Újabb titkok a föld alatt

RóbertKatalin | 2009. január 05. |

B+
Roderick Gordon – Brian Williams: Földmély titka, Agave Kiadó, 2008, Ford: Görgey Etelka, 475 o, 2980 Ft

Az Agave Kiadó pontosan tartotta az időzítést, amelyet Az alagutak rejtélye (kritkánk itt) fülszövegében vállalt, amikor egy év múlva, idén decemberre megjelentették a könyv második kötetét, a Földmély titkát is. Ha emlékszünk még Az alagutak rejtélyére, tudjuk, hogy egy letehetetlen, azonban rengeteg kérdést maga után hagyó könyv második kötete látott most napvilágot. Arról, hogy a szerzőpáros műve a Harry Potter nyomdokaiba léphetne, továbbra sem sikerült meggyőzni, de tagadhatatlan, hogy még mindig érdekes a lassan a továbbgyűrűző trilógia, és továbbra is érdeklődve várjuk a harmadik, mindent lezáró kötetet.

A Földmély titka első oldalai komoly aggodalommal töltöttek el: a szerzők úgy ragadták fel a föld mélye felé tartó vonaton utazó Will és Chester történetének fonalát, mintha csak a következő fejezetet, s nem egy hónapokkal később megjelenő kötetet kezdtek volna el. Ezáltal minden olyan olvasónak, akit nem foglalkoztatott az elmúlt év során mindenek előtt Will Burrows és kalandjai, és nem olvasta többször újra a kötetet, meg kell erőltetnie emlékezetét, hogy beazonosítsa a szereplőket és felidézze az olyan fogalmak jelentését, mint „koprolit”. Tény, hogy az is zavaró, ha egy könyv elején egy fejezetben tudatják velünk minden korábbi rész eseményeit – ahogy tette azt J. K. Rowling a Harry Potter sorozat minden egyes kötetének első fejezeteiben –, azonban az olvasó ilyen szintű egyedül hagyása is rosszul esik kicsit. Ha már van egy olyan szereplőnk, akinek a nyelve beletörik a különös szavakba, akkor nyugodtan fel is használhatnánk őt arra, hogy neki és az olvasónak együtt adjunk pár emlékeztető-magyarázó szót.

Az első kötetnél jó száz oldallal hosszabb Földmély titkában három szálon futnak az események. Az első könyvből megismert Will barátjával és öccsével továbbra is apja után kutat. A történetnek ez a szála kalandregény-szerű, bár préri vagy dzsungel helyett éppenséggel áthatolhatatlan sötétségben menekülnek főhőseink a Kolónia különleges hatalmú vezetői, a styxek elől. A második szál Will vér szerinti anyjának a fenti élete, menekülése majd visszatérése a föld alá. Ezen a szálon végre megérkezik a régóta áhított válaszok egy része, s megtudunk egy keveset arról, hogy kik és mi végre költöztek le a 19. században a föld alá. Később azonban az elhullajtott magyarázat-morzsák elfogynak, s ezen a szálon csak a styxek kegyetlenségét ismerhetjük meg még jobban. A harmadik szál Will apjának útja szintén a Földmélyben – bár örökösen elkerülve fiát. Ez a rész egy történelmi regény hangulatát árasztja. Dr. Burrows a valaha a föld alatt élt emberek nyomait fedezi fel, írásjeleiket fejti meg és Atlantiszról fantáziál – különös, hogy gyakorlatilag ugyanazon a terepen jár, ahol a másik két szál szereplői vérüket és verejtéküket hullatva próbálnak életben maradni, mégis mintha egy másik világ lenne.

A szerzők, akik igen jól képzettek geológiából, biológiából és archeológiából, és igyekeznek is ezen tudásukat beleépíteni a könyvbe – ami a fenti tudományok elvei szerint nem illene történetükbe, azt azzal magyarázzák, hogy a geológusok tévednek –, erős hiányosságokat mutatnak az érzelmek ábrázolása terén. Az, hogy egy anya és lánya, akik nem találkoztak tizenkét éve, egy pár perces beszélgetés után némán üldögéljen egymás mellett, mert „nincs mit mondaniuk egymásnak”, elképzelhetetlen számomra. Hasonlóan felszínes az a megoldás, amikor bár Willt lesújtja az, hogy meg kellett ölnie valakit, pár órányi szomorúságát mégis elsöpri a tény, hogy találtak néhány, a felszínen már kihalt állatot – ezeknek rajzolgatása után újra jókedvű lesz.

A történet a Földmély titka végén sem ér véget, csupán egy szakasz záródik le. Most már jól látható, hogy a három könyv mindegyikében egyre mélyebbre vezet a főszereplők útja: Az alagutak rejtélye a Kolóniában, a föld alatti területek legfelső szintjén játszódik, s végén a főszereplők elindulnak a mélyebben található, „középső” területre, a Földmélybe (meg kell jegyeznünk, hogy ez a „Földmély” szóalkotás sokat tesz hozzá Görgey Etelka amúgy is igen színvonalas fordításához), ahol a második könyv játszódok. Ennek végén szereplőink még mélyebbre tartanak, feltételezhetően a harmadik könyv helyszínére, valahol a Föld magjának közelében. Hiszünk benne, hogy azzal a könyvvel végre kikerekedik Will Burrows és kísérőinek története, s minden kérdésre választ kapunk. Addig is egy ügyes folytatást olvashatunk, ismét izgalmas fordulatokkal, bár az előző könyvnél kissé véresebb verzióban.