Elmore Leonard: Váltságdíj fejében
Jaffa Kiadó, 230 oldal, 2013, 2499 Ft
Bár Raylan Givens figurája leginkább A törvény embere című krimisorozatból lehet ismerős a hazai nézőknek, a régi vágású rendőrbíró is a könyvek lapjairól dobbantott a tévéképernyőre. Méghozzá nem is akárki, hanem egyenesen Elmore Leonard, a nemrég elhunyt legendás krimi-szerző könyveiből, akinek még Tarantino is előszeretettel nyúlta a szövegeit.
Leonard le sem tagadhatná, hogy a bűnügyi sztorik mellett a western a kedvenc műfaja. És nem pusztán amiatt, mert nehéz lenne szemet hunyni a kisebb könyvtárat megtöltő vadnyugati sztorijai vagy a pár évvel halála előtt kapott western-szerzői életműdíj fölött, hanem mert még urbánus krimijeiből is könnyű kihallani a sarkantyúk vészjósló pengését. Ez az elmaradhatatlan western-hangulat épp a Raylan-regényekben válik teljesen nyilvánvalóvá, ahol konkrétan egy szűkszavú és villámkezű cowboy lép Hammett vagy Chandler ballonkabátos detektíveinek nyomdokaiba.
Hősünk tehát maga a két lábon járó anakronizmus, akinek makacs heroizmusa és merev erkölcsei pont annyira idejétmúltak, mint öltözete. Ezzel a kontraszttal ugyan a lassan ötödik évadába forduló tévésorozat is gyakran játszik, ám sosem élezi ki annyira, mint ahogy azt maga Leonard tette a figurát életre hívó regényeiben. A Váltságdíj fejében, és a nálunk még ki nem adott Pronto ugyanis nem a Raylan szülőföldjét jelentő Kentuckyban, hanem a napfényes Miamiban játszódik (a ciklus utolsó darabja tavaly jelent meg nálunk "Raylan" címmel, a Jaffa Kiadó tehát valamilyen különös okból rákjárással halad a kronológián).
Márpedig a helyszín ez esetben sokat nyom a latban. Az ugyanis jócskán felerősíti az alaphelyzetben kódolt komikumot, hogy Raylan itt nem a hallgatag és marcona harlani gengsztereknek, hanem Florida bohémabb, szabadosabb és színesebb alvilágának a mindennapjait keseríti. Míg Kentuckyban az egész környezet kissé a westernek félcivilizált, kopár világa felé húzott, addig itt élesen leválik a háttérről a karót nyelt rendőrbíró figurája. Raylan környezetidegen elemként bolyong a hawaii inges nehézfiúk, golfozó bankárok és lecsúszott hippik birodalmában. Avítt gesztusait még pórul járt áldozatai is gyakran megmosolyogják - mindez persze a legkevésbé sem zavarja meg őt az ügy módszeres felgöngyölítésében.
Pedig ez a bizonyos ügy nem is túl kellemes számára, hiszen barátnője köddé vált expasiját kéne előkerítenie valahogyan. Na, de idealista cowboyunkat nem olyan fából faragták, hogy hagyná magát holmi érzelmek által letéríteni az igazság sárga köves útjáról, mely tökös beszólásokkal és heves pisztolypárbajokkal van kikövezve. A bonyodalom, hogy a szóban forgó expasi - foglalkozására nézve visszavonult bukméker - épp kispályás, de annál ambiciózusabb bűnözők vendégszeretetét élvezi, akik az emberrablási biznisz forradalmi üzleti modelljeit igyekeznek kikísérletezni az ő közreműködésével.
Leonard a tőle megszokott rövid, szikár jelenetekben villantja fel a félresikerült túszejtés és az eltűnt személy utáni nyomozás egymásba gabalyodó szálait, mintha csak egy film feszes párhuzamos montázsa peregne a szemünk előtt. A könyv savát-borsát azonban nem a cselekményvezetés, inkább a sodró lendületű párbeszédek adják. A Váltságdíj fejében jól példázza, hogy miért is kiáltották ki Leonardot az életszerű dialógusok nagymesterének, és hogy Tarantino sem véletlenül tisztelgett előtte a Jackie Brownnal, hiszen összes filmjéből kihallható, hogy tőle vette a legfontosabb nyelvleckéket a saját parttalan pofázásaihoz.
Szikár, lényegre törő, negyven év írói tapasztalatáról és tökéletes ritmusérzékről tanúskodó nyelvezet adja tehát a sztori alapanyagát, ahogy azt el is várjuk a sallangmentes regényírás tízparancsolatának későbbi lefektetőjétől. Leonard a Váltságdíj fejében írásakor is szem előtt tartotta saját jótanácsait, és inkább önmaga vált meg azoktól a részektől, melyeket amúgy is jó eséllyel átugranának az olvasók.
Hosszas tájleírásokat, vagy a karakterek részletes jellemzését hiába is keresnénk, hiszen Leonard a párbeszédeket használja ecsetvonásként. Ami marad: egy tömény cselekményfolyam, melybe elég épp csak belépni, aztán 230 oldalon keresztül sodortathatjuk magunkat. A sztori alaptónusai lényegesen kevésbé sötétek, mint a nagy hardboiled-elődöké, vagy akár csak a ciklus következő darabját jelentő "Fire in the Hole" című novelláé, mely hősünk Kentuckyba való visszatéréséről szól, és egyben a tévésorozat kiindulópontját is jelenti. A floridai napfény és a sztorit mélyen átitató helyzetkomikum nem igazán enged teret a vérdrámának, ám ez korántsem jelenti azt, hogy Raylannak ne kellene számos alkalommal pisztolyt rántania. Márpedig, ha egy cowboy pisztolyt ránt, akkor használni is fogja. Ezt majd egyszer magyarázza el valaki a miami bűnözőknek is...
Szerző: Jankovics Márton
