Szörnyű titkokat leplez le egy gyanútlanul felcsapott regény

.konyvesblog. | 2016. május 23. |

Mielőtt a regényírás felé fordult volna, az angol Renée Knight dokumentumfilm-rendezőként dolgozott a BBC-nél, melynek megbízásából TV- és filmforgatókönyveket is készített. 2013-ban végezte el a Faber Academy regényírói tanfolyamát; a Cáfolat, amelyet a kritikusok a Holtodiglan és A lány a vonaton méltó utódjaként aposztrofálnak, az első regénye.

Catherine Ravenscroft a negyvenes évei végén járó, köztiszteletnek örvendő dokumentumfilm-rendező, aki hosszú évek óta él boldog házasságban ügyvéd férjével, Roberttel. Egyetlen gyermekük, a huszonéves Nicholas épp most repült ki a családi fészekből, így a házaspár úgy dönt, korábbi tágas otthonukat kisebb lakásra cseréli. A kaotikus költözködés izgalmai közepette Catherine-nek fel sem tűnik, hogy a személyes tárgyai közé egy számára ismeretlen regény, „E. J. Preston első és vélhetően utolsó könyve”, A vadidegen keveredett. Gyanútlanul fog hozzá az érdekfeszítőnek ígérkező történethez, nem is sejtve, hogy az álnév mögé bújt író az asszony életének legborzalmasabb epizódját idézi meg, annak a napnak az eseményeit, amelyeknek a tudatalattiba száműzésére húsz év is kevés volt, és amelyekről Catherine soha senkinek, még szeretett férjének sem beszélt. Most, hogy a szörnyű titokról lehullani látszik a lepel, Catherine-nek nem marad választása: ha nem akar tétlen áldozattá válni, kénytelen szembenézni a múltjával, bármekkora árat kelljen is fizetnie érte.

Renée Knight: Cáfolat

Fordította: Roboz Gábor, Gabo Kiadó, 2016, 321 oldal, 2990 HUF

 

Amennyiben az olvasó megengedőbb az irodalmi kategóriák terminológiai kérdéseiben, úgy a Cáfolatot tekintheti polifonikus regénynek, noha a szöveg csak két egyenrangú szólammal operál: az egyik cselekményszál Catherine történetét követi végig egy mindentudó elbeszélő tolmácsolásában, a másikat egyes szám első személyben Stephen Brigstocke, A vadidegen inkognitóban lévő szerzője narrálja. Az események előrehaladtával egy-egy rövid fejezet erejéig Nicholas és Robert nézőpontja is megmutatkozik, ezek a szöveghelyek azonban mind a karakterfejlesztés, mind a történetvezetés szempontjából irrelevánsak, ugyanis olyan, a titok leleplezéséből fakadó érzelmi folyamatokat ábrázolnak, amelyeket Catherine perspektívájának ismeretében már jóval korábban ki lehetett következtetni. Ezeket a redundáns szálakat azonban könnyen feledtetik a fejezetenként váltakozó fő szólamok, amelyek rendkívül intelligensen mutatják be, hogy a félelem, a konokság és az elvakult, vagy inkább a szemét hosszú éveken át szándékoltan csukva tartó szeretet hogyan képesek egész generációk életét tönkretenni.

Ahhoz, hogy egy thriller működjön, nyilvánvalóan elengedhetetlen egy aprólékosan kidolgozott, jól felépített, pontosan ütemezett rejtély, ami egy váratlan csavarral tesz pontot a történet végére, a kirakós minden elkallódottnak tűnő darabját a helyére illesztve. Ez a kritérium a Cáfolatban is teljesül, de nem úgy és nem akkor, ahogyan és amikor az várható lenne. Aki számára nem ismeretlenek a hasonló tematikájú művek, az körülbelül a cselekmény felénél jó eséllyel meg fogja fejteni Catherine valóban borzasztó titkát, ezt a kiszámíthatóságot azonban nem szabad felróni a szövegnek, mivel a Cáfolat valódi csattanója csak a titok leleplezése után következik.

A rejtély megoldásának kulcsa Catherine Stephennek tett vallomása. Ez a különösen intim kitárulkozás nem csak, vagy nem elsősorban a tartalma miatt megrázó, sokkal inkább azért, mert éppen Stephennek szól, annak a férfinak, akit éveken át egyetlen cél, a Catherine-en való minél fájdalmasabb és megalázóbb bosszúállás vezérelt. A leleplezőnek szánt regény, A vadidegen is ebből az indíttatásból született, ennek a megírása volt az első állomása annak a hosszú, könyörtelen és méltatlan hadjáratnak, amely a vallomás idejére már jócskán túlnőtt az elindítóján. A célja elérése érdekében Stephen egyre gátlástalanabb és etikátlanabb eszközökhöz nyúlt, észre sem véve, hogy a monomániája megfosztotta a józan ítélőképességétől, így a titok leleplezése hirtelen csattanó pofonként rántotta vissza a realitás talajára.

A meghurcolás és a kitaszítottság, amiket Catherine-nek át kellett élnie, és az embertelen bosszúvágy okozta téboly, ami Stephen osztályrészéül jutott, mind egy tragikus félreértés következményei – elsősorban az e tévedés felismerésének és a szereplők életére gyakorolt hatásának megrázóan őszinte ábrázolása miatt válik a Cáfolat nehezen feledhető olvasmánnyá.

Szerző: Moller Barbara