A háborúk borzalmai és az ifjúsági irodalom talán elsőre nem tűnnek összeférhetőnek, Lucy Strange azonban mégis arra tett kísérletet, hogy ezt a nehéz témát dolgozza fel a kiskamaszok számára. Már az első regényének, A fülemüleerdő titkának is része volt egy súlyos történelmi trauma, ott az első világháború utóhatásai jelentették a fő rejtélyt a főszereplő kislány számára. A szerző magyarul idén megjelent könyve, ha lehet, még ennél is nehezebb kérdéseket pedzeget, A világítótorony legendájában ugyanis egyenesen a második világháború közepébe csöppenünk bele.
Lucy Strange: A világítótorony legendája
Fordította: Ruff Orsolya, Manó Könyvek, 2019, 352 oldal, 2990 HUF
A történet 1939 őszén kezdődik. A 12 éves Petra és családja ekkor még viszonylag idilli körülmények között él Kent partjainál, a Stonegate nevű falu melletti világítótoronyban. A háború eleinte távoli dolognak tűnik számukra, azonban idővel kezd beszivárogni az életükbe és mindent megváltoztat. Először csak kisebb dolgok változnak: a világítótornyot zöldre kell festeniük, hogy az ellenség számára ne legyen olyan feltűnő, aztán meg kell tanulniuk a gázmaszk használatát, veszély esetén pedig le kell menniük a pincébe. Később azonban súlyosabb dolgok is történnek, Pet édesanyját például egyre többször éri hátrányos megkülönböztetés német származása miatt, majd egy bírósági tárgyaláson a közhangulat és egy rejtélyes csomag hatására veszélyesnek nyilvánítják, és elküldik egy internálótáborba.
A fülemüleerdő megváltoztatja a gyerekek életét
1919-et írunk. Mami beteg. Apa külföldön dolgozik. Jane néni túl elfoglalt, hogy odafigyeljen Henriettára és az árnyakra, amiket lát - vagy látni vél - az új otthonukban, Reményházban. Henry felfedezi, hogy a ház és környéke különös titkokkal van tele - ott az elfeledett padlás, az időről időre...
Az élet ettől kezdve napról napra nehezebbé válik Pet és lobbanékony természetű nővére, Magda számára. De nemcsak náluk, hanem az egész faluban is felbolydulnak a dolgok. Egyre világosabb, hogy ellenség lapul a közösségben, hiszen több szabotázsakció is történik; épületek gyulladnak ki és valaki a telefonvezetékeket is módszeresen elvágja. Maga Pet is egyre több rejtéllyel szembesül maga körül. Az idősebbek sok mindent nem árulnak el neki, de ő mégis szinte mindent lát vagy hall a világítótoronyból. A titkok sokasága egyrészt arra készteti, hogy maga se beszéljen mindarról, amit megtud, másrészt arra, hogy egyedül járjon utána, hogy mi is folyhat az események hátterében.
A könyv atmoszféráját ettől kezdve a gyanakvás és a titkok súlya határozza meg. Lucy Strange nagyon izgalmasan mutatja be, hogyan tud ez a két dolog olyan emberek közé is mély árkot ásni, akik egyébként szeretik egymást és normál körülmények között mindent megosztanának egymással. A háború azonban elválasztja az embereket, az elhallgatások és a fájdalom óhatatlanul befészkeli magát mindenhova, és megbontja a bizalmi kapcsolatokat.
Mi az U18? Új rovatot indítottunk, amely kimondottan a 18 év alattiakra fókuszál. A rovatban elsősorban gyerek- és ifjúsági irodalmi könyveket fogunk bemutatni, de tervezzük, hogy időről időre olyan könyveket is beemelünk, melyeket a kiadójuk alapvetően a felnőtt olvasóközönségnek szánt, az adott kötet témája, érzékenysége miatt azonban a fiatalabb olvasók is bátran a kezükbe vehetik. A rovat eddigi cikkeit itt találjátok!
A család viharos történetét Pet szemszögén keresztül ismerjük meg, aki nagyon izgalmas karakter, mert bár kifejezetten értelmes, érzékeny és kicsit koraérett is, a félelmei sokszor legyőzik. Ha megijed, gyakran előfordul vele, hogy ledermed és nem tud cselekedni. Ezzel ő maga is tisztában van, és szeretne fejlődni, arra vágyik, hogy végre „belenőjön” a saját nevébe, amelyről úgy érzi, több számmal nagyobb rá. Pet másik fontos tulajdonsága, hogy elég élénk a fantáziája. A képzeletét főként a Wyrm és a Kősziklák legendája mozgatja meg, amelyet kiskorában hallott az apjától. A kísérteties történet négy lányról szól, akik feláldozták magukat azért, hogy az apjuk életben hazatérhessen a tengerről, és ezért kősziklává kellett változniuk. Petra minden eseményt ezen a történeten keresztül értelmez és meggyőződése, hogy az valamilyen formában az ő életét is meg fogja határozni.
„Az apámnak és a nővéremnek a Wyrm és a Kőszikla története csupán ennyi volt – a századok ködén át földerengő legenda. De nekem nem. Attól a pillanattól kezdve, hogy először hallottam a történetet, tudtam, hogy sokkal, de sokkal több annál. Tudtam a csontvelőm remegéséből, a bőröm bizsergéséből. Tudtam, hogy a szirtek ősi mágiája nagyon is valós, és nekem – valamiképpen – az a végzetem, hogy a legenda részévé váljak.”
A világítótorony legendájának ez az egyik erénye: bemutat egy misztikus, varázslattal átitatott világot, miközben olyan szörnyű eseményekre épül a cselekménye, amelyek a valóságban is megtörténtek. Ez a kettősség, amely a realitás és a fantázia találkozásából adódik, meghatározza a könyv egész atmoszféráját. Ahogy azt a szerző is elmondja az utószóban, Petra és családja története kitaláción alapul, de az őket övező események, például a Helyi Önkéntes Véderő létrehozása, a hazaárulási törvény elfogadása vagy a dunkerque-i csata, nagyon is valóságosak.
A könyv misztikus vonalát egyébként tovább erősítik a történet szimbolikus helyszínei. Például a világítótorony, amely bár fontos stratégiai célpont a háborúban, közben a remény és a fény jelképe is. Hasonlóan a csempészek által vájt titkos földalatti alagúthoz, amely fontos menedék a gyerekek számára, amikor nincs hova menni. Ahogy a legendában szereplő zátonyszörny, a Wyrm is jelképes, amely a külvilágból jövő veszélyek szimbóluma, és amely mint ilyen, Petra rémálmainak is állandó szereplője.
Lucy Strange könyve elméletben lányregény, de a gyakorlatban inkább súlyos történelmi regénynek érződik, amelyben még a krimik néhány eleme is megtalálható. Egyáltalán nem könnyed történet, a főszereplőnek, Petrának sok trauma terhét kell cipelnie, és egyedül kell helytállnia olyan helyzetekben, amelyek egy felnőtt számára is feldolgozhatatlanok. Emiatt idejekorán kénytelen felnőni, mert a bajban végtelenül magányossá és kiszolgáltatottá válik.
„Annyira megszoktam már, hogy a repülôgépek oda-vissza süvöltenek a Kastély felett, hogy már nehéz volt emlékezetembe idézni azt az idôt, amikor a sziklák igazán csendesek voltak. Próbáltam a szívemben ôrizni a régi szirtet, és megvoltak Mutti rajzai és festményei, hogy emlékeztessenek arra, miként festett a bunkerek és a szögesdrót elôtt. Ám nagyon nehéz volt felidézni azt a békés, biztonságos, derûs érzést, most, hogy a háború mindenütt jelen volt. Minden megváltozott. Mintha dermesztôen hideg lett volna – olyan hideg, mint amikor az ember egész testében reszket, és a fogai összekoccannak. Amikor az ember ennyire fázik, nagyon nehéz elképzelnie, hogy valaha túlságosan is melege lehetett.”
A világítótorony legendáját elvileg tízéves kortól ajánlják, de inkább 12-13 évesek vagy ennél idősebbek kezébe való, mert a háborús téma miatt viszonylag sok trauma, gyász és erőszak szövi át a cselekményét, amelyeket olvasóként nem könnyű megemészteni (és ezt az érzést csak fokozza, hogy a történetnek valós alapja van). Másrészről viszont, ha az ember már elég idős ahhoz, hogy ezt fel tudja dolgozni, akkor Lucy Strange könyvét lehet úgy olvasni mint egy megható és tanulságos történetet a háború természetéről, az idegengyűlöletről, a titkok ártalmasságáról és a belső erő megtalálásáról. Mert Petnek sok szörnyűségen kell keresztül mennie, de ezek eredményeképp megtalálja magában azt az erőt és bátorságot, amelyre mindig is vágyott.
„Most, amikor leírom a nevem, Petra Zimmerman Smith, már nem tűnik úgy, mintha több számmal nagyobb lenne rám. Ez egy olyan név, amely tökéletesen illik hozzám.”
