A szülinapi torta gyertyáinak elfújásakor sebtében elmormolt kívánságok listáját böngészve a leggyakrabban elrebegett óhajok közt szerepel a címbéli ajándék nap, életünk sorsfordító napjának újrajátszása. A sorsfordító nap sorsfordító órájának azon pillanata, amikor ha egy másodperccel tovább maradunk csendben, szólalunk meg, moccanunk meg, teszünk meg egy lépést, nem teszünk épp semmit, akkor talán nem bámészkodnánk olyan értetlen, mit sem sejtő szemekkel saját temetésünk napján, családtagjaonk üres, közömbös, könny nélküli arcait vizslatva, mint Keszi Dániel azon a tikkasztóan forró július 4-i napon.
Páll Szilárd: Keszi Dániel ajándék napja
Ab Ovo, 2015, 260 oldal, 2650 HUF
A regény hatásos felütéssel indít, a koncepció, az egyetlen nap újra- és újraélésének ötlete már az Idétlen időkig házsártos Bill Murray-éjének karaktere óta kísérti a tanmesére éhes néző- és olvasóközönséget. Páll Szilárd azonban csavarint egyet az alaptézisen és felveti a múltban történtek újraírásának gondolatát, van-e, lehet-e esély, egy mindent felülíró végső lehetőség arra, hogy jóvátegyük a jóvátehetetlent, hogy az élet sűrű rengetegén végigmasírozó ötvenhét éves férfi meghozhassa azokat a döntéseket, melyeket huszonöt évesen, fejest ugorva a csillogó és rengeteg pénzzel kecsegtető győri élet habjai közé, elmulasztott megtenni, elszalasztva a boldog élet egyetlen reményét.
Laci, Edit, Anya és Sára. Dániel életének négy kulcsfigurája, értük Keszi „bevállalja hát lottó ötösét”, versenyt fut az idővel a megmentésük reményében. A regény egyetlen nap világmegváltó történéseit tárja elénk. A megmentendő lelkek listáján a forrófejű, hőzöngve iddogáló legjobb barát, Zsizsik Laci az első, aki abban a bogárhátúban leli tíz nappal később halálát, amelyet a jómódú, de érzelmileg megnyílni képtelen apa szánt fiának a szeretet nélküli, élére vasalt szabályok közt leélt gyermekkor kárpótlásaként. A szolnoki hazatérés szívbemarkoló jelenetébe csöppenünk; a férje halálával és egyetlen fia távolságtartásával sújtott édesanya feltétel nélküli szeretete fogadja a tékozló fiút, akiben felrémlik az első nagy tanulság: „Törődj anyáddal”. Szíve minden szeretetét és az elkövetkező tizenöt hideg közönyben töltött éve miatti bűntudatot magába sűrítő öleléssel mond istenhozzádot édesanyjának.
Ahogy Rácz bácsi rozsdásodó, hamvaiból életre keltett óráinak a mutatói kérlelhetetlenül robognak előre a mindent elsöprő éjfél felé, úgy fogynak a megmentendő lelkek listáján is a nevek. A Lipótmezőn tett közjáték főszereplője Asztalos Edit, a gyermekkori lelki társ, a meg nem értett bolyongó lélek, József Attila reinkarnációja, akinek élete megállíthatatlanul zuhan a semmibe, és az eszelősen imádott tragikus életű költő sorsa beteljesedni látszik.
A könyv utolsó fejezetében a korábbi életmentési kísérletek zakatoló feszültsége átvált nosztalgikus csendes szomorúságba, Dániel a kapualjban várakozik Sárára, élete igaz szerelmére. Felrémlik előtte az elszalasztott boldog élet képe, a Nagyítás - együtt bejárni tervezett - Londonja, Fellini Rómája és Godard Riviérája. Ajándék napjának órái meg vannak számlálva, az örök fénybe lépés előtti utolsó perceket az olcsó kis albérletben, szerelmük izzó napjainak színhelyén traubiszódát szürcsölve töltik a múlt képein merengve.
A regény nagy kérdésének megválaszolása az utolsó oldalakig rejtve marad, a meglepő, ugyanakkor a megoldás fényében mégiscsak egyértelmű csattanó egy frappáns keretbe foglalja a történetet, nyugvópontra helyezve az ajándék nap órái közben átélt jellemfejlődés mozaikjait, átformálva, új köntösbe bújtatva a vágyott jövő vízióját.
A könyvben felidézett pillanatok, órák, napok, évek, apró puzzle darabkák, amelyekből egyszer csak kirakjuk saját portrénkat. A lapok tanulsága, hogy ne várjunk a szeszélyes Gábriel érkezéséig azzal, hogy jóvátegyük a jóvátehetetlent, vállaljuk be saját lottó ötösünket, hogy életünk minden reggele egy újabb ajándék napra virradjon.
Szerző: Papp Csilla
