Cseh Tamás - Bérczes László beszélgetőkönyve
Palatinus, 2007, 330 oldal, 3800 Ft
Cseh Tamás azok közé tartozott, akiket még jó hallgatni és akikről még jó hallani: nem használódott el a neve ebben az értékhiányos évtizedben. Az utolsó időszakban megjelentek az életét összegző kiadványok. Cseh Tamás halálára volt időnk felkészülni, volt időnk megemészteni. Ő maga sem csinált drámát halálos betegségéből. Nemrégiben futott ki a két lemezes Esszencia című zenei válogatása, melyben a Bereményivel közösen szerzett dalaik legjavát gyűjtötték össze. Valamint elkészült ez a kiadvány is, Bérczes László beszélgetőkönyve, akit évtizedes barátság kötött Cseh Tamáshoz. A könyv 20 beszélgetést és 130 fotót tartalmaz.
Az első mondat megadja az alaphangot, mindent elárul: "Három hete derült ki, hogy rosszindulatú daganat van a tüdőmben, és holnap elkezdődik egy kemoterápiás kezelés." Cseh Tamásnak e kiadvány elkészültekor, a beszélgetések elhangzásakor valószínűleg már nem volt mit vesztenie. Készült a legrosszabbra, rendezte a dolgait, végrendeletet írt. Betegségével szembenézve, azt elfogadva vágtak bele a munkába, így született meg ez a "mindent Cseh Tamásról kötet", amely bensőséges, manírmentes beszélgetésekből áll össze.
Cseh Tamás szépen lassan elmesél mindent, az első, száz forintért vásárolt gitártól, egészen a véresen komolyan (szó szerint) vett indián játékokig. Megtudjuk, hogy az az említett első gitárját, héthúros orosz gitárt még gyufaszállal pengette, és megírta rajta a Bip-pip-rock című számot, hogy Almádiból kitiltották, mert lázította az ifjúságot a Come on lets twist again többszöri nyílt színi előadásával. Megtudjuk, mikor gyújtott rá először, Tervet szívott, mert a Munkást akkor még nem bírta volna. De azt is, hogy a legnagyobb gázsi, amit életében kapott egy koncertért négyszázezer forint volt, bár soha nem a pénz, hanem a zene miatt ment dalolni - ezért is fájlalja, hogy igaztalanul elterjedt róla, akár egy üveg borért is elmegy.
Cseh Tamás nagyon nyíltan beszél. Szerelmekről, szenvedélyről, legendákról, de italról, rosszul végződő, kellemetlen részegeskedésekről, verekedésekről is. Mert Cseh Tamás elsősorban persze a zenéje volt, de közben ember is, ráadásul emberként legalább olyan szenvedélyes, mint a zenéje. Elmeséli, hogy régebben sokszor kellett magát szégyelnie, mert nem bírt uralkodni egy-egy előadás után a felgyülemlett energiákon ("olyan izzó idegpályákra csurgott rá az alkohol, hogy azonnal meghülyültem"), hogy sokszor megbántott embereket, sokakat örökre. Saját bevallása szerint egyszer Bereményi egy orvos ismerősét is megkérdezte, hogy mit kellene tennie, hogy amit másfél óra előadás alatt felépít, azt utána ne rombolja le: "Leüssem egy homokzsákkal, vagy mit csináljak?-kérdezte Géza".
"Lee ilyen fiú"
"Gondolom egypáran beírták nekem a fekete pontot. Jogos. Szevasztok! Jogos volt!" - teszi még hozzá.
"De ezek elmúltak már. Elcsendesedtem. Előadás előtt szoktam azért inni egy-két deci bort, az alkohol megbizsergeti az embert, segít, hogy meg tudj bolondulni, egy kis finomszesz segít beszabadulni abba a világba, ahol már csak a dalok vannak, a közönség meg te, és ahol a tudatosság és ösztönösség írtózatos sebességgel keveredik, és hoz létre valamit [...] De ne legyen félrértés:nem az italon múlik".
Mesél arról is, amikor nem tudott folytatni egy-egy előadást a közönség miatt. "Nem tudsz magyarul, baszd meg" - kiabáltak be neki egyszer a közönség értetlen tagjai a megértük az új tavaszot... szövegrész hallatán, és Cseh Tamás képtelen volt folytatni a műsort.
Megismerjük legjelentősebb időszakát, a legendás hetvenes éveket, amikor is a véletlen összehozza egy furcsa fiatalemberrel, aki egy kocsmázáskor hozzáfordult, hogy igaz-e, hogy énekel és gitározik, mert ő írna hozzá szövegeket. A sráccal másnapra találkozót beszéltek meg, amit Cseh Tamás elfelejtett, csak véletlenül maradt otthon. A srác Bereményi Géza volt, és aznap megírták életük legelső közös számát. Ez volt az Ócska cipő. Cseh Tamás pengette a dallamot és dúdolt, Bereményi meg néhány perc alatt telekörmölt egy papírlapot és kész lett a szöveg.
Az első dal
Ezekután életének legszínesebb korszaka következik, összeköltözik Bereményivel és dalokat írnak, persze hamarosan megjelenik Másik János is és három hónap alatt elkészül a Levél nővéremnek. Együttélésükről mindennél szebben tanúskodnak a könyvben megtekinthető, elolvasható üzenőcédulák, amiket egymásnak hagytak, például:
“Könnyű kávé Tündikénél!” - ha ez a cédula virított az ajtón és várta a hazaérkezőt, akkor a másik odabent nővel foglalatoskodott, ezért a ház melletti presszóba volt javallott menni, ahol egy Tündike nevű nő volt a felszolgáló.
Erre válaszolhatott Cseh Tamás ingerült cetlije: “Bereményi! Két napja nem tudok bejutni a lakásba! Itt vagyok az Izolabella drink-bárban (iskola utca) du. 5-től. Elegem van ebből!”
De akadtak ennél szürreálisabb üzenetek is:“Elmentem a ifjakhoz, hátha ott vagyok, és ha ott vagyok beszélek egy kicsit magammal.”
Végig lehetne mesélni az egész kötetet, de inkább szerezze be, aki teheti. Persze a vidám történetek mellett elkerülhetetlen, hogy a szomorú valósággal is szembesüljünk, időről időre felbukkan Bérczes és Cseh beszélgetésében a tüdőrák, Cseh Tamás nem kerülgeti a témát, nyíltan beszél, hulló hajról, súlyos gyógyszer mennyiségekről, étvágytalanságról, gyógykezelésekről. Bensőséges hangulatú, egyszerre vidám és megrendítő, őszinte kiadvány lett a végeredmény.
Legvégül álljon itt az egyik üzenőcédula a legendás időszakból: “elmentem telefonálni, tehát a helyzet kiszámíthatatlanná vált. Uraim. Valószínűleg persze, mindjárt visszajövök”
"Játsszuk azt, hogy játszunk megint"
