A
Jacek Dukaj: Zuzanna és a világmindenség, Fordította: Mihályi ZsuzsaTypotex Kiadó, 2012, 247 oldal, 2500 Ft,
ELSŐ MONDAT: „Aztán eszébe jut, hogy ismeri ezt a várost – az álmaiból.”
A lengyel származású szerző első sci-fi-írása kamaszkorában fogant Stanislaw Lem bűvöletében, azóta pedig irodalmi díjak sorát nyerte el. A Zuzanna és a világmindenség komplex mű, gondolatisága messze túllép a történetmesélő szórakoztató irodalom sémáin: Dukaj világértelmező, jövőkutató, és általános, az emberi fajt érintő morális kérdések boncolgatója.
A távolabbi jövőben a 18 éves Zuzanna Klajn, aki számára mi sem természetesebb, mint hogy elhunyt és még meg sem született családtagokkal kommunikál (a regény világában ez a realitás), egy amulettet kap eltűnt édesapjától, akiről úgy tudta, réges-rég meghalt. A lány az ékszerrel a nyakában a titok nyomába ered, és hamarosan ráébred, apja a titokzatos Werner Intézet munkatársa volt, amelynek felkutatása közben Zuzanna egy rejtélyes városra bukkan... Dukaj a technológia fejlődésének kérdéseit, az emberi kapcsolatok ennek következtében történő változásait veszi górcső alá, és emeli már-már filozófiai szintre. Közben azon is eltöpreng, hogy az amerikai tömegfilmáradat hogyan emel normává viselkedést, nyelvet (Zuzannának a körülötte pezsgő történésekről gyakran filmcímek jutnak eszébe, vagy úgy viselkedik, olyan mozdulatokat tesz, mintha egy hollywoodi film szereplője lenne: nem beszélve Semmitmondó nyomozóról, aki „fogantatása előtt régi filmeket nézett”, és Raymond Chandler mintájára alkotta meg önmagát). Ez csak néhány tetszőlegesen kiemelt komponens Dukaj sűrű szövésű regényéből: olvasása nem könnyű feladat, de aki veszi a fáradtságot, katartikus élményben részesülhet.
A cikk a Könyves Magazin 5. számában jelent meg.