Samantha Shannon: Csontszüret, fordította: Juhász Viktor
Athenaeum Könyvkiadó, 2013, 3990 HUF
Új csillag tűnt fel az ifjúsági irodalom vámpírokkal, gyilkos tinédzserekkel, és elnyomó hatalommal sűrűn pettyezett egén. A The Bone Season (magyarul Csontszüret címmel, október 25-én jelenik meg az Athenaeum Kiadónál) szerzője, Samantha Shannon még csak 21 éves, de máris azt rebesgeti, hogy ő lesz az új J. K. Rowling. Ráadásul remek üzleti érzékkel nem egy könyvet, hanem rögtön egy hétrészes sorozatot tervez a sztoriból. Egy sikeres irodalmi franchise-nál pedig kevés jobban fizető dolog van a könyvszakmában.
Shannon 19 éves korában kezdte írni a könyvet, és az írástól még az sem tántorította el, hogy első kéziratát az ismert irodalmi ügynök, David Godwin többször is visszautasította. A Csontszüret már egy teljesen más könyv lett, de a fiatal lány egy szereplőt és néhány ötletet átmentett az első próbálkozásból. Godwin szerint intelligenciáról tanúskodik, hogy Shannon tanult az első kézirat hibáiból, és előállt valami rendkívülivel. A változtatás bejött, a kritikusok és a Today című brit lap könyvklubjának olvasói imádják, a filmes jogokat pedig már meg is vette az Imaginarium Studios (igen, az, amelyik a Hobbitot is). Az írónő nagyon örül a fogadtatásnak, és persze egyáltalán nem gondolta, hogy az első könyve ilyen sikereket ér el.
Disztópikus tündérmese
A könyv ötlete azokból az időkből származik, amikor Shannon a londoni Seven Dials környékén dolgozott, ahol bármerre nézett, tarotkártyából jósoló embereket látott. Ekkor született meg a látnok (ahogy a magyar kiadásban nevezik, álomjáró) főhős, Paige Mahoney figurája is. 2059-ben járunk, a világ városait a Scion nevű erőszakszervezet irányítja, a látnokokat pedig minél hamarabb rács mögött akarja tudni. Paige-et a titkos börtönvárosként működő Oxfordba zárják, fogva tartójával kialakuló kapcsolatának pedig vagy szabadság, vagy bukás lesz a vége. Mivel a sorozatot hét részesre tervezik, gyanítható, hogy inkább az előbbi. Shannon odaadta a kész sztorit Godwinnak, remélve, hogy nem irányítja majd egy kisebb kiadóhoz, ám a férfi Alexandra Pringle-nek, a neves Bloomsbury kiadó főszerkesztőjének mutatta meg a könyvet. (A Bloomsbury adta ki a Harry Potter-sorozatot is. )
Lehet, hogy utálni fogod, és nincs is ezzel semmi baj, de azért küldöm neked, mert szerintem ez valami egészen különleges, írta Godwin. A nőnek fogalma sem volt, hogy mit fog kezdeni a kézirattal, de végül tökéletesen sült el a dolog, mert annyira tetszett neki, hogy egy ültő helyében elolvasta az egészet. Mivel ilyen maximum „tízévente egyszer” történik vele, tudta, hogy akarja. „Ez A szépség és a szörnyeteg, a Bronte-nővérek képzelőerejével megírva.”
A kiadó azonnal megvette a könyv jogait, sőt a következő két részét is, a szerződésben pedig egy hat-számjegyű összeg szerepelt. „Egy álom vált valóra”, kommentálta az üzlet nyélbeütését Shannon, aki már 13 éves kora óta írogat. Most azt reméli, a rajongók inkább a könyvre fókuszálnak majd, mint az életkorára. Shannon nemrég diplomázott az oxfordi egyetemen, de most egy egészen másfajta nyomásnak kell megfelelnie. Az első könyvnél még senki nem ismerte a nevét, de a sorozat második részénél már nagyobb a tét, az írónő pedig arra törekszik, hogy tökéletes legyen. A tökéletest pedig annyira komolyan veszi, hogy simán kidob ötvenezer szót, és kezdi elölről az egészet. A Rowlinggal való összehasonlítgatásról pedig csak annyit mondott, bár csodálja az írónőt, nem hiszi, hogy egy „következő bárkit” kellene találni. De ha mégis, ő inkább lenne a következő Samantha Shannon.
Bestsellergyár
Bestsellerek mindig voltak, ám a Harry Potter világszerte eladott 450 millió példánya óta a jelentőségük egyre nőtt. A tavaly eladott 400 legsikeresebb könyv bevételének 25 százalékát két szerző, E.L. James (A szürke ötven árnyalata) és Suzanne Collins (Az éhezők viadala) produkálta. Ráadásul ebből a 25 százalékból a Szürke50 egyedül szerzett 13,4-et. Ezzel minden idők legdominánsabb szériájává vált a fikciós irodalom történetében, lenyomva a Harry Pottert és a Twilight-ot. Ráadásul 75 százalékos profitnövekedést hozott kiadójának, a Random House-nak. (A kiadó pedig 5000 dolláros bónuszt adott minden dolgozójának.) Az érdeklődés valószínűleg újra megnő majd a trilógia után, ha végre bemutatják a várva várt filmváltozatot. Ez történt tavaly márciusban Az éhezők viadalával is, köszönhetően Jennifer Lawrence tündöklésének, és öldöklésének. (Vajon mikor érkezik valaki, aki ír egy lakossági erotikus sztorit, ami egy olyan varázslóiskolában játszódik, ahová vámpírokat is felvesznek? Óriási siker lenne!)
Sikeres irodalmi franchise megalkotójának lenni kifizetődő üzlet. A Forbes listája szerint E.L. James 95 millió dollár bevételhez jutott sorozatával, megelőzve olyan régi bestsellergyárosokat, mint James Patterson vagy Stephen King. Az alig húszéves Shannon pedig teljesen ismeretlen szerzőként kapott hat-számjegyű összeget a The Bone Season-sorozat első három részéért. Ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor újabb milliókat kaszál majd. Hiába a hangos marketing, a kiadóknak elsőként kell rábukkanniuk a csiszolatlan gyémántokra. Nélkülük, és főleg az általuk megkeresett pénz nélkül pedig akár komoly bajba kerülhetnek.
A legfontosabb, hogy ezek a világsikernek szánt könyvek minél több olvasóhoz jussanak el, minél többféle formátumban. Az e-könyvek ma már a könyveladások 20 százalékát fedik le, és ez a szám egyre gyorsabban növekszik. Az olvasók, akik befejezték egy sorozat első részét, azonnal hozzájuthatnak a következő epizódhoz anélkül, hogy el kellene zarándokolniuk a hozzájuk legközelebb eső könyvesboltba, vagy várniuk kellene, amíg a futár becsönget az Amazonon megrendelt könyvvel. Ha mindenképpen a polcukra akarják tenni a szériát, akkor pedig elég, ha elmennek egy Wal-Martba, és a tej meg a kenyér mellé a Szürke50-et is bepakolják a bevásárlókosárba.
A kiadók, tekintettel arra, hogy mekkora a tét, és milyen nehéz jó alapanyagot találni, örömmel állnak be a trendek mögé, és másolnak bármit, amire abban a pillanatban igény van. Az íróknak pedig sokkal több lehetőségük van a terjesztésre, mint valaha, és ez igencsak jótékonyan hat az üzletre. Ahogy Harry Pottert is tinivarázslók nagyobb csoportja, és a Twilight-ot vámpírrománcok garmadája követte, az éves amerikai könyvvásár standjai roskadoztak az erotikus fikciótól. A Beautiful Bastard szerzői, Christina Hobbs és Lauren Billings (vagyis művésznevükön Christina Lauren) már alá is írtak egy öt könyvre szóló szerződést a Simon & Schusterrel, sőt már egy filmváltozat is körvonalazódik. A regény eredetileg Twilight fan-fictionnek indult (csakúgy, mint az eredetileg Master of the Universe címre keresztelt Szürke50), és már online jelentős rajongótábort gyűjtött össze, mielőtt hagyományos formában is megjelent.
Magányos harcosok
Hugh Howey
Ha E. L. James képviseli a könyvkiadás legígéretesebb formuláját (fan-fiction, papírkötés, e-könyv, világhír), akkor egy másik író, bizonyos Hugh Howey jelenti rá az egzisztenciális fenyegetést. A 38 éves Howey azután vált szupersztárrá, hogy a mainstream könyvkiadói ágazat segítsége nélkül futtatta online bestsellerré posztapokaliptikus novelláit. Látva, hogy egy helyi kiadó hogyan vonta ki a forgalomból 2009-ben megjelent első regényét, rájött, hogy akár ő is fel tudná tenni a könyvet az Amazonra, vagy épp elküldeni a nyomdába. Első Wool-sztorijának írása közben úgy döntött, hátat fordít a hagyományos könyvkiadásnak, és felteszi a novellát az Amazonra. Döntésének milliókat köszönhet. Hónapok alatt több mint tizennégyezer példányt adott el belőle, beleértve a saját kiadású printváltozatokat is. 2012 májusában például 125 ezer dollárt keresett. Az olvasók követelték a folytatást, ami hamarosan meg is érkezett. Időközben talált egy ügynököt, aki segít neki a külföldi jogoknál, kapott egy ajánlatot a Twentieth Century Fox-tól (és Ridley Scott-tól!), és kötött egy szerződést a Simon & Schuster kiadóval egy limitált példányszámú amerikai kiadásról, ám semmi mást nem adott ki a kezéből. Ő szabja meg az árat, ő határozza meg a borítót, 70 százalékot keres minden eladott e-könyvön, és 5-6 százalékot minden papírkötéses példány után, amit az Amazon CreateSpace-én értékesít. Hogy olvasókat toborozzon, a széria első kötetét ingyen kínálja, és azt mondja, hogy már a saját kiadású hangoskönyvei bevételéből „kényelmesen él”. (A Bowker nevű könyvpiaci elemzőcég szerint a magánkiadású könyvek száma 2006 és 2012 között a háromszorosára nőtt.)
Biztos siker?
Azonban nincs minden írónak vállalkozói vénája. Shannon sosem gondolkodott magánkiadáson, örül, hogy egy ügynök, egy kiadó és egy szerkesztő áll mögötte. Idejét pedig inkább az írásra szeretné fordítani, a könyvkiadást meghagyja a profiknak.
Samantha Shannon útját a sikerig akár eleve elrendeltnek is nevezhetnénk. 15 évesen, Harry Potter-olvasóként írt egy regényt, amit az egyik legismertebb brit irodalmi ügynök (aki mellesleg egy jó barát jó barátja), David Godwin utasított vissza. A visszautasítás olyannyira nem szegte kedvét, hogy belekezdett egy újabb könyvbe, amelyben egy Paige Mahoney nevű fiatal álomjáró harcol a szabadságért az elnyomó hatalommal szemben, a nem is olyan távoli jövő Nagy-Britanniájában. Egyetemi évei alatt befejezte a könyvet, melyben találunk majd ismerős elemeket Az éhezők viadalából, sőt a Szürke50-ből is. Godwint teljesen levette a lábáról a sztori, elküldte egy nagynevű kiadóháznak, akinek főszerkesztője annak ellenére nem tudta letenni a sztorit, hogy idegenkedett a műfajtól. A könyv jogait már 20 országba adták el, az Imaginarium pedig három másik filmstúdiót győzött le a filmes jogokért. A kérdés már csak az, hogy tényleg akkorát fog-e szólni, mint remélik.
