CSI: Anglia

Wostry Ferenc | 2010. augusztus 26. |

C+

Simon Beckett: A halál kémiája

Partvonal, 2006

 

Beckett könyve (nem a Tamásé, hanem a Simoné) az egyik legrosszabb fajta szalonkrimi-fordulatot erőlteti: az úgynevezett “Ha tudtam volna mi következik ezt és ezt cselekedtem volna”-metodikáját alkalmazza, ez a szerző lustaságára, fantáziátlanságára vall. Hogy miről beszélek? Arról, mikor a regény egyik szereplője életfontosságú információt hallgat el társai elől, csak és kizárólag a dramaturgiai feszültség illetve bizonyos csúcspontok létrehozásának érdekében. Nyögvenyelős az ilyesmi, és visszaüt: kiszámíthatóságot csempész egy olyan könyvbe, amelynek, műfajánál fogva, lételeme a kiszámíthatatlanság.

David Hunter, volt rendőrségi nyomszakértő/antropológus felesége és gyermeke elvesztése után egy csöpp faluba vonul vissza a szörnyűséges Londonból. Vidéki nyugalmát egy oszladozóban lévő hulla feltalálása zavarja meg. A nőt megkínozták és meggyilkolták, a rendőrség pedig felkéri Huntert, segítse őket a nyomozásban. A könyv erőssége Hunter tehetségének kibontásában rejlik: egyértelmű, hogy Beckett komoly háttérkutatást végzett, a nyomozás tudományos, CSI-os részletei totálisan meggyőzőek.

Sajnos Hunter személyisége, tettei teljesen alá vannak rendelve a bonyolítás szükségének, főhősét a szerző sokszor idegesítően illogikus lépésekre kényszeríti. A szakértő gyakran életbevágó részleteket hallgat el a nyomozók elől, azzal a címszóval, nehogy hülyét csináljon magából; néha erősítés nélkül egymaga - mint egy totál idióta - indul el lefogni egy gyanusítottat, meg ilyesmi. A narratív csúcspontok érdekében Beckett gyermeteg bábú módjára rángatja főhősét, pl. nekiereszti a városka polgárőreinek, pedig érthető, hogy bizonyos lezajlott események hatására a lakosok féltik házuk táját - és érthető, hogy Huntert aggresszív seggfejnek nézik.

A történet tempója kellemesen gyors, és van Beckettben tehetség, ez nyilvánvaló. Kár, hogy ezt a történetet itt, ebben a fikciós faluban már nem folytathatja (természetesen nem árulhatom el, miért), ugyanis a helyszín érdekesebb, mint magának a regénynek a főhőse. A tudományos részletek pedig a kisujjában vannak, lásd fentebb. Persze ennyi erővel egy kémia tankönyvet is olvasgathatunk. És Öveges professzornak nem voltak érzelmi problémái. Legalább is úgy tudom.

 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.