James Lecesne: Trevor

Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2014, 96 oldal, 1990 Ft

ELSŐ MONDAT: „A ház előtt feküdtem a füvön, és egyértelműen egy kés állt ki a hátamból.”

"Bőven volt időm, hogy újra meg újra elolvassam a szekrényembe karcolt betűket.

K
Ö
C
S
Ö
G"

A Trevor egy 13 éves fiúról szól, aki imádja Lady Gagát, szeretne úgy öltözni, ahogy az énekesnő. Nem szereti a sportot, de imádja a művészetet, a család figyelmét minden eszközzel igyekszik megragadni, például azzal szórakozik, hogy eljátssza a saját halálát. Diákszínjátszókörbe jár, barátkozik egy menő kosaras sráccal. A 96 oldalas ifjúsági regény Trevor útját követi. A Tilos az Á Könyvek a Pagony 12+-os tagozata, amely bátran vállalt be kifejezetten fontos témákat és ügyeket. 

Trevor meleg, naplót ír. A családjának, a barátainak, az iskolatársaknak, vagyis a szocializáció legfontosabb szereplőinek kell elfogadnia őt: "Éjszakánként azzal foglaltam el magam, hogy töröltem a gyűlölködő kommenteket a Facebook-falamról." (53. old.).

A Trevor című könyv egy fontos mozgalom egyik terméke, még konkrétabban egy eszköz, aminek segítségével a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban terjedhet a világ minden pontjára az üzenet: az embernek a saját másságát meg kell élnie, értenie, és ennek feldolgozásában nem marad magára, vannak társai, segítségei. Nem szabad megrettenni, ez nem egy didaktikus kézikönyv a buzilobbi propagandagépezetéből, hanem egy ifjúsági regény valódi problémákkal, kérdésekkel, egy jól megírt főszereplővel és történettel. 

A hét könyve rovatunk minden könyve ezen a linken megtalálható>>

A fiúk és lányok jelentős részének az is feladatot jelent, hogy megbirkózzon saját testi, szexuális fejlődésével, miközben hasonló érdeklődési kört és feladatot jelent a másik szexualitásának felfedezése. Ez heteroszexuális fiataloknak sem könnyű, de Trevort a fiúk érdeklik. A keresztény, bűnre, vallomásra és épp ezért elhallgatásra épülő kultúránk arra szoktat mindenkit, hogy ne beszéljünk saját testünkről, szexualitásunkról, az ezekhez kapcsolódó kérdéseket ezért nem lehet feltenni. A család megijed, az iskola kiközösít és így tovább.

Egy fiatal, nemiidentitás-problémákkal küzdő tinédzser sem mehet tönkre, nem követhet el öngyilkosságot, mert nem fogadja be és el az iskolai vagy a családi környezet. A serdülőkori öngyilkosságokat elkövetők egyharmada homoszexuális ugyanis a Trevor Project szerint. Óriási szám.

Hogy mennyire bonyolult a 13 éves fiú helyzete: Trevort a heteroszexuális, sportoló, omnipotens fiúk nem fogadják be, de a homoszexualitásokat nyíltan vállaló fiúk sem, azt javasolják neki, amíg nem tudja eldönteni, mi is ő pontosan, addig határozza meg magát kérdésesként: "Vagy mondhatnám, hogy szövetségesük vagyok. Megkérdeztem, miért van egyáltalán szükségem címkékre, miért kéne bármi másként meghatároznom magam, mint hogy én vagyok Trevor. Az nem elég?" (52 old.)

Trevor nem éli meg tragédiaként, hogy meleg, viszont egyáltalán nem egyszerű a helyzete, amiben először ő maga lesz a megoldhatatlannak látszó probléma, mert a környezetében mindenki megijed, elítéli. Trevor azzal szembesül, hogy ő hiába egy értelmes, szórakoztató fiatal, hirtelen a társadalmi normákon kívül került. Más lett. A másságot mindig a társadalom hozza létre, ezért elsősorban nem a 13 éves fiú, hanem mindenki más felelős.

A családnak nem sok ötlete van arra, mit is kell csinálni. Nem az őszinte, nyílt beszédet, hanem egy felsőbb hatalmat, a papot választják, hogy beszéljen Trevorral. A könyv legszórakoztatóbb része pont a jelenet érthetetlenségéből fakad: Joey atyát egyáltalán nem érdekli Trevor, ő nem a személyből, hanem a Bibliából és a megszokásokból indul ki. Ő egy problémát, feladatot lát, amit egy pap egyszerű eszközkészletével próbál megoldani, egyébként tisztességesen. Trevor értetlenül hallgatja a merevedésről és a szexről szóló beszédet: "nincs mindenkinek joga ezen a világon, hogy jól érezze magát? Nem jár mindenkinek, hogy szeressék? És miért akarna Isten olyan embert, aki nem szexel? Ennek meg mi értelme?" (57 oldal).

A regény megmutatja, hogyan működik az ember szűk környezete, hogyan irányítja életünket az előítélet, ami bármikor felül tud írni bármilyen kapcsolatot. Bizonyítja, hogy az életünket irányító előítéletek miatt a nemiidentitás-krízist sikerült teljesen Trevorba zárni, amit a srác nem tudott feldolgozni, öngyilkosságot kísérelt meg.

Az író, James Lecesne serdülőkori énje saját bevallása szerint nagyon hasonlított Trevor életéhez: más életet élt kifelé, mint befelé, és ahogy felvállalta identitását, úgy került egyre távolabb tőle családja. Lecesne, és így Trevor története utat tört magának: az író Trevor alakját először egy monodrámájába tette be, amiért rangos díjat is nyert, majd megkérték, írjon a karakterhez egy forgatókönyvet. Ebből Peggy Rajski rendezésében egy 18 perces rövidfilm készült, ami Oscar-díjat kapott kategóriájában. 1997-ben eladták a filmet az HBO-nak: a film végére egy telefonszámot szerettek volna írni, hogy a segítségre szorulók elmondhassák problémáikat, kérdéseiket. Nem ciki segítséget kérni a szexuális identitáskérdések miatt, nagyjából ennyi lett volna az üzenet.

Viszont nem volt egy olyan szervezet se, aminek a telefonszámát ki tudták volna írni. Vagyis nem volt egy szervezet se, ami a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és bizonytalan tinédzsereknek segített volna. Létrehoztak egy szervezetet. Első éjjel 1500 hívás érkezett, évente átlagosan 30 ezret. (Ez a honlapjuk.)