B+
Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach
Libri könyvkiadó, Budapest, 2012, 264 oldal, 2542 Ft
Előrebocsátom, hogy végtelenül egyszerű olvasó vagyok, ezért Dunajcsik Mátyásról korábban elég keveset tudtam, körülbelül annyit, hogy a Bródy Sándor-díjas fiatal költő előbb a Magvető szerkesztője lett, majd Sárközy Bencével közösen távoztak a kiadótól, hogy megvalósítsák saját terveiket. Ebből a projektből lett a Libri Kiadó, ő pedig szépirodalmi főszerkesztő, így máris elég pikáns, hogy épp ennek a kiadónak a gondozásában jelenik meg Dunajcsik Mátyás első prózai munkája. Ennek megfelelő malíciával vettem kézbe az egyébként impozánsan kivitelezett könyvet, amely aztán kétszer is megbosszulta a rosszindulatomat: kétszer is továbbutaztam véletlenül, annyira belemerültem a könyv olvasásába. Ilyen élményre egyáltalán nem számítottam: de a Tizenhárom távoli történet alcímet viselő Balbec Beach ideális nyári olvasmány, érdekes, szépen megírt, szinte nem is kapcsolódó történetek füzére.
Az alapos olvasó (aki nem én vagyok), azt is tudta volna, hogy ezeknek a történeteknek a nagy része (a 13 történetből konkrétan 11) korábban már megjelent irodalmi folyóiratokban, és mai napig fellelhetőek online (lásd a cikk végén a linkeket) így a könyv a két új történet mellett a kötetbe rendezés aktusát és Plinio Ávila grafikáit tudja újdonságként felmutatni. A grafikák is csak részben újak, nagy részük A Berlin alatt a föld projekthez készült: a használt metrójegyeken lévő grafikákhoz Dunajcsik írt kísérőszöveget: a kiállítás négy nyelvű könyv formájában is megjelent korábban. Így még ellentmondásosabb a kiadó egyik vezetőjének első prózai kötete, de el kell ismerni, a bekerült szövegek valóban erős, jó novellák: csak éppen régiek.
A Balbec Beach valóban szép könyv, jó minőségű papíron, igényes kötésben, a külső borító sejtelmes fotója (Eva Tomei: Trouville, Normandia) jól illik a beltartalomhoz, és azt levéve is szép kék könyvecskét cipelhetünk magunkkal. A felkészült olvasó azt is tudta volna, hogy Dunajcsik megszállottja Proustnak (a témával foglalkozó blogja) Thomas Mann-nak és Velencének is, így nem csodálkozott volna egyáltalán, hogy ezek a motívumok ismétlődnek az egymáshoz egyébként nem kapcsolódó szövegekben. Azt viszont tényleg tudtam, hogy szokott fordítani franciából, így a Szex és irodalom-ban, ahol a kiadó vezetője és a műfordító vitáznak egy pornogáf francia regényről, teljesen egyértelműek voltak az önéletrajzi elemek, és szintén könnyen felismerhető volt a melegségét egyébként nyíltan vállaló Dunajcsik a Szlovák tangó “magyar költő” figurájában.
Tizenhárom távoli történet - de valahogy mégis egységet képeznek, ha egymás után olvassuk őket. Sztori szinten nem kapcsolódik a nagymama lábának preparálása, a férfikupiban befőttesüvegbe gyűjtött Duna-vízhez és a gömbtévét is egy másik világban küldte a nagybácsi. A motívumok azonban mégiscsak összetartanak: Dunajcsik visszatérő témája az alkotással való küszködés, a műalkotás témájának keresése; a régi történetek, a múlt feltárása, megértése; a jelentéstulajdonítás, mi mit jelentett és miért azt jelenti még ma is - ezek az örök kérdések jelennek meg egy-egy történetben. Közben végtelenül referenciális a szöveg: a kötet csúcspontját jelentő Elefánt a Blaha Lujza téri Jelen Bisztóban játszódik, és egy hússal foglalkozó művészről szól, miközben egy hússal foglalkozó művésznek (a zseniális Szöllősi Gézának) van ajánlva, de a Csendes Létteremben kezdődő A láthatatlan Budapest helyszínei is tökéletesen beazonosíthatók. A tizenhárom történetből A Berlin alatt a föld lóg ki leginkább: a grafikákhoz társított rövid szövegek már-már szabadversszerűek, így nem tudják kirajzolni a bonyolult, szétfolyó történetet az apját elvesztő fiúról. Ettől az egy bakitól eltekintve a Balbec beach szövegei erősek, hatásosak, és jól megírtak - talán a szépelgés az egyetlen vád, amit felhozhatnánk ellene, de igazság szerint engem nem zavart a megformáltsággal való játék sem, sőt pont ez a nyelvhasználat tudta felülírni a szöveg refernciáit és tudott létrehozni egy valószerűtlenül lebegő teret az elbeszélések köré.
A végén visszatérünk hozzám, az egyszerű olvasóhoz. Mert mi értelme van egy korábbi írásokat változtatás nélkül összegyűjtő novelláskötetnek, ha nem az, hogy a magasirodalom folyóiratos- felolvasós elefántcsonttornyából elhozza a szövegeket a könyvesboltok egyszerű, történetre éhes népének. Márpedig nálam a Balbec Beach jól megfelelt, képet kaptam egy pályakezdő prózaíróról, hogy milyen témák (magaskultúra, homoszexualitás, város) és milyen szövegszerkesztések (valószerűtlen álomszerűség, túldíszítettség és referencialitás) érdeklik, miben gondolkodik. Én befizetnék egy regényre is.
Olvasd el a Dunajcsik Mátyás Balbec Beach-ben szereplő novelláit!
Szex és irodalom, a műfordító hosszú napja
