Húsz éve, 1993. június 19-én hunyt el Sir William Golding Nobel-díjas angol író, A legyek ura című regény szerzője.
Golding egy St. Columb Minor nevű cornwalli falucskában látta meg a napvilágot, 1911. szeptember 19-én. Tanár apját radikális politikai nézetek és a tudományba vetett hit jellemezte, anyja a női egyenjogúságért küzdők támogatója volt. A középiskola elvégzése után szülei kívánságának engedelmeskedve természettudományt hallgatott Oxfordban, két év után azonban a saját útját járva inkább az angol irodalom stúdiumot választotta. 1934-ben megjelentette első verseskötetét, amely azonban nem keltett különösebb feltűnést.
A diploma megszerzése után egy kis wiltshire-i színház dramaturgja lett, de belekóstolt a színészetbe és a rendezésbe is. 1939-ben megnősült és Salisbury egyik középiskolájában angolt és filozófiát kezdett tanítani. A következő évben bevonult a haditengerészethez, a második világháború alatt szolgált cirkálókon, rombolókon, aknaszedő hajón. Szemtanúja volt a Bismarck német csatahajó elsüllyedésének, 1944-ben részt vett a normandiai partraszállásban. A háború után visszatért a tanításhoz és az íráshoz. Háborús élményei, tapasztalásai komorrá, kiábrándulttá tették szemléletét, ahogy egy helyütt megjegyezte: "az ember úgy termeli a rosszat, ahogy a méhecskék a mézet".
Feleségével, Ann-nel, és gyerekeikkel, Judyval és Daviddel a negyvenes évek végén
Golding 43 éves volt, amikor megjelent első regénye, A legyek ura, amely egy lakatlan szigetre vetődött maroknyi angol iskolásfiú elvadulásán és embertelen, barbár ösztöneinek felülkerekedésén keresztül ábrázolja a civilizáció kettősségét és törékenységét. A könyv révén azonnal világhírre tett szert, bár a különös történet fogadtatása korántsem volt egyértelmű. A Faber and Faber kiadó lektora vacaknak, unalmasnak és értelmetlennek, abszurd és érdektelen fantáziálásnak tartotta a kéziratot, amely Amerikában óriási sikert aratott. A műnek számos feldolgozása született, legismertebb ezek közül a Peter Brook által rendezett, 1962-ben készült film.
Golding A legyek ura után szinte évente jelentkezett új regénnyel. 1955-ben megírta a neandervölgyi korban játszódó Utódokat, 1959-ben a Szabadesést, amely egy német fogolytábor, egy börtön és egy idegszanatórium szorongató világát ábrázolja.1960-ban következett a Ripacs Martin, egy sziklára sodort tengerész haláltusájáról. A hatvanas évektől kezdve az írásnak szentelte minden idejét, a modern ember háború utáni gondjait, tévelygéseit fogalmazta meg a klasszikus regény eszközeivel. 1967-ben megszületett A piramis, majd novelláinak és válogatott esszéinek kötete, ám regénnyel csak 1979-ben jelentkezett újra. A látható sötétség című alkotása korunk fájdalmas és sötét látomása, egy fiú története, aki szörnyű égési sérüléseket szenvedett a londoni német légitámadások során.
1980-ban Beavatás című regényéért megkapta a Booker-díjat, 1988-ban II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte. 1983-ban "regényeiért, melyekben mítosz és valóság ábrázolásával fejezi ki az emberi lét feltételeit napjainkban", Goldingnek ítélték az irodalmi Nobel-díjat.
Utolsó éveiben teljes visszavonultságban élt feleségével és gyermekeivel cornwalli otthonában, itt érte a halál 1993. június 19-én. William Golding Anglia utolsó klasszikus gondolkodású írója volt, akit minden munkájában a végső emberi létkérdések foglalkoztattak, az emberi tettek értékét és következményeit, a gonoszság és fanatizmus gyökereit kutatta.
(MTI)
