen vívott harcban.
A galaxis biztonságban van
Abnett és Lanning sorozata bő két évig, 2010-ig futott (ekkor kezdtek először pletykálni arról, hogy film készül a képregényből), és 25 részt élt meg: csupa látványos, monumentális, sodró lendületű sztorik követték egymást, de az írók mindig gondoskodtak a kellő mennyiségű humorról és iróniáról, a karakterek közti kapcsolatok gondos kibontásáról és az űropera emocionális oldaláról is. A cselekmény egyes szálai a 2010-es The Thanos Imperative című crossoverbe futottak ki, amiben A galaxis őrzőinek ironikus módon össze kellett fogniuk Thanosszal, hogy visszaverjék egy olyan alternatív univerzum fenyegetését, amiből eltűnt a halál, és az élet pusztító rákként burjánzik benne.
A csapat 2013-ban tért vissza újra, bő egy évvel a mozifilm premierje előtt, és ez a sorozat – Brian Michael Bendis író kezei alatt – azóta is fut, nagyjából ugyanazokkal a karakterekkel, akikhez időnként csatlakoznak mások (Vasember, Venom, és Neil Gaimennek a Spawn-univerzumból importált Angelája).
A kérdés már csak az, hogy a 2017-re ígért második mozifilmre marad az első részbeli felállás, vagy bővül a csapat új tagokkal is? A furán beszélő, és úgy általában véve is fura Bug pl. kiválóan passzolna a gárdába.
