A
Warren Ellis - Bryan Hitch: Authority - Relentless
Samuel Fuller amerikai filmrendező mondta azt, hogy ha a történeted “legelső jelenetétől nem áll fel a farkad, dobd ki az egészet a francba!” Nem tudom, kinél generál spontán erekciót az Authority kezdése, mindenesetre hasonló, pusztító svunggal egyedül Arthur C. Clarke Randevú a Rámával című klasszikusa kezdődik, sőt, utóbbi még veszettebbül epikusabb: Clarke könyvében egy meteor pár bekezdés alatt elpusztítja Európát, Ellis forradalmi szuperhőstörténetében “mindössze” Moszkva esik egy csapat genetikai mutáns romboló kedvének áldozatául.
Az Authority 1999-ben indult útjára, az Image Comics Stormwatch című szériájának folytatásaként. Míg a Stormwatch egy-többé kevésbé konzervatív, szuperhőscsapatos sorozat volt, addig az Authority már másfajta állatfaj: egy, az amerikai képregény-konvenciókkal tudatosan szakítani akaró történet - amely szakítást Ellis, a mastermind bizonyos szempontokból, például az erőszak-kvóciens megnövelése szempontjából nyilvánvalóan, a szuperhősuniverzumban bevetett nemi szerepek szempontjából pedig óvatosan, már-már sunyi módon adagolja. Kénytelen így tenni, hiszen a mediális erőszak az amerikaiaknak mindennapos, a szexualitás azonban, mainstream-szinten - még a hetero is - tabu.
Az Authority egy olyan szuperhőscsapat, amely nem hajtja meg magát semmiféle földi hatalom előtt. Hallatlan! Még az amerikai kormányra is tojnak... Ajjaj. Csak és kizárólag a saját fejük után mennek, és mivel legyőzhetetlenek, valamint ugyanolyan kegyetlenek, mint ellenségeik - az Authority, még 11 évvel indulása után is a legvéresebb mainstream képregénysorozat: szinte nincs oldal, amelyiken ne rántanák ki valakinek a gerincét, csapnák szét az agyát, ésatöbbi - munkásságuk meglehetősen hatásosnak bizonyul, a széria során magának a bolygónak az irányítását is megszerzik. Hogy a szuperhatalom megfelelő felhasználása milyen morális és politikai problémákat hoz magával, a sztori onnantól erről szól.
A Relentless a széria első nyolc füzetét gyűjti össze - a tornádó erejű kezdés ellenére ezek még csak nem is a csapat legvadabb kalandjai, azokat majd Mark Millar írja meg, aki majd a tizenharmadik füzettől veszi át Ellistől a sorozatot. Igazság szerint ritkán mondhatja el az ember, hogy Millar bármit jobban írjon meg, mint Warren Ellis, ám ezúttal mégiscsak erről van szó. Persze Ellis teszi le az alapokat, találta ki a figurákat és a sorozat állandó konfliktusát, Millar ezeket csak továbbfejleszti.
És hát akkor essék szó arról a bizonyos szexuális tabudöntésről. Szegény, átlagelvárásokkal rendelkező amerikai képregényolvasónak torkán akadhatott a falat, mikor több füzetnyi utalgatás, cirógatás és innuendo végigstírölése után a csapat két legkeményebb (sic!) tagja, Midnighter és Apollo hosszú, szerelmes férficsókban forrtak össze. Hát ez kész, függöny, agyömlés: hagyján, hogy két csávó csócsálja egymást, de ráadásul két szuperhíró, az amerikai életmód felvigyázói, hát ilyen nin...
Hoppá, várjunk csak... Na de hát az Authority csapata NEM az amerikai életmód felvigyázói, nem a status quo őrzői, hanem egy olyanfajta gondolkodásmód és tevékenység gyakorlói, amilyenre általában az amerikai mainstream képregény nem igazán szokta megtanítani a lurkókat: a saját, ártatlanokat óvó, ám a politikai hatalomra magasról tojó értékrend képviseletére, amely értékrendbe belefér a sajátunkkal ellenkező világnézet vagy éppen nemi identitás tiszteletben tartása - és belefér az ellenünk fellépők maradéktalan kiírtása is.
Szeptember 11-e után a sorozat kiadása elé a cenzorok komoly akadályokat állítottak, egy időre le is állt az Authority - az extrém erőszakba és a meleg jelentekbe egyaránt belekötöttek -, aztán újraindult, majd megint leállt, majd megint újraindult... Jelenleg is megjelenik, a nagyszerű Grant Morrison írja, de az Ellis és Millar-féle történetekhez nem ér fel (természetesen nem illik megfeledkeznem Ellis és MIllar tettestársairól, Bryan Hitch és Frank Quitely grafikusokról, akik elképesztő tehetséggel hozzák a szélesvásznű rombolásnak az állkapocs-kiakasztó vizuális leképezését).
Szóval akit érdekel, kezdje a Relentlessel. Már elejétől fogva Kíméletlen, és a tempó csak fokozódik.
