A+
Stan Sakai: Usagi Yojimbo 6: Körök
Fordította: Frank Zita

Vad Virágok Könyvműhely, Budapest, 2009. 1790 Ft.

Még mindig a legjobb a magyar nyelven megjelenő képregények közül (vagy hogy tárgyilagosabb legyek, a Lucky Luke-sorozattal egyensúlyoznak együtt a piedesztálon) Stan Sakainak ez a gazdátlan szamurájról szóló szériája éppen huszonöt éves. Remélem, megérjük, hogy a kijöjjön nálunk az egész. Bírom a magyar kiadás ízléses, a5-ös köteteit.

Ez az a rész, amikor az Usagi Yojimbo világa a korábbi kötetekben leadott expozíció felhasználásával kezd kiépíteni egy még komplexebb saját univerzumot. Plusz ez az a rész, amelyben Sakai goes nutso, és bevonja a japán természetfeletti, értsd horror-mitológiát. Támadnak a jurei-ek, onik ezerrel.

A kötet összesen nyolc történetet foglal magába: az első négyben (egyetlen egy kivételével) Usaginak valamilyen szörnnyel gyűlik meg a baja. A híd-ban egy kísértet tart rettegésben egy falut, a Júrei-ben egy ártatlan, legyilkolt lány szellemének segít bosszút állni, a Hercegnő-ben pedig egyenesen lovecrafti rémségekkel csatázik meg, és ebben a sztoriban végre egy oni, a japánok saját bejáratú démona is felbukkan. A sorból egyedül a Párbaj lóg ki, amely egy akciódús moralitástörténet.

A kötet második felét a Körök című sztorifüzér tölti ki. Dzsei, az őrült lándzsás, aki az egyik korábbi kötetben már bajt kevert (a figurát a szerző Riunoszuke Cukuéról, a Daibozacu Tóge főhőséről mintázta), ezúttal bandájával éppen azt a falut veszi ostrom alá, amelyben Usagi felnőtt. A rónin ekkor tér haza, és miután meglátogatja halottnak hitt mesterét, nekilát, hogy Dzseit és embereit is eltakarítsa.

Gyermekkori barátja, aki Usagi egykori szerelmét vette feleségül, és már korábban sem ugrott ki éppen a bőréből, mikor a rónin a faluban sertepertélt, ezúttal sem ájul el az ötlettől, hogy az asszony és Usagi belefeledkezzenek a régi emlékekbe. A közös harc során a felgyülemlett indulatok a felszínre törnek, és olyan titkokról lebben fel a lepel, amelyek Usagit magát és világlátását is megváltoztatják…

A jelenleg Amerikában futó szériát ezekkel az eredetileg a nyolcvanas években megírt-megrajzolt történetekkel összehasonlítva főleg a grafikai színvonal differenciája szembetűnő. A korai sztorik rajzai jóval részletesebbek, kidolgozottabbak, sőt, a sztori is rezonánsabb, pedig akkoriban Usagi még nem tudhatott maga mögött 25 évnyi barangolást.