Utazás Abszurdisztánba

Kiss Orsi | 2013. november 21. |

Vámos Miklós: Majdnem összes - Válogatott novellák

Európa Könyvkiadó, 2013, 652 oldal, 3392 HUF

A szokatlan címre a kötet előszavában maga a szerző ad magyarázatot, hiszen kevés kivételtől eltekintve itt van az elmúlt közel ötven év valamennyi novellája, mínusz a bár- és még egynehány egyéb, például angolul megjelent novella. Valamikor a hatvanas évek közepén indítunk, egy közelebbről nem lokalizált általános iskolában, ahol a kicsik bajai csak a felületes szemlélő számára lehetnek marginálisak. A címbeli kisfiúból hamar problémás nagyfiú lesz, sőt, kamasz, akit kiborít a családi pedantéria (és aki mások frappáns megállapításait vagy modorosságait lopva próbál egyéniséggé formálódni), majd vergődő fiatal férfi, aki alig várja, hogy véget érjen az a „harmadosztályú hétköznapi fasizmus”, amivé a magyar néphadsereg bunkó kiképző tisztjei változtatták a sorkatonai szolgálat hétköznapjait.

A katonaság egyike Vámos visszatérő (traumatikus) helyszíneinek: fiatalkori szenvedéseinek színhelyére tér vissza az Alkalmi áron hőse, aki a leszereléskor megfogadta, hogy soha többé nem teszi be a lábát Kalocsára. De ugyancsak a sorkatonai mindennapok képtelenségeiről mesél a Váltás vagy a Kérelem. Időben ekkor még nyakig benne vagyunk a szocializmusban: elintézni bármit is, csak protekcióval lehet, legyen az egy ügyvédbojtári állás, egy lakáskiutalás vagy négy Trabant-gumi (Az ember szerez).

A novellák egy része komplett ívet visz végig: a Lázadásokban felbukkanó, ám ott még csak epizodista Péter a Micsoda nyárban már határozottan magához ragadja a kezdeményezést, hogy azután szépen, történetről történetre nyomon kövessük a félárván maradt, joghallgató fiú munkahelyi, párkapcsolati, társasági, megélhetési kínlódásait, melyek kívülről szemlélve szürkén és unalmasan illeszkednek a hatvanas évek szürke és unalmas hétköznapjaiba. Ezeknek a mindennapoknak az alapeleme a szorongás, nem dominánsan, de valahogy mégis minden pillanatban ott zümmög az elég jó/alkalmas/ügyes/rendszerbe simuló vagyok-e kérdése.

Szereplőink nem lázadnak, hanem próbálnak együtt élni a rendszer abszurditásaival. A legtalálóbb ebből a szempontból a Gáz van című írás, ahol a szaki minden próbálkozása ellenére újra és újra szivárog a gázcső. A folyamatos kiszállásoknak köszönhetően már-már kedélyes kapcsolat alakul ki a zsörtölődő ügyfél és a túlhajszolt mester között, a cső azonban még mindig szivárog, így a kuncsaft arra az elhatározásra jut, hogy ha már a hibát nem lehet elhárítani, akkor nincs más választása, hozzá kell szoknia a gázhoz:

„Kérem alázattal, értsük meg végre, hogy egy kis gáz nem a világ, gázszagban is lehet élni, az ember nagyon szívós ám, bizony, állítólag a macska a legszívósabb állat a világon, mert az mindig a talpára esik, hát, fiatal barátom, az ember még a macskánál is macskább, ezt én mondom magának, és azért ülök itt! Magának is azt tanácsolom, hogy fogja azt a sámlit, és telepedjen szépen mellém!”

A veszteség, a gyász és az ahhoz való viszony már a korai novellákban is fontos szerepet játszott (Micsoda nyár, Mécs), de a motívum végigvonul az egész köteten, hogy azután a Mianyánkban csúcsosodjon ki. Ebben a férje sírját évek óta nem látogató özvegy azzal kénytelen szembesülni, hogy férje hamvait – miután nem váltotta meg újra az urnahelyet – tömegsírba szórták. Hisztériás rohamot kap, és először a temetői alkalmazotton, majd a temetőt messziről elkerülő felnőtt fián tölti ki tehetetlen dühét. „Nem tudok ilyen egyszerűen belenyugodni! Harcolni fogok az igazamért! Pert indítok! Panaszt teszek a tanácsnál! a pártbizottságon! Beírok a rádiónak! a televíziónak!!!”.

Az alá-fölérendeltségi viszony egyébként már az Előszó az ábécéhez című első blokkban is szembeötlő, ez pedig később változatos formákban és variációkban (szülő-gyerek, joghallgató-bíró, sorkatonák-kiképzők, protekciósok és mindenki más) újra és újra felbukkan a szövegben.

A Majdnem összesben Vámos szereplői együtt nőnek, öregszenek az őket íróval, állnak munkába, lesznek szerelmesek, majd válnak el, vállalnak gyereket, kocsit, újrakezdést. Kis kiharapott falatok a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekből (a novellák végigmennek egészen 2013-ig, a legtöbbet mégis a régebbiek mesélnek, talán azért, mert azok sokunk számára még emlékképként sincsenek meg – ha meg igen, akkor meg azért), a szövegek gördülékenyek, mentesek mindenféle irodalmi flikk-flakktól. Kicsit olyan, mint egy fotóalbum, ahol a képek helyét Vámos teleírta az emlékeivel. Személyes kedvenc: Cédulák.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.