David Benioff: Tolvajok tele, ford.: Gy. Horváth László
Fumax Kiadó, 2014, 280 oldal, 2631 HUF
A+
Első mondat: Nagyapám, a késharcos még tizennyolc éve se volt, amikor megölt két németet.
1942 tele Leningrádban. A 17 éves Levről bátran elmondható, hogy halmozottan hátrányos helyzetben van. Nem csak éppúgy éhezik a sivár, bombázott, ostromgyűrűbe vont városban, mint mindenki más, „várva”, hogy megérkezzenek a német megszállók, de ráadásul félig zsidó, ehhez bónuszként sztereotip módon nagy orra van, plusz még szűz is. És jó esélye kínálkozik rá, hogy így fog meghalni – jó, persze, tudjuk, hogy nem kell aggódnunk érte: a történetet nagyapaként meséli unokájának, David Benioffnak, vagyis a könyv írójának, aki a rövid és rendkívül frappáns prológus végén iszonyatos lazasággal tudatja velünk, hogy ezt az igaz sztorit azért fel-felturbózta néhol. Nem mintha látszódna rajta: a Tolvajok tele egy fekete humorú háborús dráma, egyben történet a felnőtté válásról, és olyan abszurd, amilyen csak az élet lehet.
Lev egy este megsérti a kijárási tilalmat (halott, ejtőernyős német hullik az égből, naná, hogy kimegy megnézni), ezért elfogják, és valószínűleg kivégzik majd. Ehelyett azonban ő és egy dezertőr katona, a mindig viccelődő és mindig kanos Kolja azt a feladatot kapja egy szovjet ezredestől, hogy szerezzenek 12 tojást lánya közelgő esküvőjére – és akkor kegyelmet kapnak. 12 tojást egy ostromlott városban, ahol az emberek könyvgerincből készült „cukorkát” esznek (mert proteint tartalmaz), fél fej hagyma kisebb lakomának számít, tojást hónapok óta nem látott senki, a tyúkokat (a macskákkal és a kutyákkal együtt) pedig rég levágták és megették. Abszurd. De Levnek és Koljának nincs más választása. Egy hét áll rendelkezésükre a csoda véghezvitelére, így aztán bejárják Leningrádot és környékét; találkoznak kannibálokkal, partizánokkal, németekkel, rengeteg éhezővel és halottal.
A Tolvajok tele olyan, mint egy mese: a fiú elindul otthonról, hogy nagy dolgokat vigyen véghez, és kalandok egész sorát élje meg, melyekben akadnak segítői, tanítói és persze ellenségei, az események hatására pedig többé, jobbá, mássá, nagyobbá válik. Magukban az említett eseményekben azonban már nincs semmi mesés: Benioff, aki az utóbbi években a Trónok harca tévére adaptálásával van elfoglalva, kegyetlen, ugyanakkor általában szenvtelen látleletét nyújtja a körülzárt város szenvedésének. Távolságtartása nem pusztán az olcsó melodráma és az érzelgősség elkerülését szolgálja, hanem egyfajta leképezése szovjet szereplői attitűdjének: éheznek és pusztulnak ugyan, de nem adják könnyen sem magukat, sem a hazájukat. A partizánok például egykedvűen veszik tudomásul, hogy ha egy németet megölnek, azzal a megszállók 30 civil lemészárlásával válaszolnak, mert na, és akkor mi van: szovjet emberből van elég, a német harci és revanskedv úgyis előbb fogy el náluk.
A háború körülményeinek viszonylag száraz személetmódját Benioff a főhős személyes (egyes szám első személyű) történetének és fejlődésének megkapó elmesélésével ellenpontozza. Lev a legnehezebb időkben barátra és bátorságra lel, és nem áldozatok nélkül ugyan, de felülkerekedik a bizarr helyzetek sorozatán, ami elé az élet gonosz, sötét humorérzéke állítja. Benioff végtelenül egyszerűen, közérthetően és tömören, mégis mívesen, szépen ír (a kalap emelkedik a fordító, Gy. Horváth László előtt is), soraiból pedig csak úgy árad a mély, mindent átható humanizmus.
A Tolvajok tele a próza tisztasága, a dráma ereje és a poénok intellektuális közönségessége (igen, van olyan, és szenzációs) ellenére mégis az említett abszurditásáért a legjobb. Ahogy például a 17 éves Lev az éh- és még legalább féltucatnyi halál szélén állva sem tud nem arra gondolni, hogy mennyire kívánja a mellette alvó nőt (csoportos, az erotika szikrája nélküli éjszakázás egy tizedannyi embernek sem elég helyen, ahol mindenki – a nő is – mocskos és büdös). A nőt, aki mellesleg mesterlövész puskával lyukaszt német fejeket, és egyébként is, keményebb és hidegebb, mint az orosz tél. Pedig az aztán kurva kemény és kurva hideg.
A Tolvajok tele egy tökéletesen kiforrott, érett és profi történetmesélő gyönyörű és izgalmas regénye. Valószínűleg az egyik legjobb, amit idén olvashatsz.
