Lord Cromwell szuperfegyvert akar

Könyves Magazin | 2009. április 05. |

Ha az olvasók írnak, az jó. Hegedűs Robin egy történelmi krimiről mondta el, amit akart.

A-
C. J. Sansom: Sötét tűz, Ford.: H. Kovács Mária

Agave, Bp., 448 o., 2009, 2880Ft.

A tavaly előtti Könyvfesztiválon szembesültem azzal, hogy milyen rajongótábor verődött össze egy jobbára ismeretlen szerző dedikálásán, aki nem volt más, mint Steven Saylor. Azóta az ókori Róma világából megelevenedő Gordianus majdnem egy tucat regényben kapott főszerepet, ami mit sem bizonyítja jobban, mint, hogy a műfajra van igény, viszont az amerikai szerző szórakoztató irodalmi művei kifogytak és a fő művének tekinthető Róma folytatása is várat magára. Történelmi cselszövések és gyilkosságok felgöngyölítésére éhező tömegeknek kellett valami új, ezért az Agave kiadó bevállalta a műfaj másik sikeres alakját, C. J. Sansomot. (Olvass bele a regénybe.)

Sansom Saylorhoz hasonlóan történész, viszont az ő szakterülete a XVI. századi Anglia, a Rómától elszakadó Henrik király és Cromwell világa. És jó jelző is Sansom regényeihez: „Rómától elszakadni”, ugyanis az angol származású szerző eddig magyarul megjelent regénye a műfaji megnevezésen kívül, szinte mindenben eltér Saylor történeteitől.

A Kard általt megjelenésileg és történetileg is követő regény főhőse ezúttal is a púpos ügyvéd, Matthew Shardlake, aki ezúttal is a reformáció vezetőjének, Lord Cromwellnek szolgálatába áll egy nyomozásban, még ha nem is önszántából. Egy lány védelmét látja el a bíróságon, akit öccse meggyilkolásával vádolnak, de a kis hölgy le sem tagadja a vádakat, még kínzással való fenyegetéssel se lehet szóra bírni. Ebben az ügyben kerül a képbe London főminisztere, hogy halasztást kérjen a vérszemet kapott bírótól, cserébe az ügyvéd segítségét kéri egy nyomozásban. Nem mást kell felkutatnia, mint a Sötét tűz elnevezésű nagyhatalmú fegyvert, amely a történelmi görögtűz megfelelője, és megtalálásával Cromwell olyan hatalom birtokosa lehet, amellyel újra megszilárdíthatja politikai helyzetét. Kezdetét veszi a szálak gombolyítása, a két ügy összefonódik, egyre sötétebb titkokat a felszínre hozva.

Sansom már sokkal bátrabban vágott neki második regényének, miután látta, hogy az első meglehetősen jó visszhangot kapott, és ezúttal a már jól megformált főszereplőjét nem kellet a történelem igazi színtereitől elzárva egy monostorba űznie, hanem az igazi ezerötszázas évek Londonja lett a kalandos történet helyszíne. Igazi mocsok, járványok, nyomor, ez mind közelivé és átélhetővé teszi a krimi világát. Bordélyházakon át, kútban rohadó hullákon át, az arisztokrata világ képmutatásáig varázslatos korképet kapunk, miközben az angol jog lehetetlen és értelmetlen zsákutcákkal tarkított világa is feltárul.

Az évszázad legforróbb nyarát élő fővárosban, már érződik a halál szele, és a történelem ismert eseményei felé robog, mikor az egyházilag és katonailag szakadár Anglia, egész Európa fenyegetettségének súlya alatt még maga a király is megremeg, megbánva addigi tetteit. Nem vagyok egy történész, de a könyv végén lévő történelmi jegyzet elolvasása után, nagy kedvvel lapoztam föl egy erről a korról szóló szakkönyvet, és azon kívül, hogy minden egyezett a regény teremtette korabeli világgal, még további érdekességeket is megtudtam Cromwell felemelkedéséről és bukásáról. És azt hiszem mind Saylornak, mind Sansomnak ez volt a céljuk, hogy közelebb hozzák a történelmet.