Tündérmesébe oltott torture porn

-Szűcs Gyula- | 2010. február 20. |

A+
Sandman - Az álmok fejedelme: Prelűdök és noktürnök
Írta: Neil Gaiman, rajzolta: Sam Keith, Mike Dringenberg és Malcolm Jones

Cartaphilus kiadó, 2009, 240 oldal, 4480 Ft.

 

Létezik egy képregénysorozat az angolszász mainstream comix történetében, ami mellett a Watchmen (melyről ugye köztudott, hogy "az egyetlen képregény, ami felkerült a TIME minden idők 100 legjobb regényét összegyűjtő toplistájára") is csak a második leglegleg lehet. Igen, a brit születésű Neil Gaiman Sandmanjéről van szó, ami 1988-tól 96-ig jelent meg a DC fiókkiadójánál, a Vertigónál. A Cartaphilusnak hála, az első nyolc rész tavaly ősz óta már magyarul is kapható. 

Pont ezért baromi nehéz okosat és frappánsat írni a Sandmanről. Az elmúlt 21 évben már mindent elmondtak róla: mérföldkő az angolszász képregény történetében; már nemcsak egyszerű szórakoztatás az olvasni nem tudóknak, hanem maga a festett szépirodalom; az egyetlen képregény, ami elhozta a World Fantasy Awardot. Neil Gaiman az újhullámos fantasy koronázatlan királya és atyaúristene; Stephen King kedvenc képregényírója; a brit képregényipar zászlóshajója; a modernkori Midasz király, aki bármihez nyúl, aranyat csinál vele bármelyik kiadónak, satöbbi, satöbbi. Gaiman ugyanis jóval messzebbre merészkedett, mint Alan Moore a Watchmennel: nemcsak kiforgatta önmagukból a rábízott, régi DC szuperhősöket (mint amilyen a címszereplő Sandman volt), de olyan részletgazdag meseuniverzumot szőtt köréjük, ahol végül a DC-hősök lettek a legjelentéktelenebb figurák.

Persze ezt a sorozat 88-as indulásakor még senki sem tudta. A Sandman első pár sztorija ugyanis egy fantasy és horror elemekkel meglocsolt képregényes kliséhegy: 1916-ban félbolond angol okkultisták egy csoportja meg akarja idézni a Halált, de csak egy kékhajú, pucér fickót, az Álmok hercegét (az angolszász mesékben az emberek szemébe homokot szóró Sandmant) sikerül foglyul ejteniük. 72 évvel később a rab kiszabadul, és vissza akarja szerezni az időközben ellopott cuccait: a John Constantine-hoz keveredett, homokkal teli tarsolyt, a pokol egyik démonánál lévő sisakját, és egy rubin holdkőt, amit Batmanék vettek el a DC-képregények tipikus, őrült szupergonoszától, a koponyaarcú Dr. Destinytől.

Gaiman kicsit olyan, mint Tarantino, legalábbis a munkamódszerét tekintve: gátlástalanul lop mindenhonnan, két pofára zabálja a mitológiai történeteket, Shakespeare-t, a kortárs horrort, a képregényeket, a sci-fit meg a klasszikus fantasyt. Mindent megemészt, aztán kéjesen visszaböfögi. A végeredmény viszont soha nem egy hommage-ektől és kikacsintásoktól roskadozó, műfaji katyvasz lesz, hanem egy magasabb szintre emelt, végletekig letisztult, tolkieni igényességgel és alázattal kidolgozott világ egy csomó fura karakterekkel. Mrs. Whitaker vidéki házikójában megtalálja a Szent Grált (lásd: Tükör és füst novelláskötet). Káin, az Álomvidék időtlen idejébe dermedt, szadista manó minden este megöli a fivérét, Ábelt. Na ezt szokás mostanában urban fantasynek hívni. Gaimant pedig zseninek.

Ki gondolta volna, hogy a kócos hajú angolnak az elején még nyűg volt heti rendszerességgel képregényt írni? Saját bevallása szerint csak a nyolcadik (a magyar kaidásban utolsó) 24 oldalas füzettől, a Szárnyainak suhogásától érezte igazán magáénak a karaktereket. Ez a történet valóban élesen elüt hangulatilag az Álomherceg addigi cucckeresésétől és csatáitól: itt bukkan fel először a főszereplő egyik testvére, Halál, aki kegyetlenül kiosztja az önsajnálattól depressziós Morpheust. (A későbbiekben majd részletesen is megismerjük az isteni hatalmú Endless-família többi tagját - Destiny-tDestructiont, Despairt, Desire-t és Deliriumot - akiknél a fordítóknak fel lesz adva a lecke, hogyan írják át a nevüket azonos kezdőbetűsre, bár ez a törekvés rögtön a Dream-Álom, Death-Halál esetében megbukott...)

Gaimannek természetesen a többi hét fejezet miatt sem kell szégyenkeznie. Bár útkeresésnek indult, már menet közben is tökéletes az összhang a mitológiai szereplőkkel (Káin, Ábel, a sorsfonalakat elvágó moirák) telezsúfolt Botcsinálta házigazdák epizód, az ismert DC-szereplőkben (Marsbéli fejvadász, Scott Free, Madárijesztő) tobzódó Potyautasok és a gyilokpornó legszebb hagyományait (toroktépés, ujjleharapás, tenyérszögelés, szemkiszúrás csirkegrillező rúddal) felvonultató 24 óra között. A kedvenc epizódom, az Álmaidban gondolj rám pedig akár egy Hellblazer-történetnek is megállná a helyét, mivel John Constantine, a ballonkabátos és láncdohányos okkult nyomozó életében szinte mindennapos esemény, hogy egy addig rabságban sínylődő ősi istenség (ezúttal Álom) rajta keres egy elveszett ereklyét, amit hősünk anno valamelyik egzotikus nagyváros bolhapiacán vett bagóért, de végül az exnőjénél maradt a szétköltözés után.

Az író után fényezzük agyon a rajzolókat is! Az első öt rész illusztrátora Sam Kieth és Malcolm Jones voltak, ők ketten valami egészen elképsztő látványvilággal alapozták meg a képregény hangulatát. A századforduló démonidézős jeleneteit koponyákkal és sárkányszárnyakkal lehatárolt, ízlésesen visszafogott keretekbe rakták, az Álomföldet mosolygós törpékkel, boszorkányokkal és egy rajzfilmekből szökött sárkánnyal népesítették be. A Poklot bemutató képsoroknál viszont már teljesen elszállt az agyuk: az angyalarcú Lucifer pucér seggekből és óriáscsecsemők levágott fejéből tákolt palotában lakik  testvéreivel, az ezerszemű Azazellel, meg Belzebubbal, aki egy gigantikus légy és egy ágaskodó bráner szerelemgyereke.

A hatodik résztől Mike Dringenberg váltotta Sam Keithet a rajzolói poszton - az ő ötlete volt többek között, hogy a Halál ne a jól ismert kaszás figura legyen, hanem egy nagydumás, gót tini. A 24 óra emberkínzásainál, vagy Dr. Végzet és Morpheus álomszerű párbajánál a Hang és tébolyban pedig pont az a sokkoló, hogy Dringenberg begombázott látomások és bizarr démonok helyett nagyon is evilági, hús-vér szereplőkön keresztül mutatja be az igazi földi poklot. És persze ne feledkezzünk meg Dave McKean zseniális Sandman-borítóiról sem ez a fickó már 23 éves suhancként úgy festett, hogy felfogni lehetetlen.

Gyűlölöm az olyan képregénysorozatokat, amiknek soha sem tudom meg a végét, úgyhogy arra kérek minden Könyvesblog-olvasót, most rögtön vásárolja meg, máskülönben nem fogjuk még 2020 környékén sem magyarul látni az utolsó részeket!

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!