Valachi Anna: "A nő számomra rejtély". József Attila asszonyai
Noran Libro, 2013, 264 oldal, 2990 HUF
B
„A nő számomra rejtély” József Attila életének női szereplőiről beszél, és kísérli meg ezen nőalakok elhelyezését a költő világában, és időnként kitér azokra a versekre, melyekben nyomot hagytak, hagyhattak. A kötet inkább életrajzi fókuszú, az életmű kisebb hangsúlyt kap, és egy férfiszerepében csorbult alkotó képét rajzolja meg. Olyan nők is megjelennek a könyvet alkotó, nehezen behatárolható műfajú fejezetekben, akikről egészen biztosan nem esett szó a középiskolai irodalomórákon, de még a Mohácsy-féle irodalomtankönyvben sem – pedig ha az életrajzi megközelítésű, szerzőközpontú irodalomfelfogás- és tanítás évtizedeire gondolunk, ez a tény akár meglepő is lehet. A kötet fülszövege szerint „akár életrajzi regényként is olvasható” írás sok más tanulmányhoz hasonlóan a „tragikus sors” felől közelít a költőhöz, és nem titkoltan a pszichoanalízis módszerével kívánja feltárni, megfejteni a rejtélyt, egy átlagosnál érdeklődőbb, de laikus olvasót célozva meg.
Valachi Anna irodalomtörténész 1948-ban született, magyar-népművelés szakon diplomázott, doktori majd kandidátusi címe elnyerése után és évtizedes újságírói és egyetemi tanári pályafutása során számos díjban is részesült. Kutatási területei: József Attila élete és munkássága, illetve az irodalom és a pszichoanalízis kapcsolata. Eddig megjelent kötetei – mint ahogy az itt tárgyalt könyv is – alkotáslélektani jellegűek, illetve József Attila személyes kapcsolataival foglalkoznak az életrajzi kutatások eredményeinek tükrében. A kötetszerző színpadi művei és hangjátékai is a költő és köre köré szerveződnek, és a Petőfi Irodalmi Múzeumban havonta beszélgetéseket szervez Művészet és pszichoanalízis címmel, melyek alkalmával neves pszichiáterek és irodalomtörténészek beszélnek az éppen aktuális alkotóról vagy egyes művekről.
A pszichoanalízis mint módszer aktualitása és relevanciája vitatható, de mivel József Attilára nagy hatást gyakorolt, és őt és ismeretségi körének jelentős részét is izgatták kérdései, jelen esetben nem teljesen elvetendő. A kötet nagy problémáját egy többirányú, részben elméleti-módszertani, részben nyelvi megoldásban látom. Bár a Nyáry Krisztián-i fordulat után reneszánszát éli a kanonikus alkotók magánélete iránti felfokozott érdeklődés, és ez az irodalommal valamilyen szintű kapcsolatban lévő embereket megnyilatkozásra késztette egyfajta szeret-nem szeret formájában, az erre a hullámra látszólag felpattanó Valachi-kötet nem tisztázza kellően a maga helyét. A Bookline oldalán a kortárs magyar irodalom-elbeszélések, novellák kategóriájába besorolt könyv bár nem akarja irodalomtörténetként eladni magát, megtévesztő lehet érzelmes, időnként pátoszos, líraiba hajló hangjával és kijelentő mondataival.
A már rögtön az előszóban pszichológiai diagnózist felállító szerző gyakran olyan messzemenő következtetéseket von le teljes bizonyossággal, sokszor feltételezések, lehetőségek, bizonytalanságok nélkül, amelyeket egy lelkiismeretes irodalmár nem biztos, hogy megkockáztatna. Itt-ott kritikát gyakorol József Attila terapeutáinak irányában; „Itt kellett volna keresni az önmagát boncoló költő személyiségzavarainak okát: a Ferencvárosból kiszakított, egyik pillanatról a másikra merőben más társadalmi osztályba erőszakolt – és igyekvő – fiú kettős kulturális identitásának felnőttkorban megnyilvánuló zavarát. Eddig a fölismerésig azonban egyetlen terapeuta sem jutott el.”, illetve ismerni véli Kozmutza Flóra betegségének eredetét is. („Zavarba hozta a költő vehemens udvarlása, s a benne működő kétirányú érzelmi késztetés szívizomgyulladás formájában, pszichoszomatikus betegségben nyilvánult meg.”) Az irodalmi rejtélyek ilyen jellegű, kijelentő módú megfejtési kísérleteit jelen sorok írója szakmaiatlannak tarja, még akkor is, ha (jellegükből adódóan szubjektív) levelek, memoárok, feljegyzések sorát használták fel a megíráshoz, és még akkor is, ha ez egy lehetséges nézőpont a sok közül József Attilát illetően. Ettől függetlenül azonban igényesen, olvasmányosan megírt, olvasók tágabb körét megszólító munkáról van szó, amely kellő kritikai érzékkel olvasandó.
Szerző: Kelenik Éva