Kép: Annie Leibovitz
Nyolcvan éve, 1933. január 16-án született Susan Sontag amerikai társadalomkritikus, író, aki egész munkássága során írásaiban, őszinteségre, együttérzésre és nyíltságra hívta fel olvasóit.
Zsidó szőrmekereskedő családban látta meg a napvilágot. Alig volt ötéves, amikor üzleti úton Kínában tartózkodó apja meghalt, ezután ideges természetű, alkoholproblémákkal küzdő anyja - kisebbik lánya, Judith asztmás betegsége miatt - melegebb éghajlatú városokba költözött.
Miami, majd az Arizona állambeli Tucson után Los Angelesben telepedtek le, ahol az asszony feleségül ment Nathan Sontag katonatiszthez, akinek nevét mindkét lány felvette, de a férfi soha nem fogadta őket örökbe. A hűvös családi környezet, az egyhangú és magányos hétköznapok elől Susan az olvasásban keresett menedéket, középiskolásként az akkor Los Angelesben élő Thomas Mannhoz is kérdéseket intézett A varázshegy című regényével kapcsolatban.
Az éles eszű, erős akaratú lány 16 évesen már egyetemre járt, a Berkeleyn, majd a Chicagói Egyetemen filozófiát, történelmet és irodalmat hallgatott. Tizenhét évesen kötött házasságot legfiatalabb tanárával, a szociológus Philip Rieff-fel: Sontag késve érkezett a professzor Kafka-előadására, tíz nap múlva férj és feleség voltak. Egy fiuk született, később ő szerkesztette anyja könyveit egy kiadónál.
Sontag diplomával a zsebében a Harvard Egyetemen folytatta tanulmányait, 1957-ben ösztöndíjat nyert Oxfordba. Az angol várost gyűlölte, mert szexistának tartotta, ezért Párizsba utazott, ahol elmerült a francia filmművészet, filozófia és irodalom tanulmányozásában. 1958-ban tért vissza Amerikába, és már a repülőtéren közölte férjével: elválnak útjaik. Magához vette fiát, és egy folyóirat szerkesztőjeként kezdett dolgozni. 1963-tól az akkor indult New York Review of Books biztosított korlátlan publikálási lehetőséget számára.
Első regénye 1963-ban jelent meg A jótevő címmel. Egy évvel később Jegyzetek a "Campről" című munkájában elsőként fogalmazta meg a "szellemi rágógumizás" elvét, amely szerint a tömegkultúra szent ereklyéi "olyan csúfak, hogy már szinte szépek". 1966-ban jelent meg Az értelmezés ellen, amelyben azt állította, hogy a művek kritikai vizsgálata tönkreteszi az alkotás varázsát. Sontag a New York-i intellektuális élet egyik legérdekesebb egyénisége lett, akinek szerelmi élete is társasági téma volt. Válása után szabad utat engedett biszexualitásának, saját bevallása szerint élete során kilencszer volt szerelmes, ötször nőbe (köztük Annie Leibovitz világhírű fotósba) és négyszer férfiba.
1968-ban Hanoiba utazott, a látogatása után közzétett írásban a vietnámi háború ellen emelt szót. Az 1970-es évek elején kezdett a fényképezéssel foglalkozni, mert izgatta a képek valódi szerepe, hogy vajon betöltik-e rendeltetésüket, tényleg az igazságot, a valóság egy szeletét ábrázolják-e? A fényképezésről című esszéje 1977-ben, illusztrációk nélkül jelent meg, és a modern fotográfia elméleti bibliája lett. A mű a fotós Annie Leibovitz-cal való együttműködés gyümölcse, ők ketten közösen készítették 1999-ben a Nők című fotóalbumot. Sontag filmet is rendezett, a Kannibál duett és Az ígéret földjei című írásait vitte filmre. A betegség mint metafora című esszéjében a betegség "nyelvét" tanulmányozta saját áttétes emlőrákjának árnyékában. Az írónőt az 1980-as évektől élénken foglalkoztatta az AIDS terjedésének veszélye, erről született Az AIDS és metaforái című kötet.
Sontag művei között vannak novellák és színművek is, de igazi ismertségét a társadalmi előítéletekről, valamint a tömegkultúra jelenségeiről írt, gyakran provokatív esszéivel szerezte. Még bírálóit is elkápráztatta szellemességével. Ha valamiről megváltoztatta véleményét, azt stílusosan és meggyőződéssel tette. Önmagáról mindig távolságtartással vallott, de imádott pózolni, és jellegzetes arcát a kamera is szerette.
Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, 1976-ban az amerikai művészek irodalmi díját, 2000-ben az amerikai Nemzeti Könyvdíjat vehette át, 2003-ban ő kapta a világ egyik legrangosabb irodalmi eseményének számító frankfurti könyvvásáron a Német Könyvkereskedelem Békedíját, és ugyanabban az évben neki ítélték az Asztúria Hercege díjat.
Susan Sontag 2004. december 28-án halt meg rákbetegségben New Yorkban. A párizsi Montmartre temetőben nyugszik.
(MTI)
