„Elfogadni a másikat, elfogadtatni magunkat” - Kepes és a Világkép

„Elfogadni a másikat, elfogadtatni magunkat” - Kepes és a Világkép

.konyvesblog. | 2017. június 08. |

kepes-8711_1.jpgFotó: Valuska Gábor

A hetedszer megrendezett Margó Irodalmi Fesztivál egyik nyitóeseménye a Libri irodalmi díj nyerteseivel való beszélgetés volt. A másodszor odaítélt díj szakmai zsűrije Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája (Kalligram, 2016.) című novelláskötetét találta a legjobbnak, a közönségdíjat Kepes András Világkép (Libri, 2016) című műve nyerte el. Szilágyi Zsófia irodalomtörténész a Margó történetében először szeretett volna a két Libri díjassal beszélgetni, de Jászberényi más irányú elfoglaltsága miatt egyedül Kepes lépett a pódiumra. A beszélgetés két fő gondolatkörben mozgott: a multikulturalitás konfliktusainak értelmezése kulturális-politikai jelenünk horizontján, illetve a dokumentarista és a szépirodalmi világlátás, és a szövegalkotás egymáshoz való viszonya.

Kepes mindkét aspektusból rendkívül hitelesen szólalt meg: gyermekkorát főleg Közel-Keleten, kamaszkorát pedig Dél-Amerikában töltötte, újságíróként pedig bátran vállalja a globalizáció valósága tudományos értelmezései közötti közvetítő szerepét. A kisgyerekkorában sokkhatásként megélt kultúraváltások az ő életében katalizálták a másik, a másság megértésének igényét, mely problémához kezdetben kizárólagosan érzelmileg közelített. De életútja során számos tudós barátja, beszélgetőpartnere lett - többek közt Hankiss Elemér, Popper Péter, Joseph Paul Forgas (Forgács József) - akik mellett rádöbbent, hogy egy tudós egészen más szempontból teszi fel a multikulturalitásra és globalizációra vonatkozó kérdéseit.

kepes-8736.jpg

A Világkép megszületésének fő oka az volt, hogy belátván a kultúraközi konfliktusok értelmezésének és kezelésének interdiszciplináris jellegét, végig kívánta gondolni saját, e téren kialakuló véleményét, kérdésfelvetéseit. De alighogy belekezdett a kultúrantropológia, szociológia, szociálpszichológia, kultúrfilozófia, vallástörténet, agykutatás, politológia kontextusát igénylő gondolatmeneteinek írásába, beköszöntött a menekültválság, s így éles helyzetben kellett szembesülnie azzal a kérdéskörrel is, hogy az emberek miképpen alkotják meg gyűlölet- és szeretet-viszonyaikat ebben a speciális helyzetben. Kepes szerint a konfliktus egyáltalán nem a keresztény és az iszlám vallás között feszül – mint említette, a legnagyobb muszlim ország, Indonézia, a maga 258 millió körüli lakosával, akiknek 88%-a iszlám vallásúnak tartja magát, békés, demokratikus úton politizáló ország. Szerinte a probléma a globalizáció szituációjára adott zárt vagy nyílt társadalmi válaszból adódik.

A nyílt társadalmak a globalizációból adódó kulturális konfliktusokat megérteni szeretnék s ebből az attitűdből adódóan sokrétű és érzékeny konfliktuskezelési módszertannal rendelkeznek. Magyarország a maga zártságával még mindig nem tudta levetkőzni a kádári kényszerzubbonyt, így a konfliktuskezelési stratégiáinak száma erősen tart a nullához. Pedig Kepes szerint csak akkor van módunk elfogadni önmagunkat, ha megértjük egy másik kultúra gondolkodásmódjának szerkezetét.

A kultúraközi dialógus lehetségessége szerinte mélyen megalapozott abban a jungiánus jellegű, archetípusokban gondolkodó, kollektív tudattalanban, melyről a legtávolabbi kultúrák vallási-önértelmezési-művészeti közös motívumkincse tanúskodik. Közös eredetvidékünket felfedezve, s az erre rétegződő, a történeti idő előrehaladtával fokozódó másságokat megértve (de nem feltétlenül egyetértve velük) van lehetőségünk feszültségeink kezelésére, földolgozására. E szublimáció egyik kitüntetett területe pedig az alkotás, legyen az akár újságírói tárca, akár szépirodalmi szöveg – Kepes úgy véli, Jászberényi díjnyertesi novellái például mindkét aspektusból olvashatók. Véleménye szerint az újságírásra jellemző dokumentarista igény mind a szépirodalom, mind a filmművészet terén inspirálólag hat a fikcionalitás valóságszerű megalkotásának folyamatára. Véleményét alátámasztja az egykor Márquez-zel folytatott beszélgetése, aki szerint a mágikus realizmus stilisztikájának inspirálója az újságírói nyelvhasználat, de akár Nádas Világló részletekjének vagy Esterházy Hasnyálmirigynaplójának szövegvilágai is értelmezhető úgy, mint a fiktívvé tett dokumentarizmus képződményei.

A beszélgetés során a közönségnek két rendkívül széles látókörű, egymásra intenzíven figyelő, felelős írástudó dialógusába volt alkalma bekapcsolódni. Szilágyi Zsófia és Kepes András a beszélgetésük dinamikájával, irodalomtörténeti és újságírói pozicionáltságuk folyamatos reflexiójával, kifinomult egymásra figyelésével mintegy megtapasztalhatóvá tették számunkra beszélgetésük tárgyát: az önmagunk és a másik megértésének igényét, képességét és kulturális gyakorlatát.

Szerző: Szarka Judit

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.