Több szempontból is különleges az a kötet, melyet Bán Zsófia hatvanadik születésnapjára jelentetett meg a Magvető. Egyrészt egy limitált példányszámú könyvről van szó, melynek összeállítását egy darabig még szerzője előtt is titokban tartotta a kiadó, és annak egyik példányát csak a születésnapja alkalmából rendezett bulin adták át neki. A kötetben egyetlen novella található, Bán Zsófia Méreg című írása, képi világát pedig Forgács Péter azonos című kisfilmje szolgáltatta.

Bán Zsófia a Magvető Caféban rendezett születésnapi ünnepségen (képek forrása: Magvető)

A novella eredetileg a 2012-es Amikor még csak az állatok éltek című kötetben jelent meg: felsejlik benne a Brazíliában élő Karády Katalin alakja, aki csak akkor érez nyugalmat, ha a helyi kígyóállatkertbe ellátogatva kezébe vehet egy-egy színpompás, kifejlett példányt. „Ez volt az az érzés, amit újra és újra át akart élni, amire titkon egész héten vágyott, jó napot, asszonyom, s mégis, milyen jellegű kalapra gondolt, que tipo de chapéu, elegáns estélyire vagy inkább egy mindennapira, s noha látszólag odaadó volt új szakmája iránt, s a Városban is híre ment a szalonnak, valójában, s ezt talán magának is szégyellte volna bevallani, ez az egy gondolat tartotta benne a lelket egész héten, hogy szombaton és vasárnap végre elmehet az övéi közé, mert titkon már így gondolt rájuk, az empátia, a szolidaritás és azonosulás zavarba ejtő keverékével.”

Forgács Péter bemutatja Magvető születésnapi ajándékát

Hiába beszélte a nyelvet Karády, hiába találta meg új életében látszólag a helyét, a novellából süt az idegenség érzete, ezzel egyidejűleg pedig az érzés, hogy az űr, melyet magunk mögött hagytunk valahol a világban, továbbra is betöltetlen. Tétova, halovány emlékfoszlányokban dereng csak fel a múlt, mely mintha egy másik asszonyé lett volna: egy határozott, öntörvényű nőé, aki egy másik ország másik vizének partján akár könyörögni is kész volt, ha azzal életet mentett, és aki magában énekelt, hogy azzal is elterelje figyelmét a testét ért ütésektől. K. egy olyan asszony, akit gyűlölői csak címkékkel felaggatva emlegetnek („Hol kommunista kém volt, hol zsidómentő ribanc, hol meg szimplán csak egy rohadt kurva”), és akik még várják hazatérését, azok is csak mendemondákat emlegetnek vele kapcsolatban („Eltűnt, meghalt, megölték, kivégezték”).

Ez az álomszerű lebegés köszön vissza a Méreg képi világában is: Forgács Péter a kisfilmhez és a könyvhöz is Bán Zsófia édesapjának brazíliai családi felvételeit, fotóit, dokumentumait használta fel, az elmosódott, kollázsszerűen egybefűzött képeken pedig egy család és egy idegen ország hétköznapjai villannak fel. Az intimitás azonban nem fojtogató, a néző és az olvasó nem válik voyeurré, az utcán, a tengernél, a földek mentén elkapott pillanatfelvételek – a maguk elmosódottságában – rendkívül erős atmoszférát teremtenek. Bán Zsófia Rio de Janeiróban született, 12 évesen költözött haza Magyarországra a szüleivel. Néhány éve a Népszabadságnak mesélt arról, hogy gyerekként először sokkolta az új közeg: „De mivel minden gyerek szeret beilleszkedni, egy év után azért sikerült megtalálnom a helyem ebben a világban”.

Látszólag a Méreg hőse, K., is kialakítja magának azt a kis helyet, azt a közeget, amely csak az övé. Vannak azonban pillanatok, amikor már maga előtt sem titkolhatja, hogy vannak bizonyos űrök, melyeket sosem lehet betölteni. Ezeket viszont nem messzi országokban, hanem saját magunkban kell keresni.

Lapozzatok bele a könyvbe:

ban_zsofia_mereg_reszlet_k.pdf by konyvesblog on Scribd